Ambrus Tünde: Székely falutízesek. Studium Kiadó, Marosvásárhely, 2014. Közösségi Füzetek 2.
Egy idő óta mintha megszaporodott volna az olyan jellegű kiadványok száma, amelyek múltunk feltárását, kultúránk lassan feledésbe merülő elemeinek megismertetését célozza. Falumonográfiák, várostörténetek, művelődéstörténeti és helyismereti füzetek jelennek meg. Az információk újrafelmondása önmagában is járhat haszonnal, hiszen mindezeket folyamatosan fel kell eleveníteni és tudatosítani, Kodály szavaival élve újra és újra megszerezni ahhoz, hogy szerves részét képezhesse gondolkodásunknak. Mégis, az egyre szaporodó kezdeményezések között különösen értékesek azok, amelyek minden esetben az elmondottak gyakorlati értékét (is) tartják szem előtt. Mondhatni egyszerre két dimenzióba néznek, számba véve, milyen hozadéka lehet a múltnak, kulturális örökségünknek a jövőre nézve, nemcsak felidézni szeretnének valamit, hanem eleven tudássá konvertálni.
Ezen kezdeményezések közé tartozik a marosvásárhelyi Metamorphosis Nova Transylvaniae Egyesületé, mely tavaly egy sorozatot indított útjára Közösségi Füzetek címmel, amelynek mindegyik kiadványa bevallottan a közösségi életre való nevelést hivatott elősegíteni. E sorozat második számaként jelent meg Ambrus Tünde Székely falutízesek című munkája, mely a székely társadalomszervezés legkisebb egységét, a tízest elemzi. A mű a szerzőnek korábban a Pallas Akadémia Könyvkiadó gondozásában megjelent doktori disszertációjának rövidített, hozzáférhetőbb változata. A kötet karcsúsága a tartalom jelentőségén semmit nem változtat: munkájában ennek a maga nemében egyedülálló településtörténeti kategóriának és történeti entitásnak, tájértéknek a bizonyítására, ismertetésére, illetve értéktudat-közvetítő erejének tudatosítására vállalkozik. A kutatási előzmények áttekintése, a tízesek történeti, településföldrajzi, etnográfiai alapú vizsgálata, azok gazdasági, társadalmi és kulturális szervezettségének feltárása mellett a dolgozat bevallott célja egyfajta kísérlet egy olyan szemléletformáláshoz, amely kiindulási pont lehet a megváltozott világ társadalmi és gazdasági kihívásaira adandó válaszokhoz. Olvasván meggyőződhetünk: többrétű funkciója több síkon is követendő/hasznosítható példának avatja ezt a sajátos önszerveződési formát, nemcsak szellemi örökségként érdemes ismernünk, de hozzájárulhat a szolidaritás újraértelmezéséhez is, és ez nagy jelentőséggel bírhat a változások után magukat kereső, vagy épp csak magukra találó közösségeink (újra)formálásában.
