"A hullámok mindenről mesélnek"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 11. (673.) SZÁM – JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Molnár Vilmos
Három kicsi indián
László Noémi
Szerencsés kincskeresők - interjú Zsigmond Emesével, a Napsugár és a Szivárvány főszerkesztőjével
Demeter Zsuzsa
A kortárs gyerekirodalom titkai
Borsos Júlia Gyöngyi
Ketten a hintaszékben
Balázs Imre József
Tengerparti rajzok
Szőcs István
Írói publicisztika mint nyelvtudománypótló – és tisztelgés Czakó Gábor előtt
Bálint Tamás
Lávsztori
Muszka Sándor
Versek
Áprily Lajos
A csavargó a halálra gondol
Váradi Nagy Pál
A sárkányok földjén
BÁLINT SZILÁRD
Versek
Pataki Előd
Modern feltámadás. Y-generáció
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
Fütyülni örömből - interjú Horváth Benjivel
Szimpatikusabb állatok - Horváth Benji verseiről
Ughy Szabina
Versek
Caius Dobrescu
Versek
Bálint Péter
Miért és kiváltképpen mire jó a tradicionális népmese?
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Metamodern mese
Péter Beáta
Lehetőségek és veszteségek között
Pap Ágnes
A mindenség művészete
Demeter Zsuzsa
Lapozható történeteink
Túros Eszter
Kávéfoltból csirkefogó
Jakabffy Tamás
Botka Valériára gondolva
Hírek
 
Váradi Nagy Pál
A sárkányok földjén
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 11. (673.) SZÁM – JÚNIUS 10.

Az objektumtól tisztes távolságban bukkan elő a felderítő hajó a hipertérből. Leállítja a nem létfontosságú rendszereket és pásztázni kezdi a környező térrészt. Sodródik-e vagy csak nagyon lassan forog valamelyik tengelye körül: tárgytalan. A legközelebbi csillagok több száz fényévre vannak, és bár találni még kilökött csillagokat távolabbra is, tulajdonképpen a galaxis határán járnak. Ott vannak ők, némi hidrogén és az objektum.
Az antennák körvonalként látszódnak a derengő tejút előterében. Figyelmesen szemlélve felsejlik a spirálszerkezet is, noha színeket ilyen halvány fénynél nem észlel a szem. Apolló a hiperhajtómű után most a robotkart teszteli – ugyan több mint valószínű, hogy nem kerül rá sor, ez az előírás, be kell tartani. Hisz messze vannak mindentől. Amint a hajó lassan fordul, változik a kilátás, szürke, szinte sárga ködösség úszik a látómezőbe. Ahhoz képest fényes, talán árnyékot vetne a hajón, ha nem égnének lámpák. Megcsillan valami a robotkaron. Apolló helyezkedik, nyújtózkodik, nem látja, mi lehet. Elrugaszkodik az ablaktól a kezelőpulthoz, lebeg, élvezi a súlytalanság kényelmét. Elkapja a széket, beköti magát és forgatja a kar kameráját. Megpillant valamit. Visszalöki magát az ablakhoz, és amint a hajó fordul, meglátja a fény forrását. Túlragyogja az összes csillagot, a magvidéket, bár a bolygók egéhez szokott szem így sem érezné különösebben fényesnek. Egy szupernóva.
Előttük az objektum néma. Enyhe röntgensugárzást bocsát ki, egyébként teljesen sötét és minden bizonnyal néptelen. Űrhajónak tűnik és elég nagy. Aktívan letapogatni vagy megközelíteni nem tanácsos. Mégiscsak egyedül vannak egy feltérképezetlen térrészben. Héliosz a pilótafülkéből szólt, hogy kiszámított egy pályát, amivel elég kevés üzemanyag árán nem messze, de nem is túl közel elrepülhetnek az objektum mellett, hogy aztán a tejút előtt kirajzolódó körvonalakat jobban szemügyre vehessék.
Remeg a levegő a határban, nincs még dél, perzsel a nap.
Szusszannak a stabilizáló fúvókák, gyullad a főhajtómű és a felfedezőhajó gyorsulni kezd az objektum irányába. Az első égetés 18 másodpercig tart, ekkor a rakéta elhallgat. Három óra negyvenhét perc múlva esedékes a korrekció, majd egy második, mindössze 3 másodperces égetés, amely a terv szerint eléggé, de nem túl közel viszi majd őket az idegen objektumhoz.
A diófa árnyékában fél könyékre ereszkedve nyújtja a nyakát az egyik napszámos. A falu felől a szekérúton emelkedő porfelhőcskét figyeli. Megemeli a szalmakalapját, a karima alatt világosabb a bőre, simít egyet a haján és nem veszi észre, hogy az orra hegyén egy csepp verejték hintázik. Hol van már az az ebéd – dohogja az egyik idősebb, tagbaszakadt ember. A többiek is összenéznek, megint emelkedik a szalmakalap, a porfelhőcskére mutat. Jön.
A két gyerek kiskocsiban zötyköli maga után az ebédet és az ivóvizet. Kendővel kötötték le az edényeket, de a lovasszekeret is megvallató úton nehezen haladnak és a kendőt már átitatta a finom leves. Most bújnak át a csövek alatt.
Ideje – dörgi a kicsi de öblös hangú atyafi. Cserzett mancsaival leoldja a kendőt tartó zsineget, kiosztja a csanakokat, tányérokat. Napszúrást kaptok, húzódjatok ide közénk – mondja jámborabbul. Igyatok.
Apolló és Héliosz behúzódik a hatalmas férfiak közé. Ki sem látszanak. Szárazak a földek, porzik körülöttük minden. Hullámzik egy-egy fuvallatra a sok betakarítatlan tábla. Még messzebb nehéz villanydrótok választják el a földet az égtől. Azok is, a csövek is az erőműbe vezetik a tekintetet. Nyáron alig történik ott valami, hanem telente csak úgy ontja a füstöt, onnan fűtik a várost.
Fordult a nap, szedelődzködnek a munkások. Beszedik az edényeket és következik a korrekciós manőver. Fúvókák, második égetés, megint csend. A két felfedező türelmetlenül figyeli, hogyan bontakozik ki az objektum alakja, amint a feketeségnél fényesebb tejút elé kerül az ő szemszögükből nézve. Utasszállítónak tűnik, a hajtómű annak ellenére kivehető, hogy még a hajó készítőit sem ismerik, nemhogy annak típusát. Ott úszik előttük egy darab feketeség a senki földjén.
Át kellene szállni a fedélzetére – nyögi ki Héliosz, amire mindketten gondolnak. Ellentmond a protokollnak, üzemanyag szempontjából nagyon költséges, a közeléből nem lehet hipertérbe lépni, arról nem is beszélve, hogy mennyire veszélyes lehet.
Először is elképzelhető, hogy legénység nélküli automata romboló, és mint egy akna, ha megközelítik, aktiválódik. Lehet, hogy karantén hajó, ki tudja, milyen szörnyűséges járvány dúlt a fedélzetén, ami miatt ide, a galaxis feltérképezetlen peremére kormányozták, ahol ártalmatlanul sodródhat az idők végezetéig. Esetleg kalandoroké, akik elhagyni igyekeztek a galaxist. Vagy épp megérkeztek egy távoli csillagvárosból, és itt mondta fel alattuk a hajó a szolgálatot. Lehet, hogy egy kevésbé fejlett civilizáció balul sikerült hipertér-kísérlete: a szomszédba indultak és a galaxis határára érkeztek meg.
Apolló és Héliosz a pályamódosítás mellett döntött. Elülső fékezéssel, fordulással és két másodperces égetéssel álltak elfogópályára. Ez még mindig óvatos cselekvési terv, elvégre nem otthon, hanem a galaxis peremén járnak. És egy idegen objektumot közelítenek meg.
Megálljatok – szisszen a tagbaszakadt öreg napszámos, amint megragadja a két gyermek karját és lerántja őket a földre. A távolból a többiek is figyelnek, mi történik. Egy ideje áll a munka. Nézik a senki földjén a kiégett buszroncsot, hogy van-e mozgás az őrtoronyban, hogy biztonságban-e a két fiúcska.
Megvan pár éve, évtizede, hogy néhányan át akartak szökni a határon ezzel a busszal. A katona tüzet nyitott a toronyból és szétlőtt mindenkit. És ott maradt a szántásban a roncs, pont a két ország között.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében