"Ami lehetséges volt, bekövetkezett"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 12. (674.) SZÁM – JÚNIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MARKÓ BÉLA
Kő és könyv
Demény Péter
Az irodalomnak mágikus tulaj­donságokra kell szert tennie - beszélgetés Filip Florian íróval
Filip Florian
Mindegyik bagoly
Bogdán László
A cápa kitátott szájában - búcsú Günter Grasstól
Günter Grass
Versek
András Orsolya
Günter Grass és a fekete doboz
Zsidó Ferenc
A sajtószabadság ára
FELLINGER KÁROLY
Versek
KOVÁCS KRISTÓF
Versek
FISCHER BOTOND
És címük is volt
Sági Enikő
Versek
Borcsa Imola
Útkereszteződés
Virgil Mazilescu
Versek
Gegő Virág
Amikor a tények beszélnek
Pomogáts Béla
Korszerű versek - közelítések Reményik Sándorhoz
Szőcs István
Írói publicisztika mint nyelvtudomány-pótló – és tisztelgés Czakó Gábor előtt
Gyenge Zsolt
Saul és fia – mennybe mennek? – beszámoló a 68. Cannes-i Filmfesztiválról
Karácsonyi Zsolt
Toldi a buszmegállóban
Codău Annamária
Te, én, testvér
Papp Attila Zsolt
Valóság nagybátyánk Tükörországban
MOLNÁR ZSÓFIA
Kortyok versből
Szekernyés János
A korszerűség átörökítése
Jakabffy Tamás
Pacsay Attila zenéje A tolonchoz
Júliusi évfordulók
 
FELLINGER KÁROLY
Versek
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 12. (674.) SZÁM – JÚNIUS 25.

Örvény

Ahogy hozzáérünk, mindjárt ráérünk,
a személytelen képzeletünkben, mint
amikor vad kedvesünk csőszként rohan
fel s alá álmunkban, majd hirtelen fel-
ad bennünket, akárcsak egy csomagot,
ami nincs becsomagolva, miért is
volna, belseje merő csomagoló-
papír, mintha emésztené a gyomrát
kedvesünknek, csokival jóllakott a
szerencsétlen, ahogy visszaváltja az
üres üvegeket, s szalad a tetves
bolhapiacra használt lábtörlőért,
amit a vonatsínek közé helyez,
pontosabban merő óvatosságból
otthagyja a csavargó elmúlásnak.


Napló

János a szívén és az eszén kívül
talál rá arra, ami most belőle
hiányozhat egyes egyedül, tudja
meg Julitól, aki bizony a javát
akarja, mint egy kizsákmányoló, jól-
lakottan lógatja a farkát, többször
arra gondol, hogy ezzel talán már be-
érhetné, aztán kifordul magából,
de mindig a talpára esik, puha
cica, akinek hét élete van, így
aztán kezdődik minden elölről, a
legeslegvégével, ha számba veszem,
akárcsak a macska a plüss egeret.


Embólia

János alkalmazkodik, most van rá
alkalma, a távolság szűk barlang-
rendszerében éppen hogy elindul
felé felfedező útjára a
közömbösnek elkönyvelt hiánya,
ami oly sokszor megtagadta az
elmúlás ítélőszéke előtt,
aminek nem ő, hanem maga a
tükör a jelöletlen állapot
ezért amikor az Úr letörli
a táblát, kiradírozza amit
a füzetbe másolt, hogy végül meg-
jegyezze egyszer és mindenkorra.


Gömbvillám

Tudta, hogy újjászületik egyszer,
ezért is irtózott az időutazástól,
álmában verseket mormolt, majd
felriadva igyekezett lejegyezni
azokat, kritikusai ezekről a versekről
később kiderítették, merő utánzatok
olyan korabeli mesterektől, akiknek
nyelvén nem is értett és nem is olvasott
János, csak jóval a halála után
fordították le azokat az érthetetlen
szövegeket magyarra,
az érdekesség kedvéért a fordítás
szó szerint megegyezett
János megálmodott verseivel.



EGYSOROSOK

/ Szerelem /  

Szívszemüveg.

Kérészéletű halál.

A megsemmisülés mint hagyaték.

Istenre hagyom gyermekkoromat.


Ellenben

János a mindenséggel takarja el
a nemlétet, de az nem hagyja magát,
semmi esetre a testével, azzal
kiúszik a túlsó partra, persze csak
kutyaúszással, a seszínű vaksi
kutyáéval, ami feloldódik a
képzelőerőhöz szokott habokban,
azzal a vén kutyáéval, aminek
téglát kötött a hátára az apja,
hogy belefulladjon a bányatóba, s
aki örömében már a kapuban
farkcsóválva fogadja gazdáját, a
gyilkost, bár neki ez így természetes.


Egymagában

Az Idő tiszta lappal indul, most
éppen Jánosnak dedikálja, de
úgy mutatkozik be, mint a költő,
aki előtt immár nagy jövő áll,
úgyszólván korszerű lesz ezáltal,
habár emlékeztet valakire,
maga a szükségét végző Isten,
aki leteremti a legelső
emberpárt ott a paradicsomban,
s azt álmodja ami már megtörtént
egyszer, valószínűleg  azért még-
sem olyan teljesen véletlenül.


Az elmúlásról és az öröklétről

A bűnbeesés óta az ember
jól megbízható
patikamérleg,  
amihez Isten betegesen
ragaszkodik.

Amikor Isten mérlegel,
zsebében
van a világ.

Szeretné ledobni
meztelenségét,
de mindhiába,
meztelensége
lyukas lepel.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében