"a nagy út félig sincs hátunk megett"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 10. (672.) SZÁM – MÁJUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Az írói kvóta
SZÉKELY FERENC
Közelítések a drámai igazsághoz - Beszélgetés a 75 éves Kocsis István dráma-, próza- és történetíróval
ZUDOR JÁNOS
Versek
MÁRTON EVELIN
Szamos-song
Kántor Lajos
Kábelszakadás
Sötétség
Nagy Koppány Zsolt
Egy híján száz
Bréda Ferenc
BAB ÉS BABÉR - EPILÓGUS
GOMBKÖTŐ MAGDÁS EMŐKE
Versek
Horváth Előd Benjámin
Égi testek, mérési hibák - interjú Váradi Nagy Pállal
Történet a történetről
Szőcs István
Írói publicisztika mint nyelvtudománypótló – és tisztelgés Czakó Gábor előtt
SZENTMÁRTONI JÁNOS
Láthatatlan kiállítás
Láthatatlan kiállítás
Tar Károly
Versek
Dávid Gyula
Lucian Blaga magyarul
Bakk Ágnes
A hernyó és a pillangó
CSUSZNER FERENCZ
Magyarázni a megmagyarázhatatlant
Lakatos Artur
Nem elvesztegetett idő
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
A háborúnak és a tájnak is mindegy
Demeter Zsuzsa
Terítéken Európa
Portik Blénessy Ágota
Levegőt!
Jakabffy Tamás
A Jazzybirds első albumát hallgatva
Júniusi évfordulók
 
GOMBKÖTŐ MAGDÁS EMŐKE
Versek
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 10. (672.) SZÁM – MÁJUS 25.

Emlékezés egy régvolt éjszakára

Valami volt.
Mint nehézkes homályban,
Tétova keresgélés közben
Elguruló gomb.

Hideg padlón
Meztelen talpak párás csoszogása,
Kiosztott gyógyszerek az asztalon.
Sarkon leselkedő magány.
A pohárból
félig kiivott víz.
Vékony kéz egy őszes homlokon.
– Senkinek Senkije.
– Ne féljen! – suttogom –
Holnapra jobb lesz minden.

A gyár füttye, az éjszaka álma,
Ódon ház sötétje,
Az álom éjszakája
Keserűn facsarog.
Fölriadt gyermek csöndes hüppögése,
– Csicsijja, aludj csak, kincsem!
Összeszorított ajkaink közt
Elszálló barna sóhaj,
S szemünkben egy pillanatra
A fény sem csillan,
Tudod édesem,

Valami elillan –
Aztán lélegzünk tovább.

Kertünkre leomló égbolt.
Fekete mezőkön
Hajlott emberek.
Vonatra várók álmos suttogása.
Görbe lócán
Döcögnek fázó asszonyok.
Éjszaka árnya, utca tompa fénye,
Falombok árnyékát
Szél dobálja szanaszéjjel –
Csatornák zubognak,
Egy alak elsuhan.

Végtelen kábulatban
Kavargó Minden,

Valami mégis volt,
Valami elillant.

Éjszakai műszakból hazafelé


Már hiába

Aki elmegy,
nem néz vissza többet.
Illatát őrzi még
az inged ujja,
a mellkasodon
feszülő vászon,
tegnap rajtad
csüngött odabújva –
egy kóbor tárgy,
mit az asztalon hagyott,
a barna kabátjáról
leszakadt gomb,
hajszál az ágy alá esve.
Hiába keresve –
tétova ujjaiddal
kutatsz valami után még,
az este sűrű hálót
sző köréd, csak állsz
a konyha közepén,
Ahogy az
otthagyottak állnak
valamire várva,
De nem jő
szó a szádra.
Nem érzed már.
Te tudtad ezt.
Már nem sebez.
Nem éget. Nem fáj.
Nem főzöl teát,
mint tegnap este,
s léptét se lesve
az ajtót bezárod.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében