"nem volt kiút a látomásból"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 17. (679.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Vári Attila
Éjjel a kertemben Jeszenyinnel
Szebeni Zsuzsa
„Szerettem volna szakítani az Erdély-nosztalgiával…” - Interjú Szücs Györggyel, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettesével
Bogdán László
Vaszilij Bogdanov: Ricardo Reis Szibériában. A költői verseny VI.
Sebestyén Mihály
Alba hercegnő váratlan megjelenése a Bernáth Andor klubban (1954)
GELLU NAUM
Versei
Boda Edit
Versei
Pomogáts Béla
Petőfi Sándor temetése
Gál Hunor
Versei
Gothár Tamás
Versei
Hajós Eszter
Versei
Muszka Sándor
Versei
Bardo Madin
Versei
Purosz Leonidasz
Vereség után
Szőcs István
Az „alsó tízezer” tagja, és mikor evet a csaj?
Oláh András
Versei
Czakó Gábor
Szabar
Sántha Attila
A szabadságát lóval megvásároló nép Jordanes Geticájában – Gótok vagy hunugurok?
Bakk Ágnes
Mindnyájan rablók és áldozatok vagyunk
Bréda Ferenc
THEATRUM TEMPORIS - Levelek az Utókornak
Fried István
Markó Béla elölnézetei
Makkai Zsófia
Az újságíró Kós Károly
Lakatos Artúr
Bábeli fesztivál
Jakabffy Tamás
Az új BF-karmesterről
Portik Blénessy Ágota
Időutazás hetven év erdélyi képzőművészetében
Hírek
 
Gothár Tamás
Versei
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 17. (679.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.

És.

(Vérkeringő másképp. Részben Horváth Benjinek. De leginkább csak magamnak)

ezeket a késő tavaszi
estéket szerettem, amire
még nem taposott rá
a nyár, de már az utolsó
kilégzések lankadó pénisze
haldokol a levegőben.
még nem beszélhetek
ernyedt faszról, ez nem
az az idő és nem az
az És. nem az a Vagy
aki voltam.

szürke hályog nagyanyám szemén,
és azok a halottak: a bénák./
a bányakitermelés stratégiája: apám
tizenhat évesen.
és két flakon sörrel a kilátón./
anyám depresszív álma.
és egy joint a főkapitányságon./
felcsík, alcsík és a kivénhedt
csángó falvak. kóstelek éles
kontúrjai reggel.
és nincs jel, körbe hegyek:
a folyó a gerinc és jónás a
vándorpisztráng a csigolyák között.
az idegpályák a halak. az elsorvadt
idegrendszer nagyanyám két
béna, korahalott gyermeke –
a családi betegség ami
előttem abbamaradt./
ez nem az az idő és nem az
az És./ apai nagyapám tömör
félmondata.
és a számból a szófosás./
mostohanagyapám megfáradt
szadizmusa
és a magára maradt sírhely
a gyímesbükki temetőben:
gyimesalsólokon./
anyai nagyapám színvaksága, és
a még ebből is kibontakozó halál.
Öcsi – így hívták a nagyapámat –
az öcsém volt a nagyapám./
és a közös ágy amibe
fekszünk – utoljára tavaly /
ez nem az az idő és…/
anyai nagyanyám, az utolsó
Görbe a családban –
az utolsó név szerint is
csángó. Aki földeken, pelenkázott
vénasszonyok lakásán, elfoglalt
szülők gyermekei között;
hogy én otthagyhassak mindenkit és./

és burjánzanak a daganatos sorok
és leukémia és tüdő vagy torokrák
és Öcsi a vonat alatt, és anyám
hétévesen. a furcsa, precíz
véletlenek: záró meg
szaggatott vonalak egy kispórolt
aszfaltrétegen – ha valami,
legalább a halál közös

 

 

K.C. búcsúja

A tükörben figyeli
a retinája perifériáján
lebegő foltokat.

Cigit teker, revolvert vesz
és mint szorongásait
vakarja a tarkóján
ragadt csonkokat.

Ez nem is vers,
csak egy nagy rakás
szar – ilyeneket
mondogat. Próbababák
méhébe gyömöszöli
a gitárhúrokat.

Kidobja az ablakon a TV-t.
Kidobja az ágyat és a falak
maradékát. Viszket a bőre,
mint a nők vagy a dallamok. A
fényben elmosódott kontúrok.
Viszket minden hajszálér
és artéria.
A tükörben figyeli
a retinája perifériáján
lebegő foltokat.

Választ keres a lámpaoszlopokra,
a republikánus favágó közösségre,
a melegekre és a fényéveket utazó
szipus roncsokra.

Eszébe jut a Queen és
hogy mindenki meleg.

Kidobja az ablakon a TV-t és
viszket a próbababák méhe
miközben hullatják az angyaltollakat.

Vissza-vissza ugrik ugyanoda
egy pörgő bakelit, amit a
tű fojtogat.

(A szöveg megváltoztatott és eredeti formában idézeteket tartalmaz Nirvana dalokból és Kurt Cobain naplójából.)

 

 

Narkisszosz búcsúja

Én nem röpülhetek el és
süllyedni is képtelen vagyok.
Égni sem tudok, mert olvadok, mint
próbababák méhe. Bezárva
pusztulok ebben a retkes cellában:
rácsok nincsenek csak Én.
Búcsúzni nem fogok;
de homokból még koszorút,
porból még testet,
és műanyagból anyaméhet
öntök egy ólomformába.
Nézz szét: százmillió virág
egyedül a szélben: a hajnali
fagyban szirmuk összekoppan.
Százmillió magány belém
nevelve, félek. Lassan
mozgok egy hatalmas
gépben és körbe tükörképek.
Jönnek szembe én meg elfelejtem
ki vagyok.

(A szöveg idézetet tartalmaz a Hátsó Szándék zenekar Közöny című számából.)

 

 

Gothár Tamás: 1995-ben született Csíkszeredában. Idén érettségizett.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében