László Noémi: Afrika. Csillag István rajzaival (2011); Kovács András Ferenc: Napsugár-csízió. Faltisz Alexandra rajzaival (2011); Lövétei Lázár László: Lázár-kert. Damó István rajzaival (2012); Kányádi Sándor: Kakasszótól pacsirtáig. Kürti Andrea rajzaival (2014). Gutenberg Kiadó, Csíkszereda.
Nincs könnyű helyzetben a mai olvasó, ha tipegő korú gyerkőcnek akar olvasnivalót kínálni. Mindenféle trendekkel, véleményekkel, s nem utolsósorban hatalmas kínálattal találja magát szemben. A magyar és nemzetközi gyerekirodalomnak ma vannak természetesen legeslegjei, s hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a régi, jól bevált Szutyejev-mesék vagy Marék Veronika gesztenyefigurái is alkalmasak lehetnek egy csöndes böngészésre, az állatvilág megszelídítésére, nem beszélve az örökérvényű Weöres-versekről, mert hát melyik gyerek nem ismeri a „Paripám csodaszép pejkó”-t vagy melyikük nem énekli teli torokból, hogy „szárnyatigézamalacra”. Mint ahogy arról is hajlamosak vagyunk elfeledkezni, hogy saját házunk tájékán is szétnézhetnénk, az erdélyi gyerekirodalomnak nemcsak múltja, hanem – igen szép kivitelezésű könyvek révén – jelene is van.
A Gutenberg Kiadó az erdélyi gyerekirodalom népszerűsítését is felvállalta, a Ragyog a mindenség című, erdélyi szerzők verseiből válogatott antológiakötete igazi sikerkönyvnek számít a Kaláka együttes CD-mellékletével.
Ugyancsak illusztris névsorral találkozunk, ha a kiadónak lapozósorozatát nézzük: a gyerek által csak Sándor bácsinak hívott Kányádi Sándor Kakasszótól pacsirtáig című könyvecskéje mellett ott találjuk a Napsugár és Szivárvány állandó szerzőjének, László Noéminek az Afrika című lapozóját, a gyerekek között is népszerű Kovács András Ferenc Napsugár-csízióját (amelyből szép színes falinaptár is készült, bearanyozva a szürke téli hétköznapokat) és a Székelyföld főszerkesztőjének, Lövétei Lázár László költőnek a stílusosan Lázár-kert címmel megjelent nyári életképét.
Az apróbb gyerekek vehemensebb érdeklődésére is számító kiadó kemény kartonra nyomott lapozói nemcsak rezisztenciájuknál fogva gyerekbarátok: az akár egy nagyobbacska apazsebbe is elférő könyvecskéket könnyű gyerekkézbe venni, utazáskor is unalmat terelni. A méret mellett igen lényeges, hogy a kötetek szerkesztői nemcsak ritmust, rímeket, rajzokat akartak a gyerekeknek kínálni, hanem történeteket is. Mind a négy kötetnek van egy illusztrációt szöveggel, sőt szöveget szöveggel összehangoló koncepciója. Kovács András Ferenc csíziójában egyfajta évszakjövendőlést olvashatunk, ahol a gyerekek rácsodálkozhatnak Faltisz Alexandra napsütötte illusztrációi mellett „a tág esztendőben csúszkáló, farsangolni illanó, pillangót lehelő, zöldet özönöltető, cimpát veresebbre húzgáló napsugárra”, László Noémi és az illusztrátor, Csillag István az afrikai szavannákra kalauzol, illetve a kontinens egzotikus országneveihez is szoktatják az apró füleket, hogy tudja a gyerek, a krokodil nem csak az állatkerben lakik: „Kongó, Dzsibuti, Szenegál/ oda menne a krokodil/ de csak a folyóban vegetál”. Kányádi Sándor Kakasszótól pacsirtáig című versének nyelvi játékait Kürti Andrea illusztráció fokozzák, a hol a tehénbendőbe, hol a libaólra rejtett versszakok egyenértékűvé teszik a szöveget a képvilággal. Lövétei Lázár-kertje szintén egy ismerős történetet, a nyári kertben játszadozó gyerekek életképeit kínálja, de a „hangyalányba” szerelmes Levit, a „cipőfűző-gilisztával” kedvenc récéjét etető Bécit, peckes Julcsit, bakarasznyi Lackót vagy Vica esetét a szarkatollal („Egyszer egy szép szarkatoll/ megszökött egy kalapról, s addig szállt, míg estére/holdvilág lett belőle”) csak Damó István rajzain keresztül ismerhetjük meg.
A négy lapozó a „kevés is lehet sok, sőt, sokszínű” esetével bűvöli el az olvasókat. Nem csak a magyar nyelv rejtelmeibe, szlengjébe vezetik el a gyerekeket, de asszociációs érzékeket fejlesztenek, földrajzi ismereteket nyújtanak, állatokat szelídítenek – s nem utolsósorban: történetekké formálják a világot, immár a gyerekek saját történeteivé.
