"Ami lehetséges volt, bekövetkezett"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 12. (674.) SZÁM – JÚNIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MARKÓ BÉLA
Kő és könyv
Demény Péter
Az irodalomnak mágikus tulaj­donságokra kell szert tennie - beszélgetés Filip Florian íróval
Filip Florian
Mindegyik bagoly
Bogdán László
A cápa kitátott szájában - búcsú Günter Grasstól
Günter Grass
Versek
András Orsolya
Günter Grass és a fekete doboz
Zsidó Ferenc
A sajtószabadság ára
FELLINGER KÁROLY
Versek
KOVÁCS KRISTÓF
Versek
FISCHER BOTOND
És címük is volt
Sági Enikő
Versek
Borcsa Imola
Útkereszteződés
Virgil Mazilescu
Versek
Gegő Virág
Amikor a tények beszélnek
Pomogáts Béla
Korszerű versek - közelítések Reményik Sándorhoz
Szőcs István
Írói publicisztika mint nyelvtudomány-pótló – és tisztelgés Czakó Gábor előtt
Gyenge Zsolt
Saul és fia – mennybe mennek? – beszámoló a 68. Cannes-i Filmfesztiválról
Karácsonyi Zsolt
Toldi a buszmegállóban
Codău Annamária
Te, én, testvér
Papp Attila Zsolt
Valóság nagybátyánk Tükörországban
MOLNÁR ZSÓFIA
Kortyok versből
Szekernyés János
A korszerűség átörökítése
Jakabffy Tamás
Pacsay Attila zenéje A tolonchoz
Júliusi évfordulók
 
Virgil Mazilescu
Versek
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 12. (674.) SZÁM – JÚNIUS 25.

embertest formájú mesterséges táj
(peisaj artificial sub formă de trup omenesc)

lóhalálában egy pillanatra felsejlő táj
(mintha félelmében gyorsan elrejtőzne – arca elpirul)
a csípő és az ágyék tájékán lopakodó balkéz
megtapogatja egy pillanatra: igen mesterséges mesterséges

de mennyi fény körös-körül! guillaume hason fekve lustán dohányzik
(mert manapság a fényképeket szálfaegyenes gerinccel széken
s szükség esetén
hason csinálják) és boldog-boldogtalannak mondogatja:
lásd épp a mesterségem gyakorlom
vagy talán nem hiszitek? madarak jönnek
nemsokára csipegetni a tenyeremből

(mintha félelmében gyorsan elrejtőzne – arca elpirul)

 

guillaume megismerte margarétát
(guillaume a întîlnit-o pe margareta)

egy igazán magányos ember – amiként létének csaknem
összes körülménye még a tegnapig jellemezte
guillaume lassan-lassan elkezdett kivirágozni:
megismerte margarétát

önfeledten csókolja margaréta mancsait
amikor margarétát vetkőzteti mintha a világot nyúzná
hát ez az ő tusakodása éliás angyallal
a barlang és a zug
a vasaló amelyikkel margaréta kék szoknyáját vasalja

„tanuld meg most tőlem hogyan vess egy tekintetet
túl a magas kerítésen a ványadt erdő felé – örökre”

 

az adminisztrátor néhány lehetséges besúgás és árulás listáját állítja össze
(administratorul întocmeşte o listă de câteva delaţiuni şi trădări posibile)

egyedül akár egy tank akció közben – eldöntötte hogy még egyszer elénekli
nagy szerelmi dalát: semper esse puerum semper
esse puerum        s ahogy felzúdulnak torkán a szavak
meglehet eszünkbe ötlik egyszer
ahogy ma a hó hull a mezőn

volt már részem ebben az élményben: földet befeketítő öröm még az emlékezetet is befeketítő
de nem a hősi témák nem a hősi feladatok teszik ezt a fiút

gazdag és erős emberré – képzeljük el
hogy én ültettem máglyára: ahol most gőgösen szenved
ahol szíve akár egy zöld béka szökell s megszakítás nélkül bennünket figyel
szíve amely akár egy zöld béka szökell s bennünket figyel
csak eképp diadalmaskodik ó! fájdalom normái

holott a vers nem több, bizonyos értelemben és kizárólag szerzőjének szemszögéből, a költőjéből, aki az utcámban, a tizenhat szám alatt lakik, és aki osztálytársam volt harmadik elemiben, mint huliganizmus (bátorság) és egy nagyon jó neveltetés (még több bátorság) egyvelege

 

az adminisztrátor kalandjaiból
(din aventurile administratorului)

idegen ritmusra. alkonyatkor játék. azt mondta csodálatos
lerombolni
egy birodalmat. vegyesboltot nyitni a város szélén.
inkább verejtékben úszva ébredni.
te bölcs!
semmiféle retorika. a falak maguktól leomlanak. az élők is
meghalnak
a holtak is megelevenednek.
te bölcs!
elfáradtam míg kívül kerestelek. megpihentem mikor belül
kerestelek. a tengerparton rád gondolva. a tengerparton téged nézve.
a tengerparton téged feledve.
te bölcs!
és mekkora hepajt csapunk. az utolsó kéregetővel aki romba
döntötte a várost.
és mindazokkal akik még a karmaink közé kerülnek.
te bölcs!
lebegünk a metafizika felé. kúszunk is. az égből pottyant és
a földdel találta szembe magát.
apja és anyja épp nemzette őt. így szólt:
lerombolni egy birodalmat
vegyesboltot nyitni
inkább verejtékben úszva ébredni.

 

guillaume kalandjaiból
(din aventurile lui guillaume)

mert azt hitték egy ideig
hogy a húsa vöröslik
holott csak a kicsi rókája volt
az ő kicsi rókája a hombárból

és mert napkeltekor
még most is meg tudná nekünk tanítani
a kétségbeesés technikáit pontról pontra
és elölről kedveseim és elölről

és mert suttyomban nevet
és ugyancsak suttyomban tölti
hamvát egyik üvegből a másikba
hamvát egyik üvegből a másikba

 

a költő kalandjaiból
(din aventurile poetului)

a fű túl magasra nőtt az árokban és már nem
lehetett fűnek nevezni – lám ez mindnyájunk kálváriája.
egy gyertyával és egy egyszerű búcsúszóval
elkerülhetted volna – s lám ez csakis a tiéd a te
kálváriád.

elavult nyelvezet. aszketikus jelek. ablakok.
holdfényben feloldódó bárkák.

én viszont láttam őket. az elavult nyelvezet: mint
sömör az ajkamon. az aszketikus jelek: mint valami pókok
melyek egy másik életben megcsíptek volna. az ablakok:
betörve. és a holdfényben feloldódó bárkák.

felkészítő kérdések. más kérdésekre adott
válaszokkal dacoló kérdések. ugyanaz a rendetlenül kinőtt fű.

 

DOBRAI ZSOLT LEVENTE fordításai

 

Virgil Mazilescu: 1942, Corabia – 1984, Bukarest. Költő, esszéíró és műfordító, az onirizmus nevű román irodalmi irányzat képviselője. A fentebb közölt versek az utolsó, 1983-ban megjelent kötetéből valók (Guillaume poetul şi administratorul, Bucureşti, Editura Cartea Românească).




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében