– Nemrég ért véget a kolozsvári Ünnepi Könyvhét a Fogoly utcában. Mit tapasztaltál, a mai digitális világban mennyire van érdeklődés a könyvek iránt?
– Tény és való, hogy a digitális világ egyre hangsúlyosabban jelen van a mindennapjainkban, de ez nem jelenti azt, hogy mindent felégetünk magunk mögött és mindent abbahagyunk. Nekünk, erdélyieknek kicsit többet jelent az írott kultúra – megmaradásunk záloga az írott szó. Bár egyre kevesebbet olvasunk, ez nem jelenti a könyv halálát. Valahogy a jövő fele kell tekintenünk: az elmúlt huszonöt évben sok hagyományőrző, a régi korok kultúráját feltáró könyv jelent meg, ami nem baj, de a mai ember elvárásaihoz is kellene a könyvkiadásnak alkalmazkodnia. Emellett szükség van könyvvásárokra, ahol közel lehet kerülni az olvasóhoz, akiket érdekel a könyv. Ezért szervezi meg az Idea Könyvtér az adventi könyvvásárt – még ha sokkal kisebb is, mint az Ünnepi Könyvhét. Ezek olyan alkalmak, amikor az emberek inkább áldoznak a könyvre: karácsonyi ajándékozás, évzáró, ballagás, mind-mind olyan esemény, amikor könyvet is ajándékozhatunk. Nemcsak arról kell beszélgetnünk, hogy milyen hozadéka volt a könyvvásárnak, hanem arról is, hogy milyen problémák adódtak az idei, tavalyi kolozsvári ünnepi könyvhéten. Hogy például mennyire volt szerencsés az időpont – egy ilyen könyves eseménynek jó előre le kell szögezni az időpontját, figyelembe véve azt, hogy mikor lesznek a ballagások, illetve milyen nagyobb rendezvények lesznek a városban abban az időszakban, amikor a könyvhetet rendeznénk. Másrészt pedig szép elképzelés ugyan, hogy a Kárpát-medencei nagyobb magyar városokban ugyanabban az időben legyen megszervezve az Ünnepi Könyvhét, de eltelt néhány évtized, most már egészen mások a realitások. Szerintem a kolozsvári rendezvénynek semmiképp sem tesz jót, hogy egyszerre van a budapestivel: megosztja az olvasóközönséget, a szerzőket és a kiadókat. Ha választani kell, sokan Budapestet választják, a pestiek meg nem jönnek ide – máskor jönnének, de nem pont akkor. Ez meglátszott az idei rendezvényen is, szegényes volt. Kolozsvár megérdemelné, hogy legyen egy saját könyves rendezvénye.
– Honnan származik az Idea Könyvtér ötlete?
– Régebbi álmom teljesült ezáltal: legyen egy olyan könyvesboltja Kolozsvárnak, ahol kizárólag erdélyi magyar könyveket áruljunk, ezeknek szerettem volna teret biztosítani, webáruházzal együtt. Az Idea Könyvtér által szervezett adventi könyvvásárra is csak erdélyi kiadókat hívunk meg, akik nem lehetnek jelen, azokat mi képviseljük. Összességében ötven-hatvan intézmény könyveit áruljuk a Sapientia Tordai úti épületében kialakított üzletünkben. Múlt év őszén Budapesten is megnyílt az Idea Könyvtér – ezzel nemcsak azt tudjuk elérni, hogy az erdélyi magyar könyvek eljutnak Budapestre, hanem azt is, hogy képviseljük sok olyan könyves rendezvényen (beleértve a budapesti Ünnepi Könyvhetet, a Tavaszi Könyvfesztivált stb.) azokat az erdélyi kiadókat, akik saját standdal nem tudnak jelen lenni.
