"színezüstben fogadom a reggelt"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 15. (677.) SZÁM – AUGUSZTUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Titkos utak Macondóba
Haklik Norbert
Magyar zászló a Holdon - beszélgetés Kabdebó Tamással, a magyar kultúra írországi nagykövetével
Reiner Kunze
Versek
Király László
Versek
KISS ERNŐ CSONGOR
Találkozás a szavakkal, találkozás a vízihullával
Noszlopi Botond
Versek
Czegő Zoltán
A macskalevél
Jancsik Pál
Versek
GOTHA RÓBERT MILÁN
Amúgy is, a nők uralják a világot
Falussy Móric
Robotka úr hétköznapjai
OZSVÁTH ZSUZSA
Versek
Krómer Ágnes
Versek
VARGA  SÁNDOR-GYÖRGY
Versek
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Újabb Kudarc
Szőcs István
Bízzál, pályafutó, bízzál! (II.)
Medgyesi Emese
Prelúdium: szülőföld, szubkárpátok
Jakab-Benke Nándor
Egy osztrák a jövőből, ötödszörre
CSUSZNER FERENCZ
Antigoné kiköltözik a kolostorból
MOLNÁR ZSÓFIA
„Miféle vidék ez, Agripina?”
Nagy Hilda
Harminc év diskurzusa
Te kit választanál?
Szekernyés János
Jelképes és groteszk formák
Jakabffy Tamás
Marcus Miller Temesváron
Hírek
 
OZSVÁTH ZSUZSA
Versek
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 15. (677.) SZÁM – AUGUSZTUS 10.

a konyhában a tévé

a konyhában a tévé milyen jó,
instant kávé, instant hírek
és gombos távkapcsoló,
meg az összeérő ízek.

meg a sávok, ahogy húzzák
el a csíkot a képernyő alján,
míg felette egymást nyúzzák
fura urak, és arcukon kaján

szántások mintázódnak.
a konyhában a tévé milyen jó,
míg teafilterek ázódnak,
és a tájakat belepi a hó,

addigra összeérnek az ízek,
és – ha minden jól megy – a szájak
is összeérnek, és a hírek
is csak a szívtájnak

szólnak pár jó szót arról,
hogy végülis minden jól van;
a kismutató is balról
jobb irányba kattan,
és ketten nézik a konyhában
a tévét, és tényleg milyen jó –
kiskanál, filter a teában –
és az elemes távkapcsoló.

 

nem az én ingem

pirossal beírt hiányzásom
van, de nem tudom, hogyan ásom
el, hogy ne lássák mások
(á biztos van rá más ok),
csak eltűntem innen,
és nincs nekem ingem
(nem veszem magamra),
olyasmi nem lesz énreám aggatva,
amiért nem verném fogamhoz a garast
(vigyázzál, magadat azért el ne kapasd),
vagy bármit,
hogy jelezzem,
ha fontos,
nevezzem
a nevén,
és érezzem,
hogy itt van,
még emlékszem,
mi volt az, amikor elmentem,
most pedig jelentem: megjöttem,
tévedtem,
találtam,
mindent,
és mégis,
most hiányzik,
valami,
nem tudom,
mi volt az,
de nem az én ingem
(nem vettem magamra),
és nem az én fejemen
van most a korona.


 

közös mondások

ameddig a takaró a lábáig elér,
mindenki éppen csak annyit remél,
hogy a szög ne bújjon ki a zsákból,
és jól lássa az erdőt is a fától,

így a hazug ember is nyugodt keretek közt
eteti a sánta kutyát, mire az meg: „kösz,
bár engem hozzád köt a hűség, jól esne,
ha karod a karótól időnként elkötne.”

ajándék lónak a szomszéd fűje zöldebb
– hallgatva maradhatna az ember bölcsebb,
a ló túloldalán ne nézd a fogát, mer’ otthagyja
ha jó tett helyébe jót vár aki bírja, marha.

 

Ozsváth Zsuzsa: 1992-ben született Nagyváradon. A Partiumi Keresztény Egyetemen szerzett grafikusi diplomát. Jelenleg Nagyváradon él.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében