1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Négy évszak
In memoriam Vivaldi

Keskenyedik a tarló,
Testesedik tar ló:
Lefosztja menyecskéjét,
Elosztja szerezményét
A hó.

Szenderedik a hó, fagy,
Hemperedik a csónak:
Dalolja szerezményét,
Karolja menyecskéjét
A Nap.

Cseperedik az eső,
Heveredik a mező:
Beoltja környezetét,
Leoldja bőr-tegezét
A hő.

Testesedik a harmat,
Keskenyedik a napszak:
Leontja bőr-tegezét,
Bevonja környetetét
A fagy.

Sebbel-bottal

A nap rikoltása megvénhedett,
Már szelvényeit takarítja el,
Egy utolsót kalapol a világnak,
S egy fél bolygóval arrébb kelti fel
A darvat, a fecskét, a patakot,
Az embert, a restség-malacot.
A szarvast, a fákat, a polipot,
A szeleket, a tágas poligont.

Didergés csepereg a felhőkből,
A természet lassan mindent eltakar
Vándor madarak lubickolnának
Kivetkőzve, délen, úgy, mint tavaly:
Az orruk, a tolluk, a két lábuk,
A hátuk, a májuk, a vén szárnyuk.
A lelkük, a testük, a szőrszáluk,
A kelepelő csöppnyi csőr-szájuk.

Az ember megvénhed, és beköszönt
Lelkében (is) a fájó elmúlsz-tél,
Teste, mint az örökös napnyugta,
Szájpadlása már remegve mesél;
A tájak, az árnyak, a repülők,
A vágyak, a lázak, a kerülők,
A darvak, a fecskék, a hóbortok,
A lelke, a teste, a jó csókok.

 Bálint Szilárd: 1996-ban született Varsolcon. A szilágysomlyói Simion Bărnuţiu főgimnázium diákja.