A webáruház is segít a könyvek értékesítésében, lendít kicsit az eladási mutatókon – bár nehezen indult be, idő kell az embereknek, amíg tudomást szereznek róla. Most már többen rendszeresen látogatják, vannak visszatérő vásárlóink. Mindennek a lelke a reklám: nem véletlen, hogy a múlt évi adventi könyvvásárunkon csak reklámra 7100 lejt költöttünk – de telt ház volt és megtérült. Igaz, sokan mellém álltak, támogattak, olyanok is, akiknek nem sok közük van a könyvhöz: ilyenkor látszik, a kolozsvári magyarok között még él az összefogás szelleme. Általános tapasztalatom az, hogy megfelelő reklám nélkül nem tudjuk kimozdítani az olvasókat, nem tudjuk meggyőzni őket, hogy eljöjjenek egy-egy könyves eseményre – ezért minél több csatornán el kell ezt a reklámot juttatni az olvasókhoz. S ha könyvfesztiválról beszélünk, nem csak maga a fesztivál a fontos, hanem a köréje szervezett könyves események: kerekasztal-beszélgetés, könyvbemutató, gyerekprogramok stb. Ezeket mind reklámozni kell – mi kommunikációs szakemberrel dolgozunk, aki kitalálja, hol, hogyan és mit reklámozzunk. Nemcsak néhány plakát és meghívó kell egy-egy könyves esemény megszervezéséhez, hanem sajtóközlemény, hirdetés a teljes magyar médiában, közösségi portálokon, fizetett hirdetés formájában. Ott kell lenni a digitális világban is. Vagy a szó jó értelmében ki kell használni a partnerkapcsolatokat...
– Akartam is kérdezni: miért a Sapientia?
– Amikor kitaláltam az Idea Könyvteret, először a Főtéren szerettem volna helyiséget bérelni. De látva a bérleti díjakat, hamar letettem róla. A Mátyás utcában szervezett tavalyelőtti Ünnepi Könyvhéten jött az ötlet, mi lenne, ha nyáron, míg jó az idő, könyveket árulnánk a Sapientia épülete előtt, az egyetemmel ugyanis régi kapcsolatunk volt már azelőtt is. Időközben a kolozsvári kar beköltözött a Tordai út alján található új, impozáns épületbe – ott béreltem, jutányosan – egy helyiséget. Ebben az is benne van, hogy ha szükséges, használhatjuk egyes felületeiket. Médiakonferenciát szerveztek nemrég, annyit árultunk egy délután alatt, mint máskor tíz nap alatt. De annak is örültem, amikor a Koinónia megnyitotta a Kofferjét: Kolozsvár sokkal több magyar könyvesboltot érdemel, mint ahány addig volt. Annyi ága-boga van a könyv értékesítésének, ami nincs kihasználva... Nekünk a Sapientia adja a plusz hátteret, ami kölcsönös: beleillik az egyetem arculatába, ezt dr. Tonk Márton dékán úr mindig elmondja.
– Mennyire kifizetődő csak erdélyi magyar könyveket árusítani? A magyarországi kiadók közül többnyire csak a nagy kiadók könyvei jutnak el itthon az üzletekbe...
– Ez nem az én asztalom. Én mindezt nem kizárólag pénzért teszem – hiszem, hogy Kolozsvár megérdemel egy ilyen boltot, emellett persze nem baj, ha el is tudja tartani magát. S úgy néz ki, hogy nehezen, de sikerül. Itthon nincs könyvterjesztői hálózat, Magyarországon ugyan van, de egy picit másképp működik a dolog: monopolizálták egyes cégek a terjesztést, saját üzletláncokat építettek. Hogy ez jó vagy rossz, az kérdéses, de működik. Mi messze nem tartunk még itt. Az Idea Könyvtér az erdélyi magyar könyvek árusítását vállalta fel – bár a pénz inkább a magyarországiakban lenne – de inkább afféle közügyként tekintek a dologra, ez a szívügyem. A magyarországi könyvterjesztőkkel lehetne kapcsolatot építeni, de egyrészt ezt én nem akartam, másrészt az erdélyi magyar könyvkiadás más helyzetben van, mint a magyarországi. Itt egy könyv átlag 300–400 példányban jelenik meg. Az én saját kiadású könyveimet tudom értékesíteni anélkül, hogy több száz példányt odaadjak egy nagy magyarországi könyvterjesztőnek, aki majd valamikor elszámol és fizet. És az sem mellékes, hogy ha egy nagy könyvterjesztő több száz példányt akar elvinni egy könyvből, akkor az itteni példányszámokat tekintve elviszi majdnem az egészet. Ha nem számol el, elvész az egész – vagy ha későn számol el, bebukik a kiadó, senki nem tudja ezt megengedni magának.
– Az itthoni könyvterjesztési gyakorlat elég kaotikusnak tűnik, mintha a könyv sorsa megállna a megjelenés pillanatánál.
– Ezért is született az Idea Könyvtér. Valójában ezt az ördögi kört szerettük volna bezárni egy könyvesbolt megnyitásával: az Idea és Gloria nyomdák, az Idea Plus grafikusműhely, az Exit Kiadó mellett úgy éreztem, szükség van egy ilyen jellegű könyvesboltra, hisz az egész cégcsoport nagyrészt a magyar szférának dolgozik. Ha egy kicsit hozzá tudunk járulni ezeknek a nehezen kinyomtatott könyveknek az értékesítéséhez, félig már meg is nyertük a csatát. Itthon ma már nem működik könyvterjesztői hálózat, erdélyi magyar könyvet kevés könyvesbolt árul. Az Idea Könyvtér sok helyre kimozdul: – Szent László Napokra Váradon, Sepsiszentgyörgyre, Kézdivásárhelyre az Őszi Sokadalomba, a nagybányai Főtér Fesztiválra stb., ilyenkor több könyvet tudunk értékesíteni. Működik cserekapcsolat a székelyföldi nagyobb könyvesüzletekkel (akik mögött általában egy kiadó áll), a mi kiadónk könyvei ott vannak a székelyföldi könyvesboltokban, mi árusítjuk az övéket. De mi elsősorban könyvesbolt és kiadó vagyunk, nem pedig könyvterjesztő, s ilyenkor minden kiadónak magának kell felvennie a kapcsolatot különböző könyvesboltokkal, magának kell megszerveznie, hogy könyveik minél több helyen kaphatók legyenek.
– Mégsem jutnak el mindig a könyvek a könyvesboltokba. Miért?
– Több oka is lehet: terjesztői hálózat hiányában tényleg nehéz dolguk van a kiadóknak. Másrészt olyan kicsi példányban jelenik meg egy-egy könyv, hogy nincs mit rajta terjeszteni, vagy néha maga a könyvesbolt sem igényli a könyvet. A kiadók sincsenek túl jó helyzetben – mint tudjuk, támogatásfüggők, hiszen kevés olyan könyv jelenik meg, amelyik rövid idő alatt vissza tudja a költségeit hozni. Rajtunk áll, hogy a kinyomtatott könyvek eljutnak-e az olvasókhoz vagy sem. Egy-egy nagyobb szabású rendezvény mindig megdobja a könyveladást. Ha közel mész a potenciális olvasóhoz, más az eredmény: nem csillagászati példányszámokról beszélünk, de messze más az eredmény, mint ülni és nem csinálni semmit. Az Idea Könyvtér egyik nagy hozadéka, hogy egy helyre gyűjti az itthon megjelent könyveket – eddig ha egy könyvtár erdélyi magyar könyvek közül akart vásárolni, nem mindig jutott el hozzá az információ, mi jelent meg, mit és hol lehet elérni. Az Idea Könyvteret éppen ezért egyre többen kezdik felfedezni, hiszen itt az olvasók vagy akár a könyvtárak kiadók szerinti elrendezésben kaphatják meg az itthoni kínálat nagy részét. Tárhelyszerepe is van ezért az Idea Könyvtérnek – itt egy helyről szerezhetők be a könyvek a könyvtárak számára, ami nagy dolog, ha arra gondolunk, hogy húsz-harminc kiadóval külön le kellene szervezni a vásárlást, szerződést kötni, kincstári számlát nyitni stb. A webáruház részben a régi könyvkatalógusok szerepét látja el.
– Könyvesboltként arra is nagyobb rálátásotok van, hogy milyen könyvekre van nagyobb kereslet.
– Ez nagyon változó. Egy magyarországi turistának például gyakorlatilag minden cím új. Leginkább keresettek a helytörténeti könyvek, a gyerekkönyvek, vagy azok a címek, amelyeket Magyarországon még nem adtak ki, tehát hiánypótlóak.
– Az Idea név alatt vagy ahhoz köthetően működik nyomda, grafikai műhely, kiadó, könyvesbolt – egy könyves láncolatnak az egyes állomásai. Tudatos törekvés volt, hogy minden egy helyen legyen?
– Ez így alakult, a szükség hozta, hogy nem elég a nyomda, kell egy kiadványszerkesztői műhely is, amely 90 százalékban az erdélyi magyar szférának dolgozik. És ez nem véletlen: az anyanyelven történő kommunikációnak megvannak az előnyei, nem beszélve arról, hogy ismerve ezt a közeget, sokkal könnyebben tudunk az ügyfelek igényének megfelelni. Ez a nagy előnye a Könczey Elemér vezette Idea Plus grafikusműhelynek.
– Hogyan született az Exit Kiadó?
– Egy teológiai sorozat (Praxis sorozat) volt az elindítója, ezen belül fontos (hiánypótló) teológiai könyvek kerülnek kiadásra vagy magyar nyelvű fordításra. Jelenleg a sorozat már a 18. címnél tart. Legutóbb megjelent könyvünk Dietrich Bonhoeffer Etika című kötete, Visky Béla fordításában, amely nagy sikernek örvend. Emellé persze becsöppentek más, sorozaton kívüli könyvek is, Furu Árpád Kalotaszeg népi építészete és Udvarhelyszék népi építészete című könyvei, Könczey Elemér Fejadag című karikatúrás kötete, Murádin Katalin és Murádin Jenő Torockó és környéke a képzőművészetben vagy a Kolozsvár bombázásáról szóló kiadvány. A Románia gyakori madarait összegyűjtő könyv már a második kiadásnál tart, mindkét kiadás 1000-1000 példányban jelent meg. Csapody Miklós Cseh Gusztáv című monográfiája 2014-ben, a magyarországi szép könyv versenyen oklevelet kapott – és nemrég jelent meg egy monográfia Nagy Ödönről, a szórványlelkészről és néprajzkutatóról, aki történetesen a nagyapám volt. Most készülő könyvünk Demény Péter Kolindáriuma Láng Orsolya illusztrációival. Visszatérve az első kérdésedre: számomra a nyomtatott könyv még mindig hitelesebb, mint az online olvasási módozatok, még ha jobbnál jobb e-bookon is lehet ma már olvasni. Apropó Demény Péter és olvasás: ritkán szoktam verset olvasni, de a könyvhetes közösségi versmondás nagyon megérintett – ezek a momentumok fontosak, ha engem meg tudnak az ilyenek fertőzni, akkor szerintem mást is meg tudnak.
– A Báthory Gimnáziummal közösen nyomdászat és médiaszakosztály indult. Mit lehet tudni erről?
– Nagy szükség van az utánpótlásra. Ez a projekt egyelőre nehezen megy, bár érdeklődő jócskán akad. A legnagyobb gond az, hogy kevesen vállalják az oktatást. Az egyik kollégám, Mátyás Zoltán az egyik főpillér, ő egyébként a technikai vezetője mindkét nyomdánknak, ő tanít is ezekben az osztályokban, sokat foglalkozik ezekkel a gyerekekkel. Romániában megszűnt 1990 után a szakoktatás, szerintem szükség van a magyar nyelvű szakoktatásra – jelen esetben a nyomdai szakoktatásra értem – s úgyszintén szükség van képzett szakemberekre a nyomdászati, kötészeti, kiadványszerkesztési vagy akár a digitális felüleletek kezelését illetően. S nem muszáj nyomdában elhelyezkedniük mindannyiuknak, hiszen a képzés során elvileg sok mindent megtanulhatnak: lehetnek tördelők, marketingesek, reklámszférában dolgozók, betekintést nyerhetnek a webes felületek elkészítésének boszorkánykonyháiba. Remélem, jövőre lesznek magyarországi vendégtanáraik is.
Nagy Péter
1969-ben született Kolozsváron, 1990-ben nyomdaipari formakészítési képzésen vett részt a debreceni Alföldi Nyomdában, majd 1997-ben az Open University menedzseri képzésén. Huszonöt éve dolgozik a nyomdászatban: 1990-ben a Gloria nyomda első munkásainak egyike, 1993-tól az Idea nyomda tördelője, 1997-től az Idea nyomda társtulajdonosa és ügyvezető igazgatója. 2005-től a Gloria nyomda kinevezett igazgatója, 2008-tól a kolozsvári Idea Plus grafikusműhely és Exit kiadó ügyvezetője és társtulajdonosa. 2014-ben indította útjára mint ötletgazda az Idea Könyvteret. 2011-től az Encyclopaedia Egyesület elnöke, 2015 januárjától a Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség főgondnoka.
