"nem volt kiút a látomásból"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 17. (679.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Vári Attila
Éjjel a kertemben Jeszenyinnel
Szebeni Zsuzsa
„Szerettem volna szakítani az Erdély-nosztalgiával…” - Interjú Szücs Györggyel, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettesével
Bogdán László
Vaszilij Bogdanov: Ricardo Reis Szibériában. A költői verseny VI.
Sebestyén Mihály
Alba hercegnő váratlan megjelenése a Bernáth Andor klubban (1954)
GELLU NAUM
Versei
Boda Edit
Versei
Pomogáts Béla
Petőfi Sándor temetése
Gál Hunor
Versei
Gothár Tamás
Versei
Hajós Eszter
Versei
Muszka Sándor
Versei
Bardo Madin
Versei
Purosz Leonidasz
Vereség után
Szőcs István
Az „alsó tízezer” tagja, és mikor evet a csaj?
Oláh András
Versei
Czakó Gábor
Szabar
Sántha Attila
A szabadságát lóval megvásároló nép Jordanes Geticájában – Gótok vagy hunugurok?
Bakk Ágnes
Mindnyájan rablók és áldozatok vagyunk
Bréda Ferenc
THEATRUM TEMPORIS - Levelek az Utókornak
Fried István
Markó Béla elölnézetei
Makkai Zsófia
Az újságíró Kós Károly
Lakatos Artúr
Bábeli fesztivál
Jakabffy Tamás
Az új BF-karmesterről
Portik Blénessy Ágota
Időutazás hetven év erdélyi képzőművészetében
Hírek
 
Hajós Eszter
Versei
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 17. (679.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.

magából indult

magából indult s másba ért
másból indult s magába
zuhant hát semmi sem
mehet egyenes úton? aztán
kimászott magából a másba de
már csak magát találta
aztán magában csak a mást
felhők voltak akkor felhőkbe lépve

talán minden ugyanaz.

 

 

 

magadba találjak

magamban találtam magam
tudod féltem megint
nem jutok ki vagy hogy
sosem voltam kint
vagy a göröngyös út hogy
feltöri a könnyem
nyakig a fényben tudod
mégsem kellett volna
lecsukni a szemet de
csak megtalálom magam az
úton vagy az út engemet
magán vagy hogy legalább
magadba találjak magamon
át ugyan sötétfák alatti
fényék s tisztafehér napkorom

összetört beszélgetéseink
szilánkjain sétálok
céltalan.

 

 


csak szét

volt a köd meg a pára
meg hogy fák voltak
valahányan úgy ott között
és nem volt így jó (jó volt)
hát falat rajzoltunk végig
minden elé s mögé az
égig akkor tudod féltem
ott abban a csöndben
féltem hogy nem találunk
vissza már csak
szét.

 

 

 

Hajós Eszter: 1990-ben született Budapesten, jelenleg is ott él. A Károli Gáspár Református Egyetem mesterképzős hallgatója.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében