"A hullámok mindenről mesélnek"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 11. (673.) SZÁM – JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Molnár Vilmos
Három kicsi indián
László Noémi
Szerencsés kincskeresők - interjú Zsigmond Emesével, a Napsugár és a Szivárvány főszerkesztőjével
Demeter Zsuzsa
A kortárs gyerekirodalom titkai
Borsos Júlia Gyöngyi
Ketten a hintaszékben
Balázs Imre József
Tengerparti rajzok
Szőcs István
Írói publicisztika mint nyelvtudománypótló – és tisztelgés Czakó Gábor előtt
Bálint Tamás
Lávsztori
Muszka Sándor
Versek
Áprily Lajos
A csavargó a halálra gondol
Váradi Nagy Pál
A sárkányok földjén
BÁLINT SZILÁRD
Versek
Pataki Előd
Modern feltámadás. Y-generáció
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
Fütyülni örömből - interjú Horváth Benjivel
Szimpatikusabb állatok - Horváth Benji verseiről
Ughy Szabina
Versek
Caius Dobrescu
Versek
Bálint Péter
Miért és kiváltképpen mire jó a tradicionális népmese?
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Metamodern mese
Péter Beáta
Lehetőségek és veszteségek között
Pap Ágnes
A mindenség művészete
Demeter Zsuzsa
Lapozható történeteink
Túros Eszter
Kávéfoltból csirkefogó
Jakabffy Tamás
Botka Valériára gondolva
Hírek
 
Bálint Tamás
Lávsztori
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 11. (673.) SZÁM – JÚNIUS 10.


IV/2. rész:  
Érdemeink elismerése mellett


69.

Pontot tettem végre, így pontra téve
minden, viszem a balhét, nem hibás
más, s csendesen miképpen révbe ére’,
pakoltunk szótlanul, nem volt vitás
kérdés, veszekedés, önámitás.
Az elme míg a költözés előtti
estét a közös szobában kitölti,

70.

T. gépén pár nyitvahagyott chatablak-
ra réved. Hamar belátom, amit
nem kellene – szavaim szívre hatnak –
s megítélésemen mit sem javít,
de így megismertem szempontjait
– s lehet, bár néhol a mesémre cáfol,
közreadom, puszta empátiából:

71.

Az elmúlt éjjel ismét nem aludtam,
és hogy meghallgatsz, újra köszönöm,
egy roncs vagyok, a könnyeimbe fúltan,
egy üldözött kutya a küszöbön.
Beszélni vele semmi örömöm,
s már erről sem tudunk kommunikálni,
hiába igyekeztem, halovánnyi

72.

esély nélkül. A lelkemet kitettem,
most úgy érzem, talán kint is maradt,
tökegyedül minden s mindenki ellen
számkivetetten szélvihart arat,
hol tányér törik, vázák hullanak.
Nem érdemes ragasztani, nem gyógyul,
ami egyszer szétrohadt, nem lesz jó, új.

73.

Így tesz nincstelenné királyt a kincse,
gyárt morzsákból veszekedéseket,
hogy a káposztát meg ki melegítse,
s a másikra öntse a levezet-
endő feszültségeket. S efelett
is összeszólalkozva feszt a harcot
akarni, a békülési kudarcot? –

74.

nem értem! Pedig régen nem tapad már
a falvédő, még sincs bennem harag
sem érdem, mint legyőzött forradalmár,
végtelen csalódások bántanak.
Bocsáss meg, ha lefárasztottalak,
de amint egy határt áthág a hiszti,
az agy a szíját könnyen elveszíti.

75.

Miképpen most is, félrement egészen,
és ezzel több kockát is elvetett,
míg kattogok tovább a hencegésen:
sokat kap tőlem, de nem eleget,
s hogy mástól édesebb az élvezet –
akkora árnyékot vetett a múltra,
amely nem enged fényt a visszaútra.

76.

Hajtott a vérem  folyton más bokorhoz,
beismerem, de rossz nagyon-nagyon
leírva látni. A szégyen nem oldoz,
az arcom éget, elborít, hagyom.
Persze ebben is nagylelkű vagyon,
a fentin kívül letolni is átall,
azért én állok itt letolt gatyával.

77.

Csak sikerült megértenem, hogy joggal
unta meg örök hülyeségeim,
s találjak valamit, ami lefoglal
inkább, mint tovább az idegein
járjak, és méltósággal, emberin
viselni, ahová sorsunk vezérel,
nem törődve a veszett fejszenyéllel.

78.

S míg ez magától kialakulhatna,
addig is tolom tovább a teát-
rumot a forralt borra váltogatva
s kigőzölöm a ködös ideát:
nem biztos, valóság vagy délibáb,
de hogy rosszul sül el, tudom betéve,
térjünk rá az önpusztitás hetére.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében