"nem volt kiút a látomásból"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 17. (679.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Vári Attila
Éjjel a kertemben Jeszenyinnel
Szebeni Zsuzsa
„Szerettem volna szakítani az Erdély-nosztalgiával…” - Interjú Szücs Györggyel, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettesével
Bogdán László
Vaszilij Bogdanov: Ricardo Reis Szibériában. A költői verseny VI.
Sebestyén Mihály
Alba hercegnő váratlan megjelenése a Bernáth Andor klubban (1954)
GELLU NAUM
Versei
Boda Edit
Versei
Pomogáts Béla
Petőfi Sándor temetése
Gál Hunor
Versei
Gothár Tamás
Versei
Hajós Eszter
Versei
Muszka Sándor
Versei
Bardo Madin
Versei
Purosz Leonidasz
Vereség után
Szőcs István
Az „alsó tízezer” tagja, és mikor evet a csaj?
Oláh András
Versei
Czakó Gábor
Szabar
Sántha Attila
A szabadságát lóval megvásároló nép Jordanes Geticájában – Gótok vagy hunugurok?
Bakk Ágnes
Mindnyájan rablók és áldozatok vagyunk
Bréda Ferenc
THEATRUM TEMPORIS - Levelek az Utókornak
Fried István
Markó Béla elölnézetei
Makkai Zsófia
Az újságíró Kós Károly
Lakatos Artúr
Bábeli fesztivál
Jakabffy Tamás
Az új BF-karmesterről
Portik Blénessy Ágota
Időutazás hetven év erdélyi képzőművészetében
Hírek
 
Jakabffy Tamás
Az új BF-karmesterről
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 17. (679.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.

Ki se tudná megszámlálni, hány standarddá magasztosult, összeszokott, csúcsteljesítményekre predestinált szimfonikus zenekar működik világszerte; azt viszont fölösleges kétségbe vonni, hogy olyan orkesztrum egy sincs, amely fél szemmel olykor a német főváros felé ne sandítana. A Berlini Filharmonikusok (BF) minden zenekari muzsikus többé vagy kevésbé elismert bálványa. Olyan társulat, amelynek belső szerkezete és működési normatívája, önrendelkező intézményessége, kíméletlen minőség-orientáltsága és nem utolsósorban bérezési morálja nem is parancsolhat egyebet, mint áhítatos tiszteletet a szakmabeliek előtt. A BF élén történő karmesterváltások pedig, érthető módon, a médiavilág csemegéi. Nem is csoda: a zenekar korábbi dirigensei között olyan nagyságok nevét is megtaláljuk, mint Claudio Abbado és Herbert von Karajan. Jelenleg Sir Simon Rattle a BF vezető karmestere, akinek szerződése 2018-ban jár le. A zenekart 2002 óta vezető Rattle márciusban jelentette be távozását. Mivel a német főváros 1882 óta működő zenekara azok közé az együttesek közé tartozik, amelyeknek tagjai maguk választják állandó dirigensüket, a BF állandó tagjai május 11-én összegyűltek, hogy új vezető karmestert válasszanak, de a csaknem 12 órán keresztül tartó egyeztetések első fordulója nem vezetett eredményre.
A második viszont igen. A nemrég megválasztott Kirill Petrenko a fiatalabb karmesternemzedék egyik sztárjának számít, akit kezdettől fogva az esélyesek között emlegettek olyan dirigensekkel együtt, mint Christian Thielemann, a drezdai Staatskapelle, Andris Nelsons, a Bostoni Szimfonikusok vagy Gustavo Dudamel, a Los Angeles-i Filharmonikusok karmestere. De a Berlini Állami Operaház legendás főzeneigazgatójára, Daniel Barenboimra is Rattle lehetséges utódjaként tekintettek. Petrenko, bár elsősorban a német és spanyol nyelvterületen jól ismert karmester, egyáltalán nem számít médiakedvencnek, láthatólag hiányzik belőle a sztárkarmesterek csillogása. Az agyonmediatizált zenei életben nem túl kedvező útipoggyász a Berlini Filharmónia élén!
Elsősorban az angol nyelvű sajtó idegenkedik Kirill Petrenkótól, minthogy az angolszász világ kevéssé ismeri, „élőben” alig tapasztalhatta meg különleges képességeit, a Pfitzner, Rahmanyinov és a későromantikus Josef Suk zenéjét megszólaltató, viszonylag kis példányszámú Petrenko-CD-k alapján aligha formálhatott markáns véleményt a karmester zenei felfogásáról. Ez azonban a BF hihetetlenül nagy esélye is egyben: a 2018-től vagy 2020-tól kezdődő „Petrenko-érában” előítéletektől és beskatulyázástól mentesen felépíthető egy korábban be nem állt arculat, megalkotható a BF önálló Petrenko-profilja, mégpedig olyan standard-művek által, amelyeket a dirigens korábban nem vezényelt széles nyilvánosság és a mondiális televízió közönsége előtt. (Egészen meglepő, hogy ez az esély a karmesterválasztás első fordulója során nem merült fel erőteljesen a választók csoportjaiban!)
Petrenko 1972-ben született Omszk­ban, családjával 1990-ben költöztek az ausztriai Vorarlbergbe. A bécsi zeneakadémián végzett karmesteri tanulmányai után 2002 és 2007 között a berlini Komische Oper főzeneigazgatója volt, majd szabadúszóként vezényelt a New York-i Metropolitan Operában, a londoni Királyi Operaházban és a Theater an der Wienben. A müncheni Bayerische Staatsoperben a 2008/09-es évadban dirigálta Janáček Jenufáját Barbara Frey rendezésében. 2013-ban szerződött el a Bajor Állami Operaházhoz. A BF-et is többször dirigálta már vendégkarmesterként.
Egy, a BF honlapján 2012-ben közzétett interjúban Petrenko a zenekart „Mount Everestként” parafrazálta. Ebben a beszélgetésben visszatérőleg említette: milyen fontos számára az emberekkel – nem csupán zenészekkel! – való folyamatos kapcsolat. Másfelől minél jobban ismeri magát az ember – vélte Petrenko –, annál mélyebben és pontosabban merülhet bele a munkájába. „Lépésről lépésre kerülök közelebb a zenekarhoz” – folytatta. Ez az emberközeliség és empátia leginkább Sir Simon Rattle elődjére (vagyis Petrenko elő-elődjére), Claudio Abbadóra emlékeztet, aki vélhetőleg bárki másnál elkötelezettebb hitvallója volt a baráti tiszteletnek és a zenében megvalósuló meghitt kollegialitásnak.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében