1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

A magunk ünnepe

Minden napunk cikornyás ünnep.
Evés, ivás, tivornyás ének,
nagy disznóságaink talmi tora,
magunkfelejtés, cifra búbánat,
fajzott császárodásaink sora.
Felültetnek cifrázott gebéjére
a múltnak, terelgetik a szegényt:
bűnbánat takarója melegítse
nyájszellemét, s fölötte nyeregben
uralkodója messze hangzóan
dalolja paposan lágy énekét.
„Lesz még ünnep a világon?”
A kérdés mindig, mindig a miénk,
a jelen rója az idő falára:
az ünnep mindenkor a gazdagoké.
Szegénynek nincs egyebe: csak tora.



Lány volt

Lelke víz
Sorsa szél
Szeme tűz
Szava fél
Élte szűz
Lépte fél
Csókja íz

Szája mart
Háza cseng
Karja vas
Agya reng
Feje kas
Tette leng
Szíve part


Egyed volt
Jönne már
Virágszál
Sötét zár
Aranytál
Másra vár
Lány ki holt



Likerímek

1.

Magam ura vagyok, lundi
Hajam fura, farom dundi
Megvénültem ott és itten
Bánatimat hoztam-vittem
Mint Minoritates Mundi

1/a

Élt egy vén úr svédben, lundi.
Haja fura, fara dundi.
Öregedett otthon s itt-e?
Bánatait hozta vitte?
Mint Minoritates Mundi?



Felmérés

Hasam fogy a hajam nő
minek nekem nagy bendő
zsírom van még bödönnel
elfogyok a ködökkel