a konyhában a tévé
a konyhában a tévé milyen jó,
instant kávé, instant hírek
és gombos távkapcsoló,
meg az összeérő ízek.
meg a sávok, ahogy húzzák
el a csíkot a képernyő alján,
míg felette egymást nyúzzák
fura urak, és arcukon kaján
szántások mintázódnak.
a konyhában a tévé milyen jó,
míg teafilterek ázódnak,
és a tájakat belepi a hó,
addigra összeérnek az ízek,
és – ha minden jól megy – a szájak
is összeérnek, és a hírek
is csak a szívtájnak
szólnak pár jó szót arról,
hogy végülis minden jól van;
a kismutató is balról
jobb irányba kattan,
és ketten nézik a konyhában
a tévét, és tényleg milyen jó –
kiskanál, filter a teában –
és az elemes távkapcsoló.
nem az én ingem
pirossal beírt hiányzásom
van, de nem tudom, hogyan ásom
el, hogy ne lássák mások
(á biztos van rá más ok),
csak eltűntem innen,
és nincs nekem ingem
(nem veszem magamra),
olyasmi nem lesz énreám aggatva,
amiért nem verném fogamhoz a garast
(vigyázzál, magadat azért el ne kapasd),
vagy bármit,
hogy jelezzem,
ha fontos,
nevezzem
a nevén,
és érezzem,
hogy itt van,
még emlékszem,
mi volt az, amikor elmentem,
most pedig jelentem: megjöttem,
tévedtem,
találtam,
mindent,
és mégis,
most hiányzik,
valami,
nem tudom,
mi volt az,
de nem az én ingem
(nem vettem magamra),
és nem az én fejemen
van most a korona.
közös mondások
ameddig a takaró a lábáig elér,
mindenki éppen csak annyit remél,
hogy a szög ne bújjon ki a zsákból,
és jól lássa az erdőt is a fától,
így a hazug ember is nyugodt keretek közt
eteti a sánta kutyát, mire az meg: „kösz,
bár engem hozzád köt a hűség, jól esne,
ha karod a karótól időnként elkötne.”
ajándék lónak a szomszéd fűje zöldebb
– hallgatva maradhatna az ember bölcsebb,
a ló túloldalán ne nézd a fogát, mer’ otthagyja
ha jó tett helyébe jót vár aki bírja, marha.
Ozsváth Zsuzsa: 1992-ben született Nagyváradon. A Partiumi Keresztény Egyetemen szerzett grafikusi diplomát. Jelenleg Nagyváradon él.
