"Ami lehetséges volt, bekövetkezett"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 12. (674.) SZÁM – JÚNIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
MARKÓ BÉLA
Kő és könyv
Demény Péter
Az irodalomnak mágikus tulaj­donságokra kell szert tennie - beszélgetés Filip Florian íróval
Filip Florian
Mindegyik bagoly
Bogdán László
A cápa kitátott szájában - búcsú Günter Grasstól
Günter Grass
Versek
András Orsolya
Günter Grass és a fekete doboz
Zsidó Ferenc
A sajtószabadság ára
FELLINGER KÁROLY
Versek
KOVÁCS KRISTÓF
Versek
FISCHER BOTOND
És címük is volt
Sági Enikő
Versek
Borcsa Imola
Útkereszteződés
Virgil Mazilescu
Versek
Gegő Virág
Amikor a tények beszélnek
Pomogáts Béla
Korszerű versek - közelítések Reményik Sándorhoz
Szőcs István
Írói publicisztika mint nyelvtudomány-pótló – és tisztelgés Czakó Gábor előtt
Gyenge Zsolt
Saul és fia – mennybe mennek? – beszámoló a 68. Cannes-i Filmfesztiválról
Karácsonyi Zsolt
Toldi a buszmegállóban
Codău Annamária
Te, én, testvér
Papp Attila Zsolt
Valóság nagybátyánk Tükörországban
MOLNÁR ZSÓFIA
Kortyok versből
Szekernyés János
A korszerűség átörökítése
Jakabffy Tamás
Pacsay Attila zenéje A tolonchoz
Júliusi évfordulók
 
Papp Attila Zsolt
Valóság nagybátyánk Tükörországban
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 12. (674.) SZÁM – JÚNIUS 25.

Fehér Béla: Jelenetek egy vakondűző életéből. Mag­ve­tő, Budapest, 2013.

Fehér Béla könyvről könyvre képes meglepni valamivel, de hangja és témavilága mindig felismerhető marad, még ha a narratív keret változik is. A Kossuthkifli – amelyből nemrég készítettek tévésorozatot – a ‚48–’49-es forradalom és szabadságharc idejébe kalauzolja olvasóit: izgalmas nyelvi kísérlet és a romantikus történelmi kalandregény üdítően innovatív paródiája (parafrázisa?).
Ahogyan a Kossuthkifliben egy zöld delizsánsszal, a Jelenetek egy vakondűző életéből című regényben egy kiszuperált Robur kisbusszal járja hősünk az országot. Ecsedi Gyulának hívják és azzal foglalkozik, hogy a kliensek kertjéből segít kifüstölni a vakondokat. (Nem tudom, van-e olyan író a Kárpát-medencében Fehér Bélán kívül, aki képes ennyire – szó szerint – földhözragadt és ugyanakkor különös foglalkozással felruházni főhősét.) És miközben sisteregnek a Lumnit patronok, Ecsedi nemcsak földrajzi értelemben járja be Magyarországot, hanem egyfajta mentális utazást tesz – és vele együtt mi is – a rendszerváltást közvetlenül megelőző, majd azt követő időszakban. A kádári szocializmus elől Franciaországba disszidál, később hazatér, de az átmenet sajátos kapitalizmusának körülményei között sem találja a helyét. Ha fellengzősen akarunk fogalmazni: létállapota ugyanolyan fragmentált, mint a regény időszerkezete. A könyv, fanyar humora ellenére, korántsem olyan könnyed olvasmány, mint elsőre tűnhet. Ha ajánlani kéne néhány olyan irodalmi művet, amelyből az utókor megközelítőleg pontos és plasztikus (tükör)képet kaphat az ezredforduló jelenének-közelmúltjának magyar valóságáról, a Vakondűző bizonyosan köztük lenne.
És mégis, Fehér Béla akkor remekel igazán, amikor ezt a valóságot természetes, szinte hétköznapi módon tudja kiforgatni sarkaiból, mint a Holdra vágyó lány epizódjában: „Nem vettük észre, amikor elhagyott bennünket. Néhány méterre a forrástól, a bokrok között találtuk meg a túrabakancsát és a hátizsákját. Úgy látszik, mezítláb tűnt el. Furcsa érzés, hogy Etus a Holdon van.” Túrabakanccsal és hátizsákkal a Holdra: nagyjából ezt az élményt kínálja Fehér Béla Vakondűzője.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében