1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Alszik

csak úgy – álmatlanul
és nem tudja: felébred-e?
és nem tudni, hogy épp
tud-e bármit is

Mögötte

„Az ég ugyanúgy nincs,
mint ő. A föld
pedig kötött pályán
kénytelen járni,
mint egy személyvonat.”
Vörös István: L. Zsoltár

Ilyen tisztaságot még sosem éreztem,
tehát nem is tudok beszélni róla.
Amit ismerek: téblábolás
a lépcsőfokok között,
mint zavart kisgyermek az első misén,
aki nem tudja eldönteni, hogy most akkor
félni, gyászolni vagy örvendeni kéne?
És ilyen nyugalmat sem éreztem soha,
tehát nem is tudok beszélni róla.
Születésnapomon hagyott el, akit szerettem,
mindent megpróbáltam ami tellett, azóta, ha felnézek,
csak egy természeti jelenséget látok, egy afféle
optikai csalódást, amit úgy nevezünk „ég”
és voltaképpen nincs.
Ekkora tudás sosem volt az enyém,
így bele se tudok gondolni:
felfoghatatlan hogy mi van mögötte –
már ha egyáltalán mondhatjuk,
hogy az ég mögött.

Ilyen tisztaságot még sosem éreztem magamban,
csak anyám tekintete mögött, és még az is felfoghatatlan,
mi minden van mögötte, vagy hogy egyáltalán,
mi van a saját tekintetem mögött.

Az első vacsora

Kozmikus magány

Elkezdődött a lakoma:
Rheia terített, ő mindet felfalta.
Gyomrában az idő relatív,
ha van egyáltalán idő vagy gyomor
az önmagát felismerni kénytelen időben.
Következő gyermekeit rögtön a
nyelőcsövébe fogják szülni,
és időnként önmagát is lenyeli,
hogy legyen mit visszaköpni újra
meg újra.

Gothár Tamás: 1995-ben született Csíkszeredában. Jelenleg is ott él.