"a nagy út félig sincs hátunk megett"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 10. (672.) SZÁM – MÁJUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Az írói kvóta
SZÉKELY FERENC
Közelítések a drámai igazsághoz - Beszélgetés a 75 éves Kocsis István dráma-, próza- és történetíróval
ZUDOR JÁNOS
Versek
MÁRTON EVELIN
Szamos-song
Kántor Lajos
Kábelszakadás
Sötétség
Nagy Koppány Zsolt
Egy híján száz
Bréda Ferenc
BAB ÉS BABÉR - EPILÓGUS
GOMBKÖTŐ MAGDÁS EMŐKE
Versek
Horváth Előd Benjámin
Égi testek, mérési hibák - interjú Váradi Nagy Pállal
Történet a történetről
Szőcs István
Írói publicisztika mint nyelvtudománypótló – és tisztelgés Czakó Gábor előtt
SZENTMÁRTONI JÁNOS
Láthatatlan kiállítás
Láthatatlan kiállítás
Tar Károly
Versek
Dávid Gyula
Lucian Blaga magyarul
Bakk Ágnes
A hernyó és a pillangó
CSUSZNER FERENCZ
Magyarázni a megmagyarázhatatlant
Lakatos Artur
Nem elvesztegetett idő
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
A háborúnak és a tájnak is mindegy
Demeter Zsuzsa
Terítéken Európa
Portik Blénessy Ágota
Levegőt!
Jakabffy Tamás
A Jazzybirds első albumát hallgatva
Júniusi évfordulók
 
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
A háborúnak és a tájnak is mindegy
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 10. (672.) SZÁM – MÁJUS 25.

Hans Carossa: Napló­jegyzetek az 1916. évi román frontról. Ford.: Antal Imre. Pallas-Akadémia Könyv­kiadó, Csíkszereda, 2014.

A háborúban minden megtörténhet – mondják. A képlékennyé váló határok okozta válsághelyzet mértékéhez arányosan igazodik a nyelvi káosz is. S ha minden mégsem, de a következők megtörténtek: az I. világháború alatt egy Hans Carossa nevű német katonaorvos franciaországi zászlóalját útnak indítják a román front felé az Erdélyben harcoló osztrák–magyar szövetséges hadak megerősítésére Románia fegyveres támadásait visszaverendő. Az orvos 1916. október 4. és december 15. között írt naplója 1924-ben jelent meg németül, a 2014-es magyar kiadás azonban az 1961-es svéd fordítás alapján készült.
Hans Carossa feljegyzései, habár a naplóformát követve dátumok szerint tagolódnak, mégis műfajilag az úti jegyzethez közelítenek. Az ismeretlen táj jelenségeit szemlélő orvos gyakran olyan stilizált mondatokkal mutatja be az aktuális települést és környékét, hogy szinte megfeledkezünk a háborúról: „minden város vagy táj hozzájárul saját felhőzetének kialakulásához. Kerek, fekete felhőket láttam vakító fehér keretekkel, aztán köztük mintha a tenger hullámzó tajtékai csapnának fel, mögöttük egy szürke felhőréteget mintha hegyes, ezüst fák díszítenék.” (30–31.)
Persze sok tárgyi információ birtokába jutunk a folyton menetelő katonák sanyarú körülményeiről (fejadagjaikról és ruházatukról, osztag és felettesek viszonyáról, a közhangulatról, a harcokról és a sebesültek ellátásáról), de a leírás tárgyias és szűkszavú. Végeredményben senkit sem fogunk megismerni, még magát a szerzőt sem. A táj és ennek változása fontosabb lesz a saját test változásainál és romlásánál. Közben ez a két absztrakt fogalom, táj és háború, egymás szinonimáivá lesznek: monumentális makacsságuk nem törődik az egyénnel.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében