"A hullámok mindenről mesélnek"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 11. (673.) SZÁM – JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Molnár Vilmos
Három kicsi indián
László Noémi
Szerencsés kincskeresők - interjú Zsigmond Emesével, a Napsugár és a Szivárvány főszerkesztőjével
Demeter Zsuzsa
A kortárs gyerekirodalom titkai
Borsos Júlia Gyöngyi
Ketten a hintaszékben
Balázs Imre József
Tengerparti rajzok
Szőcs István
Írói publicisztika mint nyelvtudománypótló – és tisztelgés Czakó Gábor előtt
Bálint Tamás
Lávsztori
Muszka Sándor
Versek
Áprily Lajos
A csavargó a halálra gondol
Váradi Nagy Pál
A sárkányok földjén
BÁLINT SZILÁRD
Versek
Pataki Előd
Modern feltámadás. Y-generáció
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
Fütyülni örömből - interjú Horváth Benjivel
Szimpatikusabb állatok - Horváth Benji verseiről
Ughy Szabina
Versek
Caius Dobrescu
Versek
Bálint Péter
Miért és kiváltképpen mire jó a tradicionális népmese?
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Metamodern mese
Péter Beáta
Lehetőségek és veszteségek között
Pap Ágnes
A mindenség művészete
Demeter Zsuzsa
Lapozható történeteink
Túros Eszter
Kávéfoltból csirkefogó
Jakabffy Tamás
Botka Valériára gondolva
Hírek
 
Muszka Sándor
Versek
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 11. (673.) SZÁM – JÚNIUS 10.

Malmok és csaták

Istenem hogy megöregedtetek vének
Elhasznált az idő mint riherongy nőket
Nem bírtam veletek lépést tartani
Hol lelem a hajdani hírvivőket

Nem hittem volna feladjátok mind
Elhagy erőtök visszafordultok
Hallom az örsből nem maradt senki
hirtelen történt hitszegő búcsútok

Szemetek fénye hogy megkopott csalt
Engem ki hittem erősek vagytok
Bátrabbak nálam igazi harcos
Ebekre támadt vérengző farkasok

Hányszor néztünk együtt a napba
Reggeli kocsmák kóborlások során
Társaim zajos Donkihótok
Megfojt a malmok közt őgyelgő magány.


Spanyol levél

Mint tűzben elpusztult ház gerendái
Ha siratva terhük felnyögnek szenesen
Úgy vagyok én itt nélküled mostan
Gyászolva téged önmagam keresem

Még felidézem egyszer a múltat
A szűkre szabott teret és éveket
Létünk megalázó nyomorban
Erdők tisztását szerelmedet

Bizonyosságunk saját erőnkben
Hitünk a mában hogy teremthet jövőt
A tébolyult világ míg önmagát falja
Rejthetnek minket dombok és hegytetők

Keresem magam e nagy ürességben
A vég nélküli percek időtlen versenyén
Téged kit elnyelt a végtelen tenger
Ígéretekkel csaló remény

Biztosra veszem nem látlak többé
Bólongnak értőn a Sötétvölgy fái
Tanúim néma hallgatás’tok
Istenem mily nagyon tud fájni.


Bolond fiúk

Semmi nem lesz úgy
E barbár vidék elnyűtt már téged is
Csak foltozgatjuk a szabadság álmát
A gyerekkor szagló trágyadombjain

Semmi nem lesz úgy
Nem maradt immár semmilyen változat
Bukást bukásra halmozhatunk csak
Akárhányszor is kezdenénk újra

Semmi nem lesz úgy
Ha lett volna remény biztos kitartunk
Beszéljünk másról ne szóljunk többé
Ne szóljunk többé míg végigcsináljuk.

Átkozottak

És úgy jön a nyár mint ránktörő bűntudat
Sarjadnak füvek rügyek fakadnak
És pompáz ereje tereken a napnak
Eláraszt mindent megállíthatatlan

Melegszik arcunk de bensőnkbe nem jut el
Takar a bűnök nehéz páncélja
Sötét árnyékok hullámtaréja
Csap át fejünkön örök zúgással

Sétálunk hosszan az éledő tájon
Lesve a sárral hömpölygő folyót
Ártatlanságunk az elsüllyedt hajót
Véljük meglátni a hordalék ágban

Ha lemegy a nap megtérve szobánkba
Nézzük magunkban a málló falat
Számadást vetve mi veszett mi maradt
Várjuk utunknak beérni gyümölcsét.


Hegyi beszéd

Szél támad rázza a Sötétvölgy fáit
Ülök szobámban nézem a mécsest
Így száll talán ki a testből a lélek
Persze legvégül ha marad valami

Bárcsak erőm ne hagyott volna el
Hallgatom hogy sír a szénen a nyírág
Magányos marad amíg csak él mind
Aki egyszer is eladta magát.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében