"Értsétek meg: csak rajtatok áll."
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 14. (676.) SZÁM – JÚLIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Egyed Péter
Kriterion-korok és -fények
Demeter Zsuzsa
Van jövője a kulturális hídverésnek - beszélgetés H. Szabó Gyulával, a Kriterion Kiadó igazgatójával
Cseke Péter
Páskándi könyvszerkesztői életideje*
Dávid Gyula
„kincsekre hulljon a fény…”
Kónya-Hamar Sándor
Páskándi Géza halálának 20. évfordulójára
Tóth Mária
Zsenialitásom története
Pál Tamás
Versek
Horváth Előd Benjámin
Mélykutyák. Fiatal erdélyi anziksz
FARCZÁDI ALI
Versek
GOTHÁR TAMÁS
Versek
KULCSÁR ÁRPÁD
Versek
Szőcs István
Bízzál, pályafutó, bízzál! (I.)
Lovász Krisztina
Versek
Paul Celan
Versek
SELYEM ZSUZSA
Együtt utazunk
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Benzin, víz, emberek és más javak, avagy hogyan csináljunk egy őrült disztópiában lázadást fél karral
CSUSZNER FERENCZ
Elmulasztott találkozások – POSzT 2015
Benke András - Dávid Anna Júlia
Szavak által homályosan
Lakatos Artur
A skandináv jéghegy
Székely Sebestyén György
A másik kép
Jakabffy Tamás
„Utolsó péntek” - A tuba nagy napja
Augusztusi évfordulók
 
Paul Celan
Versek
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 14. (676.) SZÁM – JÚLIUS 25.

Halálfúga
(Todesfuge)

Hajnal fekete tejét isszuk mi este
isszuk mi délben és reggel és isszuk éjjel
isszuk és isszuk
ássuk a gödröt a légbe nem lesz szűk ez a hely

A házban egy ember él kígyókkal játszik és ír
írja míg alkonyul Némethon aranyos hajadat Margarete
írja s a ház elé áll tovavillan a csillag hívja kutyáit
küldi zsidóit ássanak gödröt a földbe
parancsol nékünk dalt fuvat s táncot járat

Hajnal fekete tejét isszuk mi éjjel
isszuk mi reggel és délben és isszuk este
isszuk és isszuk
A házban egy ember él kígyókkal játszik és ír
írja míg alkonyul Némethon aranyos hajadat Margarete
hamuszín hajadat Sulamith mi csak ássuk a gödröt a légbe
                                                              nem lesz szűk az a hely
Mélyre az ásót hé kiabál emez itt amoz ott furulyázz és járd
Csillan a fegyver acélja kezében lenditi kék a szeme
mélyre az ásót hé emez itt furulyázz amaz ott meg járjad

Hajnal fekete teje iszunk mi éjjel
iszunk mi délben és reggel és iszunk este
iszunk s iszunk
a házban egy ember él aranyos hajad Margarete
hamuszín hajad Sulamith s kígyókkal játszik

Lágyan játszd a halált kiabál a halál némethoni mester
zordan húzd a vonót kiabál majd füstként szálltok a légbe
sírt is kaptok a fellegekben nem lesz szűk az a hely

Hajnal fekete teje iszunk mi éjjel
iszunk mi délben és a halál némethoni mester
iszunk mi este és reggel iszunk s iszunk
a halál némethoni mester kék a szeme
szürke golyója elér keze biztos
a házban egy ember él aranyos hajad Margarete
vérebeit elereszti uszítja sírt ad a légben
kígyókkal játszik és álmodik és a halál némethoni mester

aranyos hajad Margarete
hamuszín hajad Sulamith

Jancsik Pál fordítása

 

 

Végre elérkezett a perc, hogy a tükrök előtt, amik a ház külső falait borítják, a házét, amelyben otthagytad örökre a kibontott hajú kedvest, felvond az idő előtt kivirágzott akácfa lombcsúcsára fekete zászlód. Metsző hangon csendül fel a vakok ezredének fúvószenekara, ők az egyedüliek, akik még hisznek benned, felöltöd a maszkot, hamuöltönyöd ujjához illeszted a gyászszalagot, elindulsz föl a fán, a lobogó redők átkarolnak – most kezdesz szállni. Nem, senki sem tudott úgy szárnyat bontani e ház körül, mint te. Leszáll az éj, a hátadon fekve lebegsz, a ház tükrei folyvást hajladoznak, hogy felfogják árnyékodat, hulló csillagok zilálják szét az álcád, szemeid aláfolynak a szívedig, ahol a meggyújtott szikomorfa füstöli el leveleit, a csillagok is oda szállnak alá, amíg egy kisebb madár, a halál köröz körülötted és álmodozó szád suttogva ejti ki neved.

Ezek a korlát nélküli, felfoghatatlan lépcsők, melyeken le-föl jár az önmagammal való szembesülés áttetsző, légies lobogója, nos, ezek a grandiózus lépcsők maradnak egyedüli biztos támpontjai a mozgásoknak, amik érdekelhetnek még egyáltalán. Korlát nélkül is elfogadom, egyenesen előnyben részesítem őket ritka sétáim alkalmával a Rák és a Bak között, amikor is, az évszakkal cívódva, elárasztom a házat a senkit-sem-szeretni örömének bakacsin szalagjával. Belső, fenyegetett ég alatt lefelé indulok, egy tüzes kerék egyensúlyoz a lépcsősor szélén, egészen le, a távolba vesző lépcsők aljáig, ahol egy általam megölt nő haja vár rám, hogy megfojthasson. Kikerülöm a csapdát, azzal az ügyességgel, ami nem öröklődik majd át utódaimra, és megismétlem a mutatványt egyre nagyobb sebességre kapcsolva a hajzuhatag látványos ki- és megkerüléséig az utolsó lépcsőfokon. Most – és csakis most! – látható vagyok mindazok számára, akik régóta gyűlölnek, és felindultan várják a dolog kimenetelét. De mivel járatlanok az ilyen jellegű eseményekben, a lépcsősor fémkorlátjának vélnek, és anélkül, hogy számot vetnének a veszéllyel, aláereszkednek a mélybe, a legaljáig, és anélkül, hogy felfognák, mit cselekesznek, kinyitják az ajtót, amin át belép majd a Hírneves Elhunyt.

Voltak éjszakák, amikor úgy tűnt, hogy a szemeid, melyek köré nagy narancsszín gyűrűket rajzoltam, újra felgyújtják hamvaikat. Azokon az éjszakákon ritkán esett. Kinyitottam az ablakokat, meztelenül ültem ki az ablakkeretbe, hogy a világba tekintsek. A fák, az erdők felém közeledtek, egyenként, elcsigázva, legyőzött katonákként, hogy letegyék fegyvereik. Maradtam mozdulatlan, miközben az ég bevonta a zászlót, amivel harcba küldte őket. Egy távoli zugból te is néztél engem, ahogy ott ülök átvérző ruhátlanságom megindító szépségében: az egyetlen csillagállás maradtam, amit nem oltott ki a víz, az eső, a Nagy Dél Keresztje voltam. Igen, éjszakák, amikor nehezedre esett megnyitni vérereid, amikor a lángok átcsaptak fölöttem, urnák hamvvedreiből lett váraim véremmel tápláltam, miután leszereltem az ellenséges tábort, városokat és kikötőket adva nekik sarcként, és az ezüst párduc a rám leselkedő felhőket marcangolta. Petronius voltam, úgylehet újra hullattam véremet a rózsák között. Minden megsebzett sziromért kioltottál egy fáklyát.
Emlékszel? Petronius voltam és nem szerettelek.

Lehet, hogy egy napon, amikor a napfordulókat hivatalosan is rehabilitálják, attól az atrocitástól vezérelve, mellyel az emberek összeakaszkodnak a nagy kék bulvárokat szegélyező fákkal, lehet, hogy azon a napon öngyilkosságot követtek el mind a négyen, egyszerre, halálotok óráját rátetoválva spanyol táncosi homlokotok pergamenszerű bőrére, az egyelőre még bátortalan irányjelző nyilakkal, melyek nem kevésbé mérgezőek így sem egy búcsú kamaszkoránál.
Lehet, hogy a közelben leszek, lehet, hírt adtok számomra a nagy eseményről, és jelen lehetek majd, amikor szemeitek – melyek aláereszkedtek az üvegház távoli termeibe, ahová egy életre száműztétek magatokat, hogy hosszasan szemléljétek a sarkkör örök mozdulatlanságba dermedt pálmáit – beszélni fognak a holdkóros tigrisek végtelen szépségéről. Lehet, lesz merszem ellentmondani nektek, amikor annyi meddő várakozás után találunk végre egy közös nyelvet. Tőletek függ, hogy felkavarom-e legyezőszerűen feltartott, kibomló ujjaimmal a Vég első szólamának áldozataiért hozott rekviem enyhén sós leheletét. És rajtatok múlik az is, hogy leengedem-e a zsebkendőm szátokba, e hamis próféciák tüzében kifosztott kráterekbe, hogy aztán az utcákra kimenve lobogtassam a tömeg összenőtt feje fölött, az órán, amikor összegyűlnek a város egyetlen kútjánál, hogy egyenként önmagukra ismerjenek a kút mélyén maradt utolsó csepp vízben; hogy lobogtassam konokul, kitartóan és hallgatagon, félreérthetetlen gesztusokkal, melyek kizárnak minden más híradást.
Értsétek meg: csak rajtatok áll.


JÁNK KÁROLY fordításai

 

Paul Celan, eredetileg Paul Antschel (Csernovic, Románia, 1920. november 23. – Párizs, 1970. április 20.) romániai születésű, zsidó származású német költő, műfordító, irodalomkritikus, a második világháború utáni európai líra sokak által legkiemelkedőbbnek tartott alakja. Román nyelven írt verseiből Jánk Károly fordításában közlünk lapunkban.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében