1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Király Lacinak Sóváradra


a darvaknak tán csillag a testük
csak krúgatásuk hallik idelent
éjjel nincs is mivel összevessük
ketten vagyunk de néma itt a csend

holdfényben a pitypang bóbitája
mert épp egy tündér játszadoz vele
üstökösként robban a világba
manókra várva ez lehet jele

éjjel házam ég felé lebegve
a jázminillat vinné mennybe fel
háztetőm egy füstön elmerengve
kéményre bámul kit csak elvisel

szemben a hegy zöldfüves palástja
látod Jeszenyin boszorkánytanya
mögötte nem látni de barátja
egy másik hegy nyakába ugrana

bűvész oson s halkan menetelve
követi őt dzsinnek egész hada
harmatgyöngyöt hág legelve
táltos lova a gyémántfény pata

jönnek ők a rég halott barátok
pöttyös labdám úszva a Maroson
kölcsön könyv akin örök az átok
most mást ámít egy ős villamoson

jön esernyőm mélyfekete gyászban
zsebemből szétgurult rézpiculák
összegyűlnek e falusi házban
félelmek ellen varázspirulák

jön a hajnal köd-nyájat terelve
bárányfelhőktől ráncosul az ég
Jeszenyintől kérdezem tűnődve
„mese-éjünket elérte a vég?”