"színezüstben fogadom a reggelt"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 15. (677.) SZÁM – AUGUSZTUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
Titkos utak Macondóba
Haklik Norbert
Magyar zászló a Holdon - beszélgetés Kabdebó Tamással, a magyar kultúra írországi nagykövetével
Reiner Kunze
Versek
Király László
Versek
KISS ERNŐ CSONGOR
Találkozás a szavakkal, találkozás a vízihullával
Noszlopi Botond
Versek
Czegő Zoltán
A macskalevél
Jancsik Pál
Versek
GOTHA RÓBERT MILÁN
Amúgy is, a nők uralják a világot
Falussy Móric
Robotka úr hétköznapjai
OZSVÁTH ZSUZSA
Versek
Krómer Ágnes
Versek
VARGA  SÁNDOR-GYÖRGY
Versek
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Újabb Kudarc
Szőcs István
Bízzál, pályafutó, bízzál! (II.)
Medgyesi Emese
Prelúdium: szülőföld, szubkárpátok
Jakab-Benke Nándor
Egy osztrák a jövőből, ötödszörre
CSUSZNER FERENCZ
Antigoné kiköltözik a kolostorból
MOLNÁR ZSÓFIA
„Miféle vidék ez, Agripina?”
Nagy Hilda
Harminc év diskurzusa
Te kit választanál?
Szekernyés János
Jelképes és groteszk formák
Jakabffy Tamás
Marcus Miller Temesváron
Hírek
 
Jakabffy Tamás
Marcus Miller Temesváron
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 15. (677.) SZÁM – AUGUSZTUS 10.

„Az istenek a fejünkre estek” – így parafrazálta az ismert filmkomédia címét egy bohókás kedvű rajongó a temesvári nemzetközi dzsesszfesztivál (JazzTM) kapcsán. És mi tagadás, csakugyan egészen lázba tudja hozni a műfaj hazai kedvelőit a Bánság: hiszen nem sokkal a temesvári fesztivál után kezdődött a Gărâna, amelyre az idén három Grammy-díjas fellépő is elkötelezte magát... Úgy látszik, vannak vidékek, ahol nem a megpályázott és „adódott” fesztiválkeretet kell megtölteni mindenféle enedrangú és a dzsesszhez alig kapcsolódó muzsikások produkcióival, csak azért, hogy kultúrfővárosi hangulatot erőltessenek rá a tömegre!
Kétségkívül nagy attrakció és maradandó zenei élmény, hogy több ismert dzsesszmuzsikus között Marcus Miller is színpadra lépett e harmadik temesvári fesztiválon. Miller neve az ország minden tájáról közönségvonzó hatásúnak bizonyult, a jazzfanok valóságos zarándoklatát indította el. És nem is csalódtak, akik kifejezetten érte és zenésztársaiért utaztak Temesvárra. Az 56 éves amerikai csakugyan pompás programmal rukkolt ki, igazolva hírét-nevét. Grammykkel és egyéb rangos díjakkal „trófeái” között a pluriinsztrumentalista és zeneszerző Miller még olyan legendák világát is a magáéba szervesítette, mint Miles Davis vagy Bob James, Frank Sinatra, Mariah Carey, Aretha Franklin, George Benson, Jay-Z, Snoop Dogg, Billy Idol, Al Jarreau, Elton John, Michael Jackson vagy Herbie Hancock.
Az 1959-es születésű Miller édesapja templomi orgonista és kórusvezető, édesanyja dzsessz-zongorista volt. Klarinéton, zongorán, basszusgitáron már 13 éves korában jól játszott, dalokat is írt. 15 évesen rendszeres munkát kapott New Yorkban, zenét szerzett a fuvolista Bobbi Humprey-nek és a billentyűs Lonnie Liston Smith-nek. Miller hamarosan az egyik legkeresettebb session-zenésszé vált, a világ jó néhány elismert muzsikusával játszott, számos országban készítettek vele hangfelvételeket, több mint 500 album őrzi alkotói és előadói teljesítményeit. Filmzeneszerzőként Miller útja a Da Butt-tal, a Spike Lee School Daze (Suli-láz) című filmjéhez írt dalával indult, de máig több mint húsz film zenéjének szerzőjeként tartják számon. Ugyanakkor produceri működése is sikeres: számos világszenzációnak számító megakoncertet és zenészi együttműködést „hozott kalap alá” (nem kis része volt ebben a Saturday Night Live-ban eltöltött két esztendőnek, ami alatt Miller a televíziózás szakmájában is elmélyült).
Az UNESCO „Művész a békéért” címével kitüntetett Miller két fontos albumának anyagára építve (Renaissance – 2012 és Afrodeezia – 2015) szerkesztette meg temesvári koncertjét. A fénypont viszont talán az a néhány szám volt, amelyeknek jószerével semmi közük a dzsessz-standardokhoz, ehelyett a személyes megéltségből fakadó dallam- és harmóniavilággal nyűgöznek le. Egy tavalyi riói koncert után összeálló jam session termése érett be például (nem állíthatjuk, hogy elsőként a temesvári alkalomra), de épp úgy mélyen érintették a közönséget azok a frázisok is, amelyek egy nyugat-afrikai út alkalmával fogantak meg Millerben: amikor tudniillik azokban a barakkokban járt, amelyekben az amerikai ültetvényekre deportálandó rabszolgák töltötték napjaikat, amíg alkalmassági vizsgálatukra vártak. Miller ősei is közöttük voltak. A koncert végére egészen felforrósodott a hangulat, a „calypso beattel” Miller valósággal frenetizálta közönségét, majd a temesváriak színe előtt (ismételt) ígéretet tett a nem túl távoli viszontlátásra... Tomboló ováció fogadta szavait.
De mindenképp szót kell ejtenünk Marcus Miller zenésztársairól is, akik „holdudvarában” fegyelmezetten szerény, mesterségükben azonban kiemelkedő jelenléttel járultak hozzá a temesvári koncert fényéhez: Louis Cato (dobok), Brett Williams (billentyűs hangszerek), Adam Agati (gitár), Alex Han (szaxofon), Lee Hogans (trombita) és Mino Cinelu (ütősök). A maguk rendjén mindannyian elképesztették a hallgatókat: Cato játékának változatossága és fantáziagazdagsága, Hogans egyedi, lírai-bársonyos tónusa sokak számára feledhetetlenné vált.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében