Utazás az öreg mesterrel
(fahrt mit altem meister)
Chon Tae-Hong-nak
Az esti homályban
rizsföld mellett rizsföld, parányi,
sárga négyzetek,
fáradozás-gyékények
Mögöttük, tussal rajzolva,
őserdő-zöld hegyláncok vonulata,
éj árnyalta, áttetsző
kék messzeség
Az alacsony napkorongba
közelgő esőzés
fekete sörénye lobog
Útra kelünk
a látványba
Szöul. Utcakép
(Seouler straßenbild)
Minden ember, úgy tűnt,
úton van,
fiatal és
úton van,
karcsú és
úton van
Fülüknél mobiltelefon, úgy tűnt,
egymásnak erősítgetik,
hogy egyikük a másiknak van teremtve;
és úton vannak,
de ellentétes irányba
Manhattan utcáin
(auf den straßen Manhattans)
Fölfelé nézel
Homályosan sejted a szakadékot, amelyen
mindez alapszik
Kötélen jársz
Egy kötéltáncos, aki
fölfelé tekint
Az irodalmi élet elől menekülve
(den literaturbetrieb fliehend)
Nem a szárnyalásodat akarják,
hanem a tollaidat
Bátor szándék
(tapferer vorsatz)
Ha közeledik ama óra,
nem fogunk
perlekedni vele
Meglehet, hogy valamikor,
egy üres cipő láttán
összeomlik fölöttünk
a mindenség
Gondoljunk akkor a lábra,
amely a cipőt viselte,
és a lábujjak játékára,
mely, ha egymás mellett
feküdtünk, számtalanszor
visszaröpítette
a világot
a helyére
A hársfa
(die linde)
Saját kezünkkel
ültettük
Most
felnézünk rá,
és leolvassuk róla,
ha magasabbra nő,
mennyi marad még az időnkből
Mintha csak sejtené, megtölti
minekünk az eget virágokkal
Variáció »Philemon és Baucis« témájára
(variation über das thema »Philemon und Baucis«)
Vigasztaló lenne, még évszázadokon át
érinteni egymást
ágainkkal,
és a hársfa
illene hozzád
A tölgyfa természetétől azonban
szenvednék, a bodzafa
bensőjét
magamban érzem
Második variáció »Philemon és Baucis« témájára
(zweite variation über das thema »Philemon und Baucis«)
Nem ágként és gallyként
folytatódunk önmagunkon túl
Mégis kedveznek minekünk
Mindvégig
fák alatt élhetünk
Majdnem tavaszi vers
(fast ein frühlingsgedicht)
Madarak, postakocsisok, ha
rázendíttek, megjön a kék pecsétes
levél, amelynek bélyegei
virágba borulnak, és szövege
így szól:
Semmi sem
tart
örökké
A ház
(das haus)
Bérbeadónk most a halál
Nem tudjuk, mikor
mond fel nekünk és
kinek legelőször
Csak annyit tudunk: minden fellebbezést
elutasítanak
BENŐ ESZTER fordításai
Reiner Kunze németországi költő, író, műfordító. Oelsnitzben született 1933-ban. Írt verseket, elbeszéléseket, esszéket. Számos irodalmi díjjal tüntették ki, többek közt a Georg Büchner-díjjal, Friedrich Hölderlin-díjjal, a Német Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével. Verseit és prózáját 30 nyelvre fordították. Műfordítóként is jelentős, 60 cseh és szlovák költőt fordított német nyelvre. Műfordítói tevékenységéért többek közt megkapta a Premia Bohemica-díjat. A Magyar Írószövetség tiszteletbeli tagja.
