Fehér Béla: Jelenetek egy vakondűző életéből. Magvető, Budapest, 2013.
Fehér Béla könyvről könyvre képes meglepni valamivel, de hangja és témavilága mindig felismerhető marad, még ha a narratív keret változik is. A Kossuthkifli – amelyből nemrég készítettek tévésorozatot – a ‚48–’49-es forradalom és szabadságharc idejébe kalauzolja olvasóit: izgalmas nyelvi kísérlet és a romantikus történelmi kalandregény üdítően innovatív paródiája (parafrázisa?).
Ahogyan a Kossuthkifliben egy zöld delizsánsszal, a Jelenetek egy vakondűző életéből című regényben egy kiszuperált Robur kisbusszal járja hősünk az országot. Ecsedi Gyulának hívják és azzal foglalkozik, hogy a kliensek kertjéből segít kifüstölni a vakondokat. (Nem tudom, van-e olyan író a Kárpát-medencében Fehér Bélán kívül, aki képes ennyire – szó szerint – földhözragadt és ugyanakkor különös foglalkozással felruházni főhősét.) És miközben sisteregnek a Lumnit patronok, Ecsedi nemcsak földrajzi értelemben járja be Magyarországot, hanem egyfajta mentális utazást tesz – és vele együtt mi is – a rendszerváltást közvetlenül megelőző, majd azt követő időszakban. A kádári szocializmus elől Franciaországba disszidál, később hazatér, de az átmenet sajátos kapitalizmusának körülményei között sem találja a helyét. Ha fellengzősen akarunk fogalmazni: létállapota ugyanolyan fragmentált, mint a regény időszerkezete. A könyv, fanyar humora ellenére, korántsem olyan könnyed olvasmány, mint elsőre tűnhet. Ha ajánlani kéne néhány olyan irodalmi művet, amelyből az utókor megközelítőleg pontos és plasztikus (tükör)képet kaphat az ezredforduló jelenének-közelmúltjának magyar valóságáról, a Vakondűző bizonyosan köztük lenne.
És mégis, Fehér Béla akkor remekel igazán, amikor ezt a valóságot természetes, szinte hétköznapi módon tudja kiforgatni sarkaiból, mint a Holdra vágyó lány epizódjában: „Nem vettük észre, amikor elhagyott bennünket. Néhány méterre a forrástól, a bokrok között találtuk meg a túrabakancsát és a hátizsákját. Úgy látszik, mezítláb tűnt el. Furcsa érzés, hogy Etus a Holdon van.” Túrabakanccsal és hátizsákkal a Holdra: nagyjából ezt az élményt kínálja Fehér Béla Vakondűzője.