1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Hála

Önöknek munkába kell menni,
ellátni számos, jó ügyet,
fegyelmezetten viselkedni –
köszönjük megértésüket.

Keljenek midőn a nap se kelt,
hajtsanak, óvják bőrüket,
és hatvanöt év el is szelelt –
köszönjük megértésüket.

Ne mondják, jobb hogyan lehetne,
panaszra itt a fül süket,
s a változás csupán rögeszme –
köszönjük megértésüket.

A vágy is hűlt parázs s az álom
fél-éber szemekben remeg:
dolgoznak szebb jövőn, világon –
mit reggel elfelejtenek.

Félegész

Belém kóstolt az éjszaka,
elfásult zsengeségem.
Hogyan találnék vissza, ha
nincs kihez visszatérnem.

Bár kinn a végtelenbe tart,
az idő bennem véges.
És elmém oly sokat akart,
s oly keveset vitt véghez.

Minden hát befejezetlen,
magam is vázlat vagyok?
S ahogy utánam lesz minden:
valaki félbehagyott?

Vagy egy nagy kohó létezik,
s tetteink összeállnak?
Gyarapítva anyagait
az örök változásnak.

Éjfél a ligetben

Vajon a muskátlik meddig élnek?
Veszek egy üveg bort ma éjre.
Tudod, a fréziák meddig élnek?
Veszek egy üveg bort ma éjre.
Kis fehér liliom meddig élhet?
Veszek egy üveg bort ma éjre.
Rólam mit gondolsz, én meddig élek?
Veszek egy üveg bort ma éjre.

Körülzsongnak a szivárvány legyek.
Takar a liget, lóg a lábam.
Foszfor vagy, meggyújtom magam veled.
Takar a liget, lóg a lábam.
Nyugtat a csend, a nap lemegy.
Takar a liget, lóg a lábam.
Poharainkban az ital remeg.
Takar a liget, lóg a lábam.

Még annyi dolgot terveztem mára.
Eltűnt az idő, elrabolták.
Vágyaim enyve szárad a számra.
Eltűnt az idő, elrabolták.
Verdes a jövő, törött a szárnya.
Eltűnt az idő, elrabolták.
Ajtók a néma vákuumra tárva.
Eltűnt az idő, elrabolták.