"A hullámok mindenről mesélnek"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 11. (673.) SZÁM – JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Molnár Vilmos
Három kicsi indián
László Noémi
Szerencsés kincskeresők - interjú Zsigmond Emesével, a Napsugár és a Szivárvány főszerkesztőjével
Demeter Zsuzsa
A kortárs gyerekirodalom titkai
Borsos Júlia Gyöngyi
Ketten a hintaszékben
Balázs Imre József
Tengerparti rajzok
Szőcs István
Írói publicisztika mint nyelvtudománypótló – és tisztelgés Czakó Gábor előtt
Bálint Tamás
Lávsztori
Muszka Sándor
Versek
Áprily Lajos
A csavargó a halálra gondol
Váradi Nagy Pál
A sárkányok földjén
BÁLINT SZILÁRD
Versek
Pataki Előd
Modern feltámadás. Y-generáció
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
Fütyülni örömből - interjú Horváth Benjivel
Szimpatikusabb állatok - Horváth Benji verseiről
Ughy Szabina
Versek
Caius Dobrescu
Versek
Bálint Péter
Miért és kiváltképpen mire jó a tradicionális népmese?
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Metamodern mese
Péter Beáta
Lehetőségek és veszteségek között
Pap Ágnes
A mindenség művészete
Demeter Zsuzsa
Lapozható történeteink
Túros Eszter
Kávéfoltból csirkefogó
Jakabffy Tamás
Botka Valériára gondolva
Hírek
 
Áprily Lajos
A csavargó a halálra gondol
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 11. (673.) SZÁM – JÚNIUS 10.

Uram, a tél bevert a templomodba.
Álltam vaspántos portádon belül
s ámulva néztem botra-font kezemre
sugárban omló fényességedet.
Térdelt a nép, én álltam egyedül,
úgy hallgattam, amit beszélt papod:
„Ez világot szívedben megutáljad
és úgy menj ki belőle meztelen –”

Uram, te ezt így nem akarhatod.

Tudom, hogy földed nagy területéből
egyetlen barlangod jutott nekem,
s megreng az is, ha viharod zenéje
végigrobajlik fenn a tölgyeken.
De ha tavaszod jő, enyém az erdő,
és jó hozzám az erdő: ennem ad,
rigószavaddal kelt a kora-reggel
s odvamba surran este sűnfiad.
Gazdám, a nyár, az ősszel hullt levéllel
új őszig minden gondot eltemet:
mezítláb járom harmatos meződet
s verőfényed füröszti mellemet.
S ha kóborolni küld a nyugtalanság
s nótázva fut mellettem patakod,
kurjantással köszöntöm kék lakásod,
s fütyörészem s Uram, te hallgatod.
Zöld asztalomon vadgyümölcs az étel,
otthon-kínáló tűz nem int felém,
de mondd, volt-e valaha szép világod
valakié úgy, ahogy az enyém?

Ha menni kell, vállamról rongy-ruhámat
egy rándítással elhullathatom,
saruim szíja sem marad velem.
Uram, utálni nem tudom világod,
de indulhatok, amikor kivánod,
igéd szerint: egészen meztelen.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében