"Értsétek meg: csak rajtatok áll."
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 14. (676.) SZÁM – JÚLIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Egyed Péter
Kriterion-korok és -fények
Demeter Zsuzsa
Van jövője a kulturális hídverésnek - beszélgetés H. Szabó Gyulával, a Kriterion Kiadó igazgatójával
Cseke Péter
Páskándi könyvszerkesztői életideje*
Dávid Gyula
„kincsekre hulljon a fény…”
Kónya-Hamar Sándor
Páskándi Géza halálának 20. évfordulójára
Tóth Mária
Zsenialitásom története
Pál Tamás
Versek
Horváth Előd Benjámin
Mélykutyák. Fiatal erdélyi anziksz
FARCZÁDI ALI
Versek
GOTHÁR TAMÁS
Versek
KULCSÁR ÁRPÁD
Versek
Szőcs István
Bízzál, pályafutó, bízzál! (I.)
Lovász Krisztina
Versek
Paul Celan
Versek
SELYEM ZSUZSA
Együtt utazunk
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Benzin, víz, emberek és más javak, avagy hogyan csináljunk egy őrült disztópiában lázadást fél karral
CSUSZNER FERENCZ
Elmulasztott találkozások – POSzT 2015
Benke András - Dávid Anna Júlia
Szavak által homályosan
Lakatos Artur
A skandináv jéghegy
Székely Sebestyén György
A másik kép
Jakabffy Tamás
„Utolsó péntek” - A tuba nagy napja
Augusztusi évfordulók
 
Egyed Péter
Kriterion-korok és -fények
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 14. (676.) SZÁM – JÚLIUS 25.

A Kriterion Könyvkiadó A könyvkiadó volt és maradt a romániai magyar könyvkiadás történetében. Meg szoktuk említeni azt, hogy kilenc nemzetiség számára adta ki a könyveket, milliós nagyságrendben, meg hogy nagyon sok romániai magyar olvasó könyvespolcának a töltése mind a mai napig a Kriterion-könyvekből származik. És ez a legfontosabb, meg az, hogy ezeket a könyveket – legalábbis a létezett szocializmus éveiben – el is olvasták. A könyvkiadó elsősorban a könyvekről és az olvasókról szól, ez a szent közhely hozza össze az olvasás közösségét, amely a Kriterion esetében reális, eleven közösség is volt. Azokon a találkozókon, amelyeket a fagyos nyolcvanas években szerveztünk, Nagyváradtól Balánbányáig (utóbbi helyen kaptam is egy tüdőgyulladást) már nemcsak az olvasásról és a könyvekről volt szó, hanem a diktatúra fagyos markában vacogó nagyon is valóságos közösségekről, azoknak a sorsáról. A kulturális genocídium beindult, és az olvasó emberek számára a Kriterion több lett, mint egy egyszerű könyvkiadó. Egy olyan intézmény is lett, amely felé a közösségek beszélhettek a sorsukról. Semmit sem akarok heroizálni, de ez a kiadó akkoriban másként is beépült a magyar közösség szívébe, lelkébe és mindennapjaiba.
A kiadó természetesen a könyvekről szól. Ez az intézmény (Domokos Géza koncepciózus irodalom- és kulturális politikájának is köszönhetően) magához vonzotta az írók legjobbjait. Üssünk fel egy katalógust a P betűnél. Palotás Dezső, Palocsay Zsigmond, Páll Lajos, Panek Zoltán, Páskándi Géza – ugye jót markoltunk? De akárhány betűnél ütjük fel, kiadja a romániai magyar irodalom teljes mozaikját. Mozaikot mondok és írok, mert az irodalomhoz nyilván hozzá tartoznak a második vonalbeli tehetségek. És ide tartozik a világirodalom, a Horizont és a Lektúra sorozat, milliós nagyságrendben. Nagyon sokan mesélték nekem, hogy az élet híres meghatározó élménye számukra ezekből a könyvekből származott. (Mint ahogy számomra ez az indítás a Tű foka volt, Páskándi Gézától. Egy zseniális erdélyi avantgárd verseskötet, amely önmaga poétikai esztétikáját és ezoterikus (részben börtön-) szimbolikáját is tartalmazza. 1972-ben jelent meg, Csiki László szerkesztette, műszaki szerkesztő Bálint Lajos, grafikai szerkesztő pedig Deák Ferenc volt. Hát ez az, ami az egyszerű szakmaiságon és jó minőségen túl van. A szuperprofik Ferrarikat építettek a Volgák és a Trabantok világában.)
Minőség és szakmaiság. Az irodalom mellett ez a kiadó az önismerethez is hozzátartozó tudományosság szinte teljes spektrumát is felvállalta: történelem, szociográfia, néprajz, nyelv- és irodalomtudomány, de aztán zenetudományi sorozat és mennyi minden más. Az erdélyi magyar tudományosság legjobbjai írták, véleményezték, szerkesztették, gondozták, jegyzetelték, előszavazták ezeket a sorozatokat. Amikor az egyetemekről a magyar nyelvű képzés utolsó nyomait is igyekeztek kitakarítani a létezett szocializmus „vezetői”, akkor a tudomány beköltözött a Kriterionba – ameddig lehetett. A „sokoldalúan fejlett szocialista társadalom” és „az új ember megteremtése”, a „munka nyelvének kiművelése”, a „pártfunkcionáriusnak mint társadalmi ideálnak” a regénybeli megjelenítése helyett a legjobb elmék például a csodálatos Téka sorozattal foglalkoztak. (Tegyük hozzá: a „tudományos táplálkozás” korában.) A Kriterion koncentrálta a szakma legjobbjait és maradandó könyvértékeket hozott létre.
Manapság, amikor oly sokan és elveszetten keresik az erdélyi magyar identitást, falakat írnak tele a dolog problematikusságával, akkor jó arra figyelmeztetni, hogy volt és van egy olyan kiadó, a Kriterion, amelyik a legnemesebb anyagban, a könyvben mutatta fel azt, ami a legjobb az erdélyi íróban, tudósban, értelmiségiben és messze nem utolsósorban az olvasóban. Az alkotás és a teremtés minőségét, amelyet nyugodtan vállalhat és mutathat fel a saját identitása elemeként és szimbólumaként, egy szóban: Kriterion.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében