A kilencvenes évek elején a francia-német kulturális televízió, az Arte hosszú interjút közölt Grass-szal. A botrányairól is elhíresült író hatalmas, hangárszerű műtermében áll, egy rajzlapokból összeragasztgatott hatalmas lap előtt, amely egy általa rajzolt cápát ábrázol, az író feje pedig menthetetlenül a cápa borotvaéles fogsora közé vész. Az irónia és az önirónia soha nem volt idegen az írótól, egy időben politizált is, Willy Brandtnak korteskedve egyik karikatúráján, szemétdombon trombitáló kakasként, egy másikon szardíniás dobozba zárt cápaként ábrázolta önmagát. De a cápa állandóan kitört a szardíniásdobozból.
Grass szobrásznak indult, az elmúlt évtizedben ismét visszatért a szobrászathoz, de regényei mellett végig írt különös, groteszk, részben biografikus ihletésű verseket is, s rajzolt is, ő maga illusztrálta könyveit. Mégsem veszett el a cápa kitátott szájában a feje, utána még több botrány következett, először a vallomása, miszerint 16 évesen a Waffen SS tagja volt, s ezt követő önéletrajzi regénye, a Hagymahántás közben, majd két különös politikai verse, az Amit el kell mondani és az Európa szégyene okozott óriási vihart. Előzőleg a német újraegyesítésről kifejtett véleménye miatt egy fiatalember hazaáruló bitangnak nevezte a hamburgi pályaudvaron. S még folytathatnánk. Fő művének a danzigi trilógiát tartják (Bádogdob, Macska és egér, Kutyaévek), de tudnunk kell, hogy itt egy hatalmas, szerteágazó regényciklusról van szó, hiszen a monumentális remekmű, a Kutyaévek után következik a reprezentatív folyatás, a Helyileg érzéstelenítve, az Egy csiga naplójából, A hal, A patkánynő, a Békaszó, végül a Ráklépésben. Danzig (Gdansk, nekünk Dancka) hős- és rémtörténete tárul fel, páratlan erővel. Egy helyen idézi felejthetetlen tanára, Hofer szavait: „A képzőművészet örök problémája mindig is az ember volt. Az örök emberi dráma, és ez ma sincs másképp.” Grass írói ars poeticája ez, a danzigi befejezhetetlen történet hősei már a Bádogdobban feltűnnek, és ide-oda vándorolnak a regényekben. A patkánynőben például az atomkatasztrófát túlélő patkánysereg a danzigi nagytemplomba igyekezve a körmenetben Oskar 107 esztendős kasub nagymamájának összeaszott, múmiaszerű csontvázát is viszi, a szoknyája alá menekülő, videóproducerként tevékenykedő törpe tetemével együtt, aki épp rokonlátogatásra tér haza, gumitörpökkel kedveskedve a kasub gyerekhadnak, s a katasztrófa kitörésekor a nagymama szoknyája alá menekül. Tudjuk, nagymama e nevezetes szoknyája alatt kezdődik a történet, a krumpliföldeken menekülő nagyapa is ez alatt a szoknya alatt talál egy időre menedéket, hogy megkezdődhessen a családtörténet!
A krumpliföldek centrális szerepet töltenek be a danzigi regényekben, 1958-ban viszont első, kalandos hazatérése idején már nem találja, a gdanski repülőtér beton fel- és le-szálló pályái fedik! De feltűnik a 2002-ben megjelenő utolsó danzigi történetben is a város és egy régi szereplő, az 1961-ben megjelenő Macska és egér hősnője, Tula, aki a szovjet torpedók által elsüllyesztett asszonyokkal és gyerekekkel teli hajó, a Wilhelm Gustloff menekülő utasa, és a végzetes éjszakán szüli meg fiát. A cápafogak veszedelmesen csillogó glóriája ott az író feje körül, és az északi tenger mitikus, sejtelmes ködében ott gomolyog a germán városokon, gabonamezőkön, erdőkön és autópályákon túl a könyveibe menekített egész látóhatár. S közben szól a Békaszó-beli békák kórusa, „ó jaj neked, ó jaj nekem, ó jaj nekünk!”
Grass a német próza megújítója is volt, szembe mert menni a Thomas Mann és Musil által tökélyre emelt esszéstílussal. Alfred Döblint, a Berlin Alexanderplatz szerzőjét tartotta mesterének. Visszanyúlt a német barokk kópéregényhez, A kalandos Simplicissimus-hoz. Egyik remekművében, a barokk líra ismerőjének és fordítójának, Márton Lászlónak az empatikus átültetésében olvasható Vesztfál csevelyben egy barokk költőversenynek állít szarkasztikus, de felejthetetlen emléket, és utolsó nagyregényében a rá mindig is frenetikus hatást gyakorló Grimm testvéreket idézi. 2012-ben jelent meg albumszerű, általa illusztrált verseskötete, a Kérészek. E kötet néhány versével búcsúzunk Tőle.
