"Értsétek meg: csak rajtatok áll."
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 14. (676.) SZÁM – JÚLIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Egyed Péter
Kriterion-korok és -fények
Demeter Zsuzsa
Van jövője a kulturális hídverésnek - beszélgetés H. Szabó Gyulával, a Kriterion Kiadó igazgatójával
Cseke Péter
Páskándi könyvszerkesztői életideje*
Dávid Gyula
„kincsekre hulljon a fény…”
Kónya-Hamar Sándor
Páskándi Géza halálának 20. évfordulójára
Tóth Mária
Zsenialitásom története
Pál Tamás
Versek
Horváth Előd Benjámin
Mélykutyák. Fiatal erdélyi anziksz
FARCZÁDI ALI
Versek
GOTHÁR TAMÁS
Versek
KULCSÁR ÁRPÁD
Versek
Szőcs István
Bízzál, pályafutó, bízzál! (I.)
Lovász Krisztina
Versek
Paul Celan
Versek
SELYEM ZSUZSA
Együtt utazunk
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Benzin, víz, emberek és más javak, avagy hogyan csináljunk egy őrült disztópiában lázadást fél karral
CSUSZNER FERENCZ
Elmulasztott találkozások – POSzT 2015
Benke András - Dávid Anna Júlia
Szavak által homályosan
Lakatos Artur
A skandináv jéghegy
Székely Sebestyén György
A másik kép
Jakabffy Tamás
„Utolsó péntek” - A tuba nagy napja
Augusztusi évfordulók
 
Lakatos Artur
A skandináv jéghegy
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 14. (676.) SZÁM – JÚLIUS 25.

Stieg Larsson: A tetovált lány; A lány, aki a tűzzel játszik; A kártyavár összedől. Animus Kiadó, Budapest, 2012.

Ha a skandináv krimit jéghegyhez hasonlítjuk, akkor a Millenium-trilógia ennek a jéghegynek a csúcsa. Nem a legmasszívabb, nem is a legterjedelmesebb, de mindenképpen a leglátványosabb, mivel az a része a hegynek, mely legmagasabban a felszín felett látszik. Szerzője nem érte meg a trilógia sikerét, nem sokkal azelőtt halt meg, hogy a sorozatból az első regény megjelenhetett volna. 2008-ra a világ második legnépszerűbb szerzőjévé vált, ennek tükrében elég meglepő, hogy könyvei csak 2012-ben jelentek meg magyar nyelven. De a jobb később, mint soha mondás ez esetben is érvényesül, és a krimit kedvelő magyar olvasóréteg körében is népszerű olvasmányokká váltak.
A nem éppen könnyű gyermekkort maga mögött tudó szerző több folyóiratnak is szerkesztője volt, míg Stockholm legtekintélyesebb társadalmi-közéleti lapjának, az Expónak a főszerkesztőjeként 2002–2004 között ismertté nem vált, hirtelen bekövetkezett haláláig. Az évek során sokoldalú műveltsége, szakértelme különösen a neonáci mozgalmak területén vált elismertté. Éppen emiatt nem csoda, hogy trilógiája fordulatos, eseményekben bővelkedő, mely azzal együtt, hogy elképesztően kegyetlen, sohasem lép túl a valószínűség határain. Lisbeth Salander kalandjai nem történnek meg a mindennapokban, de megtörténhetnének. A svéd közeg, a nők előrehaladott emancipációja, a csendes, nyugodt környezet, a viszonylagos általános és magas szintű jólét és az északi embereket jellemző hideg megfontoltság teljesen áthatja a könyvek hangulatát, és hozzájárul a háttér hitelességéhez.
A trilógiának két fősze­replője van, akik közül – és ez furcsán hangzik, de igaz – egyik fontosabb, mint a másik. Az elsődleges szereplő maga a „tetovált lány”, Lisbeth Salander, Hosszúharisnyás Pippi felnőtt változata. Egy kiábrándult, érzelem-, de nem élvezetmentes, enyhén autista, de nagyon intelligens, kistermetű, de mégis erős, széttetovált, de mégis vonzó Pippi Lisbeth Salander, aki szakmájából is kifolyólag egy idő után elkerülhetetlenül bajba kerül. A bajok sorozata akkor indul el, mikor megismerkedik a sorozat másik főszereplőjével, Mikael „Kalle” Blomkvist tényfeltáró újságíróval. A páros hol együttműködve, hol külön-külön, hol pedig nem éppen a legszívélyesebb viszonyban sodródik bele az eseményekbe, melyből végül győztesen kerülnek ki.
A három regény fő gonoszai is meglehetősen reális, mégis kiemelkedő figurák. Az első regény sorozatgyilkosa, aki pont abban ártatlan, amiben a legidősebb Venger által felbérelt Blomkvist nyomoz, a szadizmus és a nácizmus szélsőségének fatális keveredését jeleníti meg, a magát milliárdossá felküzdő Wennerström a fehérgalléros bűnöző archetípusa. A második kötet az első kötet túlélőit szerepelteti ugyan, de az események gyökere nem benne leledzik: Blomkvist egy prostitúcióra szakosodott szervezett bűnözői kör után nyomoz, mikor tippadóit megölik, és a neki segítő Lisbeth Salander is célponttá válik, méghozzá ellenségei épp a kettős gyilkosságot rendezik meg neki. Az izgalmakban és fordulatokban bővelkedő könyv végére kiderül, kicsoda Zalacsenko, és az is, hogy a szőke óriás – aki a legjobb, legizgalmasabb harci jelenetek főszereplője – sem éppen közömbös figura Lisbeth előéletét tekinthetően.
Amennyiben a trilógia első része egy klasszikus nyomozásos-bizonyítékgyűjtős szto­ri a svéd hétköznapokba ágyazva, a második pedig az akciók sokaságát tekintve olyan, mintha egy minőségibb Die Hard-epizód lenne, akkor a harmadik rész a trilógia igazi megkoronázása. Ez ugyanis egy pszichodráma jellegzetességeit viseli magát, ahol a küzdelem fő színtere a törvényszék, amely előtt Lisbethnek az előző részben esett kalandjai miatt kell felelnie. Ugyanakkor több mellékszálon futnak tovább az események, míg végül össze nem érnek. A velejéig amorális, perverz, de ugyanakkor társadalmilag egyértelműen elismert és tisztelt pszichiáter, Teleborian csőbehúzását Agatha Christie vagy Conan Doyle sem írhatták volna meg különbül.
Az irodalom egyik feladata – és ez alól a minőségibb szórakoztató irodalom sem kivétel –, hogy akár a hétköznapi valóságot, akár a virtuális vágyálmokat úgy jelenítse meg, hogy általa ne csak megfeleljen egy bizonyos olvasóréteg ízlésének, hanem valamilyen téren lehetőleg újat, eredetit is hozzon. Stieg Larssonnak mindez sikerült.

Lakatos Artur




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében