1. a.
Csevegtek, egyszerre mindenről, csacsogósan, inkább csak azért, hogy gyönyörködhessenek egymás hangjában. Imádták egymást. A feleség minden mondata után a férje arcához dugta orrát, szagolgatta, beszívta illatát. Ez volt a mániája. Puszilgatták, simogatták egymást, szerelmesen. A hétvégi programjukról beszéltek, majd arról, hogy a Korzóban milyen finom fagylaltot lehet enni; milyen jó az a habfürdő, amit nemrég vettek, később arról. Tudod, mennyire örülök, hogy nem horkolsz? rukkolt át aztán a feleség egy sokadik témára, a férj nem kérdezte, ez hogy jön ide, mert a szerelmesek olyanok, hogy bármiről, bármikor tudnak beszélgetni; és a feleség már folytatta is, az este láttam egy filmet, melyben egy asszony megölte a férjét emiatt. Nagyon zavarta a horkolás, kezdte mesélni részletesebben, éjszakánként nem tudott aludni, olykor olvasni próbált, vagy csak figyelgette az olvasólámpa gyér fényénél a hátára feküdt emberét, kiből ütemesen tört elő a csattogó, gurgulázó felhangokkal díszített öblös horkolás, s arra gondolt, micsoda állat, micsoda disznó. Párszor megpróbálta oldalára fordítani, de a horkolás így sem maradt abba, csak hangfekvése változott, szaggatottabbá vált, egy pillanatra elhalkult, hogy utána még hevesebben kezdődjék újra. El-elnézte a leesett állat, a petyhüdt, kiszáradt, elnyíló ajkakat, a mögülük kivillanó sárga szemfogakat, és undorodott. Szomszédasszonya tanácsára ruhacsíptetővel is próbálkozott, tollúval is csiklandozta a férje ínyét, sikertelenül. Aztán átköltözött a másik szobába, de felsrófolt agyában itt is visszhangzott az ütemes horkolás. Lassan már nappal se bírt ránézni, akkor is a horkolás jutott eszébe. A férj a maga módján sajnálta a dolgot, és röstellte is, de mindent összevetve nem tulajdonított túl nagy jelentőséget neki. Elvégre nem ő az egyetlen férfi, aki horkol, mondogatta. Végül egyik éjszaka, amikor a férje ittasan jött haza, s ezért az átlagosnál is jobban horkolt, az asszony nem bírta tovább. Elővette a csontvágó bárdot, odalépett az ágyhoz, s háromszor egymás után rávágott vele a férje fejére. Dühödten, teljes erőből. Az egyet nyögött, kettőt nyöszörgött, majd álmából egyenesen a túlvilágra költözött. Homlokából az ágyneműre csorgott a vér. A csendet kihasználva az asszony reggelig aludt, majd elment, s jelentkezett a rendőrségen.
Persze – fejezte be a feleség a mesélést – én nem tudnék ilyesmit megtenni, de azért engem is zavar a horkolás. Szerintem azt is bosszantja más horkolása, aki maga is szokott horkolni, hát még azt, aki nem is szokott! Nem tudom, miért, egy kicsit lenézem az ilyen embereket, betegeknek gondolom őket. A férj mosolygott, mennyire beleéli magát a felesége a témába, s örült, hogy ő nem horkol. Megpuszilgatták egymást, s rövidesen már egészen más dologról beszéltek.
2.
(A férj arra ébredt, hogy már megint zavarja saját horkolása, összerezzent, megdörzsölte a homlokát, majd megdermedve döbbent rá, mit álmodott: hogy a felesége azt mesélte, a tévében látott egy filmet, amelyben egy asszony megölte a férjét, mert agyára ment annak horkolása. Eszébe jutott, az ő asszonya is hányszor nyavalygott neki, mennyire zavarja a fűrészelése. Nemrég át is költözött a másik szobába, de azt mondta, ott se tud pihenni. Ha nappal meglátja, akkor is a horkolás jut eszébe róla. A férj kényelmetlenül érezte magát, sajnálta, hogy zavarja a társát, de úgy érezte, nem tehet semmit. Még átfutott az agyán, nehogy az ő asszonya is úgy tegyen, mint az a másik abban az álmodott filmben, de aztán elhessegetette magától a gondolatot, hogy ilyesmik csak álmokban és filmekben történnek, oldalra fordult, és visszaaludt. Ez a horkolás újrakezdését is jelentette. Rövidesen megjelent az ágya mellett a felesége, kezében bárddal, és lesújtott a fejére. Dühödten, háromszor egymásután.)
3.
(Szeretném, ha megnéznél velem egy filmet, szól a feleség, milyen filmet, kérdez vissza a férj, de az asszony már indítja is, és végignézik, amint egy feleség bárddal lesújtja horkoló emberét. Aztán lefekszenek. A férj, maga is keményen horkoló, ezt követően nem mer elaludni. Attól fél, a felesége bármikor jöhet a bárddal. Éjszakánként állhatatosan virraszt, olvasgat, napközben alszik pár órát, suttyomban, amikor az asszony nincs otthon. Egyre kókadtabb. Nem tudja, meddig fogja bírni a versenyt. Azt sem tudja biztosan, verseny-e a verseny, de fél kérdezni.)
4.
(A férj horkol. Az asszony hallgatja, dühödten. Úgy érzi, agyon tudná csapni a disznóját. Aztán visszafogja magát, mondogatva, hogy ilyen hülyeségért csak a filmekben ölnek.)
5. (A férj horkol, az asszony már megint nem tud aludni. Mérgelődik egy darabig, majd legyint, és ismét a már bevált terápiás módszert alkalmazza: felteszi a filmet, amelyben a feleség megöli horkoló férjét, beleéli magát a feleség szerepébe, s mire lejár a film, egészen elpárolog a mérge, megnyugszik. A film gyógyír frusztrációjára.)
1. b.
Tíz év múlva.
Az őr bekiáltott a cella ablakán: asszonyom, ébredjen, nemsokára mennie kell a kihallgatásra. Miután az asszony feltápászkodott, gúnyosan megkérdezte, mondja, maga mindig ilyen hangosan szokott horkolni?
--------------------------------------
