"nem volt kiút a látomásból"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 17. (679.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Vári Attila
Éjjel a kertemben Jeszenyinnel
Szebeni Zsuzsa
„Szerettem volna szakítani az Erdély-nosztalgiával…” - Interjú Szücs Györggyel, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettesével
Bogdán László
Vaszilij Bogdanov: Ricardo Reis Szibériában. A költői verseny VI.
Sebestyén Mihály
Alba hercegnő váratlan megjelenése a Bernáth Andor klubban (1954)
GELLU NAUM
Versei
Boda Edit
Versei
Pomogáts Béla
Petőfi Sándor temetése
Gál Hunor
Versei
Gothár Tamás
Versei
Hajós Eszter
Versei
Muszka Sándor
Versei
Bardo Madin
Versei
Purosz Leonidasz
Vereség után
Szőcs István
Az „alsó tízezer” tagja, és mikor evet a csaj?
Oláh András
Versei
Czakó Gábor
Szabar
Sántha Attila
A szabadságát lóval megvásároló nép Jordanes Geticájában – Gótok vagy hunugurok?
Bakk Ágnes
Mindnyájan rablók és áldozatok vagyunk
Bréda Ferenc
THEATRUM TEMPORIS - Levelek az Utókornak
Fried István
Markó Béla elölnézetei
Makkai Zsófia
Az újságíró Kós Károly
Lakatos Artúr
Bábeli fesztivál
Jakabffy Tamás
Az új BF-karmesterről
Portik Blénessy Ágota
Időutazás hetven év erdélyi képzőművészetében
Hírek
 
GELLU NAUM
Versei
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 17. (679.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.

A megszelídített háromszög
(Triunghiul domesticit)

Néhány összegyűrt szó a jobbszemében
a szájban könnycsepp egy hang a vállon

természetesen csak hétköznapi utazás
a jótól a rosszig hidegtől a melegig
ebben a szegekkel rakott bárkában

de talán egy tehénben zajlik le mindez

 

 

A vak madár
(Pasărea oarbă)

A vak madár az elrepült fölöttünk
a szócsövébe kiáltotta hogy „fölöttetek repülve
extázisban vagyok” egyik szárnyát homlokához emelve
repült a vak madár és magamra hagyott
az ablakon át láthattam a kertet a ködbe burkolt paradicsomot
a küszöbön túl porcelán hölgyek táncait
törékenységük mélyen felizgatott
fölöttünk immár senki sem repült
fekete kesztyűre hasonlított minden

a homályból a kert komor úrnője is felbukkant
a vadonból hirtelen lépve át
megszakíthatta volna azonnal a táncot és az egészből csak üvegszilánk marad
nyugalom volt ezt suttogta szerelmem
„át kellene lépned hófehér hajamon
a kertből a vadságot kiűzd”
hangjában a kezdődő földrengést is hallottam
mész hullott a falakról csengettyűk csilingeltek
mennyezeteken dülöngéltek a száraz nád-napok
a vak madár pedig visszatért a polc alatt sietve repült át
üvegből volt és viaszból ezúttal egyik szárnyát homlokához emelte

a kert narancsszín árnyai közé léptem
láttam hogy szerelmem saját fehér hajába túr
a vak madár repült és rámzuhant
kiesett a fészekből össze se tört
üvegből volt s viaszból

 

KARÁCSONYI ZSOLT fordításai

 

 

Gellu Naum (1915 – 2001) költő, prózaíró, esszéista, drámaíró. A román szürrealista mozgalom legjelentősebb alakja. Műveit számos európai nyelvre ültették át. Egyes művei magyar nyelven is napvilágot láttak.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében