"Ami lehetséges volt, bekövetkezett"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 12. (674.) SZÁM – JÚNIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MARKÓ BÉLA
Kő és könyv
Demény Péter
Az irodalomnak mágikus tulaj­donságokra kell szert tennie - beszélgetés Filip Florian íróval
Filip Florian
Mindegyik bagoly
Bogdán László
A cápa kitátott szájában - búcsú Günter Grasstól
Günter Grass
Versek
András Orsolya
Günter Grass és a fekete doboz
Zsidó Ferenc
A sajtószabadság ára
FELLINGER KÁROLY
Versek
KOVÁCS KRISTÓF
Versek
FISCHER BOTOND
És címük is volt
Sági Enikő
Versek
Borcsa Imola
Útkereszteződés
Virgil Mazilescu
Versek
Gegő Virág
Amikor a tények beszélnek
Pomogáts Béla
Korszerű versek - közelítések Reményik Sándorhoz
Szőcs István
Írói publicisztika mint nyelvtudomány-pótló – és tisztelgés Czakó Gábor előtt
Gyenge Zsolt
Saul és fia – mennybe mennek? – beszámoló a 68. Cannes-i Filmfesztiválról
Karácsonyi Zsolt
Toldi a buszmegállóban
Codău Annamária
Te, én, testvér
Papp Attila Zsolt
Valóság nagybátyánk Tükörországban
MOLNÁR ZSÓFIA
Kortyok versből
Szekernyés János
A korszerűség átörökítése
Jakabffy Tamás
Pacsay Attila zenéje A tolonchoz
Júliusi évfordulók
 
Günter Grass
Versek
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 12. (674.) SZÁM – JÚNIUS 25.

Látomás

Ahogy Lübeck negyvenkettő virágvasárnapja óta
még mindig álló gótikus oromfalai közt
lépegetek, fiatal s idősebb
török nőket látok, s megörvendve
a színes fejkendők látványának
meg a zajos gyerekseregnek,
úgy tűnik, a középkori város újra visszatért,
de a változás már elkerülhetetlen.

Ferdén hullanak az esti fények a téglafalakra.
Áteresztő lett a század.
Ami lehetséges volt, bekövetkezett.
Ott, ahol egy szemnek idegen
áruház hervasztja a tekintetet,
épülő mecsetet látok, s bár a minaretje
nem olyan magas, mint a Szent-Mária templom tornya,
mégis hallom kettejük párbeszédét,
például arról, hogy mi az ízletesebb,
a kövér disznó vagy a zsenge bárány.

És látom Eric Mühsamot,
a patikus önfejű fiát, ki ott ül
a Niederegger kávézóban, körülvéve
idősebb török urakkal.
Nyugodtan pöfékelnek a halk szavú vízipipából –
úgy látszik, nekik szabad –,
s közben az állam széteséséről,
meg a közelgő anarchiáról társalognak.
Hazai és keleti édességekkel
kínálgatják egymást.

És most belép, ahogy kívántam,
Thomas Mann is a képbe.
Közéjük ül, hűvös és kimért.
A beszélgetés gyorsan más irányba fordul,
Józsefre és a testvéreire, meg arra,
mily mélységesen mély a kút.


Őszi termés

Egy nőnemű vihar, mely ifjú korában
bőszen tombolt, tarolva mindent, mi útjába állt,
s a biztosító társaságok jövedelmét apasztva
tetőket bontott, s halomba hordott cserepet, bádogot,
    kertünkben két öreg gyümölcsfát gyökerestől kitépett.

Most ott fekszenek, s mintha mi sem történt volna,
újra zöldek, telve gyümölccsel,
amelyek érnek, egyre érnek,
s majd jók lesznek így gyümölcsleveknek,
hogy kitartsanak egy egész, hosszú télen át,
amikor újra vad szelek süvöltenek,
ahogy azt az időjósok biztosra ígérik.


Jó tanács

Amikor, mint ifjú szerző,
a művészi kifejezéseket gyakoroltam,
s mit sem tudtam hatásáról a szavaknak,
sajtok és némi vörösborok
alkalmi társaságában a pipázva író
Max Frisch ezt a tanácsot adta
saját magának s persze nekem:
maradj meg dühösnek mindig,
és ne légy soha – ahogy ezt elvárnák –
csupán szelíd hangú dalnoka
az alkonyi fénynek.

Mindvégig követtem tanácsát.

VÁNCSA ÁRPÁD fordításai




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében