zavarba jöttem
sántától tanultam járni
beszélni a süketnémától
komor úrtól a nevetést
zavarba jöttem ha dícsértek
zavarba jöttem ha szidtak
zavarba jöttem mikor a lány
meztelen ölét tárta rám
egy mezei poloskával beszélgetek
amit az állatokban annyira
szeretek bennetek nyoma sincs
éveim kiszáradt medrében
csordogál a bánat nagyon
hosszú az éj minden napra
jut valami semmiség
üres papíron virrasztok
énjeimből nem lettek
mesteremberek tudósok
szerencsétlenek gyönge
elméjüek mi lesz veletek
ha én már nem leszek
nem ágyékomba fejembe
szökik vérem ó vénségem
csittitgatom babusgatom
bánatom ami ezután jön
nem érdekel napok
egyhangú csöpögése szükségét
nem érzem semminek
parti homokba
önmagába meredő
szem nézi magát a
lélek tükrében egy
irdatlan féreg
vigyorog vissza rá
bürökéj permanens
szomorúság hogy el
tudok rontani mindent
szokásomhoz híven
galambszaros padon
én és az unalom
rettentően unatkozunk
csónakom a parti
homokba süllyedt
nem indul semmilyen
vizekre árbocára
fölhúzva lelkem
gyászlobogója
mire való
az élet mire való
te sárga te fekete rigó
zöld levéltetvek víz
fölött száguldó szitakötő
ég levele sárgul mint
égő szárny aláhull
sebekkel tele a levegő
emlékek tornyában
kialusznakk a fények
én voltam utolsó őre
legenda
egy ásatás során
előkerült az első kerék
lekaparom a rákövesedett
agyagos földet palát
úgy néz ki mintha
most fejezte volna
be a kovács
ahogy végigsimogatom
ixion fájdalmas
nyűszítését hallom
hosszan töprengem
ha kieresztem
a kerekek mind
összedőlnek vagy
csak egy legendának
lesz vége
tizenketten
tizenkét énem követ
messzelátót építünk a meszesre
hogy a város legeldugottabb
utcáit is jól lássuk
idejében észrevegyük
az ellenséget
a medvéket kiirtották
éjszakára egy barlangban
húzzuk magunkat meg
mely szinte megközelíthetetlen
napközben a hegyi manókkal
játszanak énjeim
kiépítettünk egy titkos
bicikliútat a nádas tóig
oda járnak csónakázni
vadkacsatojásokat gyűjtenek
madártejnek rántottának
évre év teljes békességben
semmi se tart örökké
az egyik reggel hiába hívtam
tizenketten voltak tizenketten
egy nincsen már sejtem
mindvégig gyanús volt
judás te árulsz el
