"A hullámok mindenről mesélnek"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 11. (673.) SZÁM – JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Molnár Vilmos
Három kicsi indián
László Noémi
Szerencsés kincskeresők - interjú Zsigmond Emesével, a Napsugár és a Szivárvány főszerkesztőjével
Demeter Zsuzsa
A kortárs gyerekirodalom titkai
Borsos Júlia Gyöngyi
Ketten a hintaszékben
Balázs Imre József
Tengerparti rajzok
Szőcs István
Írói publicisztika mint nyelvtudománypótló – és tisztelgés Czakó Gábor előtt
Bálint Tamás
Lávsztori
Muszka Sándor
Versek
Áprily Lajos
A csavargó a halálra gondol
Váradi Nagy Pál
A sárkányok földjén
BÁLINT SZILÁRD
Versek
Pataki Előd
Modern feltámadás. Y-generáció
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
Fütyülni örömből - interjú Horváth Benjivel
Szimpatikusabb állatok - Horváth Benji verseiről
Ughy Szabina
Versek
Caius Dobrescu
Versek
Bálint Péter
Miért és kiváltképpen mire jó a tradicionális népmese?
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Metamodern mese
Péter Beáta
Lehetőségek és veszteségek között
Pap Ágnes
A mindenség művészete
Demeter Zsuzsa
Lapozható történeteink
Túros Eszter
Kávéfoltból csirkefogó
Jakabffy Tamás
Botka Valériára gondolva
Hírek
 
Péter Beáta
Lehetőségek és veszteségek között
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 11. (673.) SZÁM – JÚNIUS 10.

A nézőtér bejáratánál zsebre dugott kézzel egy fiatalember ácsorog. A Csíki Játékszín egyik fiatal színésze, Puskás László. Mintha valamire, valakire várna, ismerőseinek köszön, egyikkel-másikkal vált néhány szót, miközben a nézők érkeznek és leülnek, néha körbesétálja a nézőteret, mintha csak megfelelő helyet keresne magának az előadás megnézéséhez. Szája szegletében viszont titokzatos mosoly bujkál. Egy lány nagy sietségében, hogy a helyére jusson, szinte elsodorja, ügyet sem vetve rá. A nézőtér jobb oldalán a színpad közelében egy zenész (Boldizsár Szabolcs) játszik fuvolán.
Tersánszky Józsi Jenő Kakuk Marci című művét Örkény István adaptációjában április 24-én mutatta be a csíkszeredai színház társulata Parászka Miklós rendezésében. A 2014/2015-ös évadban bemutatott négy nagyszínpadi előadás közül három produkcióban is a társadalmi egyenlőtlenségeket (mindháromban megjelennek a méltóságosék például), a lecsúszott emberek kilátástalanságát, a sorsukat megváltoztatni próbáló kisemberek törekvéseit, sajnálatra méltó emberi sorsokat vonultatnak fel az alkotók: Kosztolányi Dezső Édes Anna, Gorkij Éjjeli menedékhely és ebbe a sorba illeszkedik a Kakuk Marci is.
Kakuk Marci közülünk való – világít rá az előadás kezdete: Puskás László a színpad szélére ül és átváltozik Kakuk Marcivá: mesélni kezdi a saját történetét.
A színpadkép is folyamatosan emlékeztet rá, hogy színházban vagyunk, ez egy történet, amelyet most elmesélnek nekünk. A színpad közepére dobogót helyeztek, mellette két oldalt színpadi reflektorok állnak. A dobogón Kakuk Marci albérleti padlásszobája látható, a dobogó előtti rész a méltóságosék udvarának helyszíne, bal oldalon egy télikert része, vele szembe sövény, a kert bejárata.
Az előadás egyik kulcsfigurája Pattanó Rozi (Fekete Bernadetta) utcalány, aki egy szerelmi háromszög egyik oldala. Szerethető figura, és bár gátlástalanul megy bele újabb kapcsolatokba, és látszólag olcsó kis nőcske (akit az élettársa üt-ver), elveszett ember ő is, aki a körülmények miatt került ilyen helyzetbe és nem tud kilépni belőle. Ő Kakuk Marciba szerelmes, Marci viszont Csuri Linkát szereti, a szállásadónője lányát, és látszólag ez is viszontszereti őt. Az előadás során már meglévő és újabb szerelmi szálak bonyolítják a történetet, Pattanó Rozi után vadházastársa, valamint Tömpe Ambró, a Méltósága, Marci után epekedik. Mindebből és a Méltósága (Bartalis Gabriella) medáljának eltűnéséből aztán számos helyzetkomikum adódik (az alkotók bohóságként nevezték meg műfajilag a produkciót).
A mű szereplőinek figuráit a mai környezetből keresték meg, a jelmezek is ehhez igazodnak: így lesz Bojnyik, Rozi vadházastársa (Veress Albert) rapper ruhába öltözött rosszfiú, Tömpe Ambró, a kertész (Giacomello Roberto) a méltóságoséknál zajló tatarozást felügyelő mesterember, Csuriné (Szabó Enikő) a magyar valóságshowkból ismert nagyszájú cigányasszony, Gizus, a szobalány, a kisfiát egyedül eltartó bejárónő.
Őrjöngve rohan be a színre Bojnyik, késekkel hadonászik, fenyegetőzik. A felszarvazott férj. Eltúlzott figura ő is, akárcsak Csuriné. A sokat megélt ócskásné szotyit köpköd, rafiaszatyrokat cipel (Marci szobájában is egy nyitott ajtajú szekrény ilyenekkel van megtömve), háziköpenyben flangál és árgus szemekkel lesi, nehogy egyetlen leányát Marci elcsábítsa. Olyan, a jég hátán is megélő típus.
A Méltósága „viseli a kalapot”, ő az úr a házban, ő intézi az ügyes-bajos dolgokat. Férje (Fülöp Zoltán) virágokat locsolgat a télikertben, talán ő a leghumánusabb gondolkodású a társaságban. Ő viszont szenilis, ezért nem is veszik komolyan a többiek.
A bohózatra jellemző fordulatokban bővelkedik az előadás, például több alkalommal is a padlásszobában található ágyban bújnak el a szereplők: először Rozi, majd Bojnyik is. Roziról többször is le (és vissza)kerül az alsónemű a paplan alatt. Igazából nem tesz hozzá a jelenethez, amúgy is érthető, hogy visszakönyörögte magát Marci ágyába. Inkább a jelenetet lassítja és a színész dolgát nehezíti meg. Az, hogy később a padlásszobában talált piros alsónemű lesz a bizonyíték, hogy bizony ott járt, a vetkőzések nélkül is működne.
Az előadás ritmusa ingadozó, helyenként nem elég feszes, vannak fölöslegesen kitartott pillanatok, túlpörgetett jelenetek. (Május 18-án néztük meg az előadást).
A már említett, a nézőtér szélén ülő zenész nem csak fuvolán játszik, hangokkal, dalfoszlányokkal is reagál a színpadon történtekre. És bár sokat segít, hogy a jelenetek pörgősebbek legyenek, néha mintha külön produkciót hallgatnánk, elvonja a figyelmet.
A történéseket nem Kakuk Marci irányítja, inkább őt sodorják az események. Nem számít hősnek a vele hasonló társadalmi státusban élők között. Nem próbálja megmenteni a férje elől rácsimpaszkodó Rozit, asztal alá bújik Bojnyik elől, aki késekkel hadonászva meg akarja őt ölni, lelkiismeret-furdalás nélkül elveszi kétszer is a szenilis Méltóságos úrtól a medál megtalálásáért járó jutalmat. Amitől ő más, mint a többiek, hogy a kilátástalan pillanatokban hirtelen felismeri, mit kell tenni. Napszámosmunkára jelentkeznek a méltóságoséknál, és amikor a Méltósága határozottan visszautasítja, hogy ilyen szedett-vedett társaságot felfogadjon (Marci, Rozi és Susnik, Marci cimborája), Kakuk Marci megköszöni, elérve ezzel a váratlan gesztusával, hogy ne csak őt, de társait is felvegyék napszámosnak.
Az is megkülönbözteti a vele egyivásúaktól, hogy míg a többiek egyik napról a másikra élnek céltalanul, hagyják magukat sodortatni a történések, az élet által és az adódó lehetőségeket kihasználni, addig Marcinak tervei is vannak: vásárolni egy ócskássátrat Csurinénak, aki ennek fejébe adná hozzá leányát, Csuri Linkát.
Sok váratlan fordulat és viszontagság után – a medált a bejárónő kisfia találja meg, a társaságot bekíséri az örsre a rendőr, a padlásszobában egymás kezébe adják a nők és a férfiak a kilincset – végül Marci mégiscsak megtalálja a medált, az ígért jutalom háromszorosát kapva érte, így terve megvalósulni látszik. Linkával azonban, aki az anyja árnyékában él, hirtelen felindulásból összevesznek. Ez sem szegi kedvét Marcinak, mert időközben a bejárónő személyében (Czikó Juliánna) mintha megtalálta volna azt a tiszta szerelmet, amit mindig is keresett. Együtt akarnak új életet kezdeni, de egy véletlen folytán épp Bojnyiknak adja át a megszerzett pénzt.
A lehetőségek és veszteségek között egyensúlyozva Kakuk Marciban mindig megmarad az a derű, amitől az előadás végére megértjük, hogy megfelelő világszemlélettel minden, elveszettnek tűnő helyzetből van kiút.

Csíki Játékszín. Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci. Szereplők: Puskás László, Fekete Bernadetta, Bokor Andrea, Szabó Enikő, Bartalis Gabriella, Fülöp Zoltán, Giacomello Roberto, Veress Albert, Vass Csaba, Kosztándi Zsolt, Czikó Juliánna, Rózsa András. Rendező: Parászka Miklós, tervező: Parászka Máté, dramaturg: Budaházi Attila, zeneszerző: Boldizsár Szabolcs, fuvolán kísér: Boldizsár Szabolcs, mozgásművészeti tanácsadó: Bóbis László.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében