Kutyakór
Első nap
Te, kóbor eb, te, megunt kutya, lágy tekintetű, de hamisan veszélyes, egyik pillanatról a másikra fel- és eltűnő, te, nyomorult, megesett rajtad a szívem, mégsem mertelek befogadni.
Második nap
Te, kuvasz, te, eszeveszett eb, nem mertelek megölni sem, lüktető izmaidra szabott s odaragasztott bundádat sem mertem megérinteni, a pusztulástól féltem, pedig oly megtévesztően ismerős tudsz lenni, s szánlak, utállak. Szánlak és utállak tiszta szívemből!
Harmadik nap
Siva kutyája, te, eltorzult árnyék, bár csak egyetlen egyszer néztem rád, nem feledtelek többé, te, átkozott kolduslélek, ki belőlem élsz, apránként hordasz el, akár a puszta homokját a szél, és semmi remény nincsen, bogáncsrét az ég, recsegve-ropogva zúg és süvít a fényrepesz.
Negyedik nap
Hozzám tapadtál már egészen, pupillámra sült pupillád, bőrömre főtt a bőröd, fogamra csúszott fogad, én vagyok immár az, ki minden nyurga reggel emberi kéz után szimatol, kutat, ó, hát ember voltam magam is, most pedig felvakkantom a múltat, minden rácson át-átnyúl a mancsom, tapogat, lapogat, porban viháncoló lelkeket keres, lecsap. Nem ismer rám senki, se apám, se anyám.
Ötödik nap
Puszta kés, éles kés
átvághatja torkom,
kísértő, csöndes víz
tüzet ki ne oltson.
Hatodik nap
Mákvirágok között
egy álságos sincsen,
mind tele álommal,
ez egyetlen kincsem.
Hetedik nap
Bőr alatt, szőr alatt
nem talál rád senki,
el vagy rejtve, kutyalélek,
nem ölhet meg senki.
Szakura-harakiri
Juan Rulfo. Röviden
Rémálom, amiből nem akarsz kilépni semmi áron.
A fényességes boa constrictor
álmomban boa volt a házamban
az alomban sok kicsi haza
alszik fészkelődik ébred
csontja összetörik
