"nem volt kiút a látomásból"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 17. (679.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Vári Attila
Éjjel a kertemben Jeszenyinnel
Szebeni Zsuzsa
„Szerettem volna szakítani az Erdély-nosztalgiával…” - Interjú Szücs Györggyel, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettesével
Bogdán László
Vaszilij Bogdanov: Ricardo Reis Szibériában. A költői verseny VI.
Sebestyén Mihály
Alba hercegnő váratlan megjelenése a Bernáth Andor klubban (1954)
GELLU NAUM
Versei
Boda Edit
Versei
Pomogáts Béla
Petőfi Sándor temetése
Gál Hunor
Versei
Gothár Tamás
Versei
Hajós Eszter
Versei
Muszka Sándor
Versei
Bardo Madin
Versei
Purosz Leonidasz
Vereség után
Szőcs István
Az „alsó tízezer” tagja, és mikor evet a csaj?
Oláh András
Versei
Czakó Gábor
Szabar
Sántha Attila
A szabadságát lóval megvásároló nép Jordanes Geticájában – Gótok vagy hunugurok?
Bakk Ágnes
Mindnyájan rablók és áldozatok vagyunk
Bréda Ferenc
THEATRUM TEMPORIS - Levelek az Utókornak
Fried István
Markó Béla elölnézetei
Makkai Zsófia
Az újságíró Kós Károly
Lakatos Artúr
Bábeli fesztivál
Jakabffy Tamás
Az új BF-karmesterről
Portik Blénessy Ágota
Időutazás hetven év erdélyi képzőművészetében
Hírek
 
Purosz Leonidasz
Vereség után
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 17. (679.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.

1
Pontosan tudom, hogy nem fogok összeomlani.

2
Most még dermedten ülök, de pár másodperc,
és görcsbe rándul majd a gyomrom.
Ki fogok menni vízért.
Meg fogok állni a tükör előtt, és figyelem,
ahogy próbálom visszatartani a könnyeimet.
Éber leszek. Az egyik szemem sír,
a másik már dokumentálja az önsajnálatot.

3
Később előkotrok valakit az emlékeimből:
elhitetem magammal, hogy végig mellettem állt,
hitt bennem, kedvelt és biztatott.
Írni fogok egy hosszú levelet,
amelyben megköszönök mindent.
Méltóságteljesnek hiszem magam,
pedig csak nem ehhez szoktam.
4
Képtelen leszek elaludni reggelig.
A győztesekre gondolok. A győztesekre gondolok majd,
hogy egyszerűen nem lehettek jobbak nálam.
Higgadt, kegyetlen újratervezés lesz:
felteszem az életemet arra, hogy legyőzzem őket.
A saját szakmájukban, a saját fegyverükkel,
az elsődleges képességük fölé nőve.
Nem fogok kételkedni magamban.

5
És másnapra meglepően kialszom magam.
A vereség torkolattüze tompa villogás –
sértetlenül imbolygok a koradélutánban.
Ebédelni fogok. Dolgozni fogok. Tusolni fogok.
És lesznek pillanatok, amikor nem jut eszembe.
Viszont eszembe jut egy vicc. Mosolyogni fogok.

6
Sétálok minden nap, vagy valamit csinálok.
Nem érdekelnek már a győztesek. Legyenek boldogok.
És persze kapják be – teszem majd hozzá a barátaimnak,
de ennyi sör után minden csak félhivatalos.
Tudni fogom ekkorra, hogy komplexusaim vannak,
és tudni fogom azt is, hogy igen, ez vagyok én.

7
Pontosan tudom, hogy nem fogok összeomlani.
Fiatal vagyok, tehetséges és erős.
Győzni fogok.

 

 

Purosz Leonidasz: 1996-ban született Szegeden. Jelenleg Budapesten az ELTE magyar szakos hallgatója, verseket ír és slammel.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében