"nem volt kiút a látomásból"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 17. (679.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Vári Attila
Éjjel a kertemben Jeszenyinnel
Szebeni Zsuzsa
„Szerettem volna szakítani az Erdély-nosztalgiával…” - Interjú Szücs Györggyel, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettesével
Bogdán László
Vaszilij Bogdanov: Ricardo Reis Szibériában. A költői verseny VI.
Sebestyén Mihály
Alba hercegnő váratlan megjelenése a Bernáth Andor klubban (1954)
GELLU NAUM
Versei
Boda Edit
Versei
Pomogáts Béla
Petőfi Sándor temetése
Gál Hunor
Versei
Gothár Tamás
Versei
Hajós Eszter
Versei
Muszka Sándor
Versei
Bardo Madin
Versei
Purosz Leonidasz
Vereség után
Szőcs István
Az „alsó tízezer” tagja, és mikor evet a csaj?
Oláh András
Versei
Czakó Gábor
Szabar
Sántha Attila
A szabadságát lóval megvásároló nép Jordanes Geticájában – Gótok vagy hunugurok?
Bakk Ágnes
Mindnyájan rablók és áldozatok vagyunk
Bréda Ferenc
THEATRUM TEMPORIS - Levelek az Utókornak
Fried István
Markó Béla elölnézetei
Makkai Zsófia
Az újságíró Kós Károly
Lakatos Artúr
Bábeli fesztivál
Jakabffy Tamás
Az új BF-karmesterről
Portik Blénessy Ágota
Időutazás hetven év erdélyi képzőművészetében
Hírek
 
Portik Blénessy Ágota
Időutazás hetven év erdélyi képzőművészetében
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 17. (679.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.

A budapesti Magyar Nemzeti Galéria Sors és jelkép. Erdélyi magyar képzőművészet 1920–1990 című, áprilisban nyílt tárlata nagy adósságot törleszt: hét évtized művészetét átfogóan, eddig még nem látott gazdagságban próbálja bemutatni.
Miért és mennyire indokolt egy ekkora korszak átölelése egyetlen kiállítás keretében? S mindemellett a címválasztás is megnehezíti a problémánkat: mit jelent az, hogy erdélyi magyar? A tárlat kilenc szekcióját végigjárva megállapíthatjuk, hogy a szervezők Erdélyt tágabb földrajzi keretek között értelmezték, nem mondva le olyan fontos partiumi központok bemutatásáról sem, mint Nagybánya, Temesvár vagy Nagyvárad.
A kiállított, mintegy 430 műalkotás (festmények, szobrok grafikák, plakátok, textilek, objektek, video installációk, stb.) közel nyolcvan, nagyrészt erdélyi, illetve külföldi köz- és magángyűjteményből származik. Szücs György, a kiállítás kurátora, az MNG tudományos főigazgató-helyettese elmondta, hogy a kiállítás célja az emblematikus, ismertebb művészek alkotásaira koncentrálva hét évtized nagyívű átnézetét tematikus egységekbe tagolva bemutatni, kevésbé ismert alkotók vagy tárlatokon régóta nem szereplő művek kiállítását is szem előtt tartva. Nyilvánvalóan az idő szorítása, illetve a kiállítótér behatároltsága kompromisszumokra kényszerítette a szervezőket. Egy beavatott szemnek feltűnhet, hogy nem mindegyik művész adott alkotói periódusának legjobb munkáit láthatjuk kiállítva, mint például Egon Marc Lövith vagy akár Kusztos Endre nemrégiben elhunyt grafikus esetében.
A kiállítás első szekciója az ember és táj viszonyát tárgyalva a nagybányai örökségre és tájképfestészeti hagyományára koncentrál, mely mindvégig hangsúlyosan határozta meg az erdélyi művészetet. A Thorma Jánost követő generációktól, Zifferen Sándortól, Mikola Andrástól Szolnay Sándoron át Nagy István, Kusztos Endre vagy Kuti Dénes munkásságáig időben nagy ívet ír le e válogatás. Az erdélyi hagyományos kő- és fafaragás jól ismert mesterei, Szervátiusz vagy Márkos András mellett, a következő szekcióban olyan formaújítók alkotásai is megtalálhatóak, mint Egon Marc Lövith vagy a Temesváron működő Jecza Péter. Benczédi Sándor karikatúraszobrai érdekes látleletét nyújtják a korabeli erdélyi művészeti életnek.
A két világháború közötti avantgárd művészet hangsúlyos szerepet kapott a válogatásban, így Mattis Teutsch János munkásságának bemutatása is, ugyanúgy, mint a meditatív, sajátosan realista Nagy Alberté. A szervezők nem tértek ki különösebben a szocreál propagandaművészet bemutatására, de ugyanakkor nem is zárták ki mesterséges sterilitással a szociális érzékenységű tematikát. Nagy hangsúlyt fektettek viszont a szürnaturalista, illetve a neoavantgárd irányzatok bemutatására. A kurátor személyes kötődése is megnyilvánul az 1960–1970-es évek marosvásárhelyi képzőművészeti életének részletes tárgyalásakor, melynek kulcsfigurája a művész, pedagógus és művészeti író Nagy Pál. A Marosvásárhelyi Műhely még az 1980-as években szinte teljességgel emigráló művészei is mind kiemelt szereppel bírnak, hisz a határokat feszegető, expanzív kísérleteik (legyen szó festményről, mail art-os objektről, land artról vagy akár performanszról) az erdélyi kortárs művészet nagyon jelentős színfoltját képviselik.
A kiállítás tudatosan vállalt nagyívű áttekintés, mely kérdésfelvetésre, továbbgondolásra készteti a nézőt. Célja tehát nem egy művészettörténeti korszak kibontása és feldolgozása, csupán az irányvonalak megadása. Ilyen értelemben viszont Szücs György ezen merész vállalkozása mindenképp egyedülállónak számít.

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében