"színezüstben fogadom a reggelt"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 15. (677.) SZÁM – AUGUSZTUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Titkos utak Macondóba
Haklik Norbert
Magyar zászló a Holdon - beszélgetés Kabdebó Tamással, a magyar kultúra írországi nagykövetével
Reiner Kunze
Versek
Király László
Versek
KISS ERNŐ CSONGOR
Találkozás a szavakkal, találkozás a vízihullával
Noszlopi Botond
Versek
Czegő Zoltán
A macskalevél
Jancsik Pál
Versek
GOTHA RÓBERT MILÁN
Amúgy is, a nők uralják a világot
Falussy Móric
Robotka úr hétköznapjai
OZSVÁTH ZSUZSA
Versek
Krómer Ágnes
Versek
VARGA  SÁNDOR-GYÖRGY
Versek
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Újabb Kudarc
Szőcs István
Bízzál, pályafutó, bízzál! (II.)
Medgyesi Emese
Prelúdium: szülőföld, szubkárpátok
Jakab-Benke Nándor
Egy osztrák a jövőből, ötödszörre
CSUSZNER FERENCZ
Antigoné kiköltözik a kolostorból
MOLNÁR ZSÓFIA
„Miféle vidék ez, Agripina?”
Nagy Hilda
Harminc év diskurzusa
Te kit választanál?
Szekernyés János
Jelképes és groteszk formák
Jakabffy Tamás
Marcus Miller Temesváron
Hírek
 
GOTHA RÓBERT MILÁN
Amúgy is, a nők uralják a világot
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 15. (677.) SZÁM – AUGUSZTUS 10.

„Nem minden virágnevű nő boszorkány,
és nem minden boszorkány virágnevű...”
            György Attila

(A szerző előre is kijelenti, hogy nem
felelős az esetleg előkelő hölgyek
magasan hordott hegyes orruk és
cipellőjük viseletéért. Nem soviniszta,
boszorkányhajcsár, se nem varázsló,
mágus, lelkipásztor vagy inkvizítor.)

I.

Közép-korabeli mitikus lényei a Földnek,
legalábbis tulajdonuk a világ, pláne fiatalon.
Igen sokan foglalkoznak fiatalságuk megőrzésével.
Elixírekkel és egyéb kenőcsökkel tartósítják szépségüket,
így simítják ki az idő által kiszámított éveknek ráncait.
Minden lélegzetvétel őket idealizálja.
Hiányukban folytonos, ólomnehéz
érzés követi a hiú férfiút, mint öleb a gazdáját.
Leláncolásunk közepette szöknénk minden irányba,
szabadon, hegyen-völgyön át, bármerre,
saját felszabadulásunk tengerpartjára.
Rációval vagy logikával megérteni őt
lehetetlen feladatnak tűnik...ugyanis
az értelem annyit bír, amennyi oka van rá.
Tudniillik a nő nem boszorka,
akármennyire is jól hangzik ez.
Lylith lányai különböznek Éváétól.
A cenzúrázott kódex első, precíz kiadásában,
a legelején kiejthetett valaki pár lapot az isteni
sugallat által megírt többszerzős kötetből.
Azóta fejlődött a világ. Most többkötetes
szerzők is vannak, és egyre kevesebb tudás
áll rendelkezésünkre. Az ősi lényeké a lényeg:
Lylith, Ádám első felesége, Ázáel lánya volt előbb,
utána jött flóra és fauna, állat és ember,
az országnevek, és a Mercédesz.
(Faluban már rég tudták, a férfi: ember, a nő: asszony,
ez nem más, mint a szebb nemnek magasztos
elismerése, miszerint a feminin felsőbbrendű lenne,
noha metropolitán közegekben sértésnek minősül.)

II.

Boszorkányszerelem általi halál?

Ha a boszorka nem menne boltba,
több mint valószínű, hogy éhenhalna.
Ezért talál egy alfát, szabad idejében
pár ómegát, pajzán testbeszéddel csalja
ki belőlük a delikvens életformát,
és varázsszavakkal küldi le a férfit
az aprózárba, kenyeret kunyerálni.
Mágiájától máglyán ég a férfi... szerelme,
és többszörös belehalás érzete után jön
csak rá, hogy mekkora baromfi lehetett valaha.

Éjszakája egzisztenciális és szexuális
hajsza, bármennyire élvezetes és jó,
mindennek megvan a maga mértéke.
Misztikák közben hisztiket rendez,
és te vagy az egyetlen néző.
Ő főhős, antihős, karmester.
Ne feledd, a csend ilyenkor létfontos.
Életeket menthet, mert nem te vagy
az egyetlen... csupán szerencsés színésze
vagy saját forgatókönyvének,
hívében annak, hogy birtokában lehetsz,
mint annyi földi tulajdonnak.
Tévedsz, ő halhatatlan.
A te halálod csupán enyhén szimbolikus értelmet
ölt magára, akár egy esőkabát, mely nélkül
tested nedves marad egy darabig,
de előbb-utóbb megszárad.

III.

A normalitás olyan, mint a kijózanító intézet.

Mindenki azt akarja bebizonyítani magáról, hogy normális.
Megfelelni egy társadalmi kritériumnak, fátylakkal
és maszkokkal elrejteni különböző boszorkányságunkat.
A normalitás meg annyira relatív, mint az idő.
Ha az idő relatív, akkor a svájci órák precizitása
sem lehet valami megbízható manapság.
Minden Intézet egy megbélyegzés
(kivétel a Postahivatal).
A kijózanító intézet alkoholistákat keres
az utcán, a bolondok háza házat a bolondoknak,
a piromániás Inkvizíció meg misztikadetektív,
hóhérja és bírója az érthetetlen, kozmikus erők viselőinek.

Különböznek a többségtől, nem olyanok, mint te
meg én, persze, én sem lehetek hozzád hasonló.
A fekete macska balszerencse és szerencse is.
Mert kétélű kardból szelt igazságok mögött
megannyi tévhit borul a világra.
Szemszög kérdése az egész.
Az individuális válaszok káoszgömbje.

 

Gotha Róbert Milán: 1986-ban született Máramaros­szigeten. Nagy­váradon szerzett diplomát germanisztika–anglisztika szakon. Jelenleg Kolozs­váron él.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében