"színezüstben fogadom a reggelt"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 15. (677.) SZÁM – AUGUSZTUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Titkos utak Macondóba
Haklik Norbert
Magyar zászló a Holdon - beszélgetés Kabdebó Tamással, a magyar kultúra írországi nagykövetével
Reiner Kunze
Versek
Király László
Versek
KISS ERNŐ CSONGOR
Találkozás a szavakkal, találkozás a vízihullával
Noszlopi Botond
Versek
Czegő Zoltán
A macskalevél
Jancsik Pál
Versek
GOTHA RÓBERT MILÁN
Amúgy is, a nők uralják a világot
Falussy Móric
Robotka úr hétköznapjai
OZSVÁTH ZSUZSA
Versek
Krómer Ágnes
Versek
VARGA  SÁNDOR-GYÖRGY
Versek
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Újabb Kudarc
Szőcs István
Bízzál, pályafutó, bízzál! (II.)
Medgyesi Emese
Prelúdium: szülőföld, szubkárpátok
Jakab-Benke Nándor
Egy osztrák a jövőből, ötödszörre
CSUSZNER FERENCZ
Antigoné kiköltözik a kolostorból
MOLNÁR ZSÓFIA
„Miféle vidék ez, Agripina?”
Nagy Hilda
Harminc év diskurzusa
Te kit választanál?
Szekernyés János
Jelképes és groteszk formák
Jakabffy Tamás
Marcus Miller Temesváron
Hírek
 
Jancsik Pál
Versek
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 15. (677.) SZÁM – AUGUSZTUS 10.

Liszt-művek margójára

Dolgozni akartam, ezúttal „komolyan”,
valami kritikán,
de a bekapcsolt rádióból zene áradt,
üveghang, kristály tri-li-lám.

Maradt persze minden, a zene győzött.
Én mint a nyúl, mit megbűvölt a kígyó,
ültem veszteg, s mint napozó a fövényen:
fürdess, meleg áram, láthatatlan, gyógyító,

mámorító-józanító, zsongító-fölrázó,
lesújtó-fölemelő, romboló-építő,
zokogtató-nevettető, jajdító-ujjongtató,
derű s vihar – zene, zene, te élni segítő.

Így kéne ezt ma is:
elkapni s fölmutatni a pőre dallamot,
virtuozitásból, banalitásból, szeretetből
kigyúrni s erőterekbe dobni a csillagot.

„Hangok nagy tanárával” tanulni elviselni
a keserűt,
a fájdalmat is, ami (ha igaz) nemesít.
Miért? – Csak. Hogy jobb legyen
az akusztika, ha majd a
Marsból árad felénk a „Les Préludes”.



 

Vergődöm

Vergődöm, mint partra vetett halak,
mint ki gyanútlanul mérget evett,
mint árvaságra jutott kisgyerek,
mert hetek óta nem láthattalak.

A papíron vacognak a szavak,
mert meztelenül vallanak neked.
A számon fülsértő panasz fakad,
s együgyűn kérdem: szeret, nem szeret?

Látod, kedves, ez már nem babra megy.
Idő, tér, kétely mindhiába áll
közénk (s még annyi minden), mint a hegy,
minden érzékem küzd és kiabál:

lehet Everestnyi az akadály,
tőled nem választ el, csak a halál.

 

 

 

Nagy a baj

Olyan nagy bajban vagyok immár,
hogy rajtam nem lehet segíteni.
Utamon egy ijesztő rém vár:
az aggság akar rabul ejteni.

Kúrálhatatlan nyavalyámra
gyógyírt a te karodban keresek,
hisz oly elesett, gyönge, gyáva
még nem vagyok, hogy ne szeresselek.

Csak hát így egyből két bajom lett:
a viszonozhatatlan szerelem
s vénség kórja együtt gyötörhet,
tüzes sebek sajognak testemen.

Mit tehetek? A diagnózis
és a vég kétségbe nem vonható.
Merésből nagyobbacska dózis
kéne, hogy tetté válhasson a szó.

Merésből és meséből...Ládd-é,
rossznak az ő tette se mondható,
a meseköltő Sehrezádé,
s bár a helyzet meg így sem oldható,

annyit már sikerült elérnem:
ha álomba bűvölöm magamat,
feledhetem közeli végem –
de nem szép szemed s göndör hajadat.

 

 

Az idegen
Tema con variazioni
Zerkula Györgynek, hegedűjátékát hallgatva, szeretettel

Miért követsz, idegen hegedű?
Mért van, hogy a te síró, keserű
búd mindenütt nyomomba szálldos?
Száz ember ríkat? Vagy csak egy magányos?
– – – – – – – – – – – – – – – – –
Miért, hogy mindig azok mellett élek,
akiknek édes húrjaid búgása,
mely mondja: súly és teher az élet,
a terhek terhe, kín és kő és mázsa.
                Rainer Maria Rilke: A szomszéd
                Kosztolányi Dezső fordítása

Nem a glisszandók, nem a tremolo
s a pizzikatók, húrok pengése,
nem ez nehéz, hisz mind megoldható
a virtuóz fogások ellesése.

Az élet? Igen, az élet nehéz,
„a terhek terhe, kín és kő és mázsa”,
de sose volt úgy, hogy sehogy se, és
zsák a foltját többnyire megtalálja.

A Terhek Terhe Te vagy, Jehovám,
a tiltások, a szabályok, határok...
Ha átlépem, kezed lesújt reám.
Idegen vagy, jobb szót most nem találok.

De Te, Jézusom, Te itt vagy velem.
Te ember is vagy, s rám tekintve látod,
hogy estemben is csak a jót teszem.
Bocsánatot tőled remélve várok.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében