1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

már nem titkolhatod el

amikor eldöntötted hogy nem fogsz hazatérni
tudtad hogy szívedben még sokáig sajognak
a mészfehér hegyek lábánál heverő
dohos kis házak szűk udvarok
fáznak az otthon hagyott szavak
s hiába kapaszkodsz minden erőddel
számon tartott tévedéseidbe
innen már nincs út visszafelé
itt bőrig áznak az álmok
és csupasz akácok gyúrnak a tavaszra
a templom harangja is szárazon szól
már nem titkolhatod el soha többé az árat
s ha lehetne holnap kérni másikat – azt kérnéd

[következmények nélkül]

következmények nélkül nem lehet:
keseregsz a kitörölt múlt felett

maradsz egyszerű kartoték-adat
a nyertes idő így üzen hadat

a szem is bezárul majd mint a szív
s egy másik dimenzióba taszít

mocskot szórnak s Istentől se félnek
– mosdóvizedbe fúlnak az érvek –

bármerre mégy is: olcsó lesz a szó
s a megtűrt múlt a legnagyobb csaló

kísértés

a lemezjátszón ugyanaz a fekete
bakelitkorong forog
csak a tű cserélődik időnként
gyáván hömpölyög az eltévedt
üzenet a sárgán hámló falak között
a függönytelen szoba ablakát rács fonja át
visszaszöktem harmincegynéhány évet
oda amikor téged is zaciba vágtalak
persze nem is úgy volt: te dobtál engemet
levetettél mint egy túl meleg kabátot
hisz oly rövid volt az a nyár
mint egy képeslapra írt titok
nem is küldtem el – egy csokoládés
dobozban őriztem évekig –
csak mióta kettévált a pillanat
mióta minden szó a nyelvembe harap
mióta megszűnt a kísértés
s már nem szerettél rég csak maradtál
keserű falat – azóta hagyom elaludni
a reggelt a takaró alatt