"rég tudom, nincs vége semminek"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 9. (671.) SZÁM – MÁJUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Az ezer tó vidéke. Egészen ugyanúgy. Glaswhol
Egyed Emese
Egy olasz garabonciás, aki a magyar könyvei között él - Beszélgetés Amedeo Di Francesco irodalomtörténésszel
HORVÁTH BENJI
Versek
Ruxandra Cesereanu
Angelus
Molnár Ildikó
Emlékezés Jancsó Elemérre
Ugron Nóra
MAFINN 3. - Turku utolsó gólyája
Jánk Károly
Versek
Lovász Krisztina
Versek
Bréda Ferenc
BAB ÉS BABÉR - EPILÓGUS
MARIUS ŞTEFAN ALDEA
Versek
Gömöri György
Emlékek Székely Jánosról
Dávid Gyula
Lucian Blaga magyarul
Csontos Márta
Versek
Szőcs István
Írói publicisztika mint nyelvtudománypótló – és tisztelgés Czakó Gábor előtt
Jakab-Benke Nándor
Django láncokban
KAÁLI NAGY BOTOND
Hangok, odalentről
KÉSZ ORSOLYA
Kettő üzenet Kolozsvárról
Benke András
Szilánkok és számok
Rosszízű nevetés
Túros Eszter
Csíki képzőművészek vándorkiállítása
Jakabffy Tamás
Sem Bach, sem Händel nem az a fickó…
Hírek
 
Benke András
Szilánkok és számok
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 9. (671.) SZÁM – MÁJUS 10.

Szente B. Levente: Tükör­szilánk. Garabontzia kiadó, Marosvásárhely, 2014.

Három ciklusban követi egymást laponként három háromsoros Szente B. Levente Tükörszilánk című kötetében. Külön címe van mindegyiknek, viszont hármasával is fel vannak címezve, így hármanként is egyfajta egységet alkotnak a kötet fedőlapján már előrevetített szilánkok.
Nem olyan egységet azonban, amely végül egy oszthatatlan egésszé áll össze, sokkal inkább tűnnek azonnali impresszióknak vagy gondolatcsíráknak, amelyek valahogy mégis kölcsönhatásban vannak egymással. Szilánkosságuk sejteti csupán, hogy mégis valamiféle egész részei, ezt az egészet azonban már az olvasónak kell összeraknia, mint például az Otthon c. vers esetében: „apa hazajött – sokan voltunk az asztalnál. Anya kezében zsebkendő.”
Felvillanó állóképek, élethelyzetek, sorsokat sejtető gesztusok vagy éppen paradoxonok jelennek meg és rejtőznek is el rögtön. Ezzel egyidőben viszont tág asszociációs hálókat nyitnak, sokszor pontosan töredezettségük folytán kapcsolódnak egymáshoz. Ebben pedig nagy szerepe van a kötetkoncepció által létrehozott számoknak is, amelyek egymással viszonyba hozzák a háromsorosokat. Egyfajta előre meghatározott ritmust, zeneiséget kölcsönöz a kötetnek a rövid terjedelmű gondolatmagok ilyesfajta szekvencialitása.
Rész-egész viszonyokban kibomló jelentéshálók nyílnak meg, így elmosódnak az egyes háromsorosokban megjelenő gondolategységek határai, folyamatos átolvasásokra ad lehetőséget ez a fajta koncepció. A háromsorosok töredezettsége, illetve a bennük egyenként megjelenő „hiány” és az ily módon kialakított kapcsolatháló legalább annyira beszédes lesz, mint maga a kimondott szó. Annál is inkább, mivel a sok esetben aforizmaszerű versek a közhelyesség határán túl, az általuk generált törésvonalakban sejtetni engednek valami megragadhatatlan, folyton eltolódó, szilánkosságban realizálódó jelentéstréteget. A kötet egészére jellemző, törésvonalakban is megmutatkozó jelentés utáni vágy és hajsza tematikusan is megjelenni látszik a Valaminek című háromsorosban, ugyanis „léteznie kéne még valaminek, hogy tudjunk róla –”.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében