"Mit fogsz csinálni eztán fent az égben?"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 16. (678.) SZÁM – AUGUSZTUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A belső határ átlépése
Demeter Zsuzsa
Kolozsvár könyves kultúrája többet érdemel - beszélgetés Nagy Péterrel, az Idea Könyvtér igazgatójával
Florin Iaru
Versek
Reményik Sándor
Reményik Sándor levelezéséből
Szakács István Péter
Érintések
Debreczeny György
Versek
Balázs Imre József
„Godot el akar jönni”
GERGELY BORBÁLA
Versek
Komán Attila
Szivárványlakók
Stermeczky Zsolt Gábor
Versek
Szurdi Panni
találkozások
HORVÁTH BENJI
Kétszínű
Szőcs István
Szó – tehetetlenségi nyomaték
Jancsó Miklós
Művészreklámok tegnap és ma
Simonfy József
Versek
Borsodi L. László
Látomásos metaforika, szólamok polifóniája Baka István DÖBLING című versiklusában
Ferenczi Szilárd
Az ember a gépben
Bréda Ferenc
THEATRUM TEMPORIS - Levelek az Utókornak
Pap Zsolt
Kocsmába zárt történelem
Borsos J. Gyöngyi
Zakatoló történelem
Tegnappal a holnapért
Túros Eszter
Képek egy fiókból
Jakabffy Tamás
Sóvárgás a fekete korongok után
Szeptemberi évfordulók
 
Stermeczky Zsolt Gábor
Versek
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 16. (678.) SZÁM – AUGUSZTUS 25.

élősködők

amíg a mamáék dolgoztak,
anyám és a húga megtanultak
háztartási gépnek szegődni. náluk
a hímneműek otthon már több generáció
óta inkább csak hazug, vicces eltartottak.
kezdve a családot elhagyó, hamiskártyás
ükapámtól, keresztül a céklán, egyik
nagybátyám ágyneműtartójában.

nő és férfi,
háztartási gép és kosz,
eltartó és eltartott
mind kiegészítik egymást.

hogy meddig, nem tudni.
a jelenkor macskaszar, ismeretlen
eredetű kajamaradék, büdös gyerekek
egy másikuk lakásában.

meg az, hogy anyám időnként rám szól,
vigyem ki a felhalmozott tányérokat
a konyhába.

 

 

mínusz-elsőgenerációs

hallgatom magam,
hogy nem voltam szerelmes.
az eredeti ok: korkülönbség,
jól szituált szülők művészkedő
kislányával.
a tüneti kezelés:
nekem művészcsaj kell,
aki végre felvállalja mellettem,
szemben az évszázadom
családi múltjával.

neked el merem mondani,
ez az egész teljesen mindegy,

hiába vagy művészcsaj,
és így a megoldás,
félreértett pillanataimban keresve.
ezek keverednek a
zajaiddal,
évszázadoddal,
én pedig továbbra is hallgatom magam,
hogy a bűntudatom
a tiéd csökkenthesse.


 

 

játék szeretetből

cukkoltál,
mennyit használom ezt a szót:
tulajdonképpen.

és tényleg gyanús,
mintha a direkteket véletlennek nézné,
magamnak gondolkodna a
közös játék helyett.
minden játszható, vallod alig
egy év múlva a buszon, és
hogy nem kell felnőni.

és amíg a véletlenjeink akár
direktek is lehetnének,
lassan elkezdek hinni neked.

 

 

 

szelídül
    (Bérczesi Róbertnek)

egymással szemben ülünk.
te szétszívtad az agyad,
én a magamét szétrajongtam,
és most lassan vége lesz.

a vadidegen mindenhol vadidegen.

ő az, akinek mindig mindenki igazat ad.
de te megértetted, hogy ha
a vadidegened így szól:
baszogat a nap;
még nem kell, hogy valamire vidd.

én pedig megértettem, hogy
az én vadidegenem is csak
látszólag egy a sok közül.

te szétszívtad az agyad,
én a magamét szétrajongtam.
egymással szemben ülünk.
értjük egymást.

az idegen a haverom,
az idegen a haverod.

az idegen mindenhol idegen.

 

 

Stermeczky Zsolt Gábor: 1992-ben született Budapesten. Jelenleg is ott él. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészettudományi karának hallgatója.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében