féldeci
nem tudhatom
ki lett volna
apám
ha nem tömök
pálinkába áztatott rongyot szájába
valahányszor valami fontosról beszél
*
egy visszaöklendezett múltban függeszkedik
mélység
és
magasság között
bazilikákra épít tornyokat
onnan látja meg anyámat az én apám
közel van az ég
apám szakállából nő ki az isten
pufók cupidók mellette nem férhetnek el
érzi a gömbölyded angyalkák gyolcsaiban a pálinkaszagot
a némító bénító mámort
saját leheletét
fájdalomcsillapító
ki tudja
ki lett volna
nővérem
ha anyámban el nem nyomom
*
egy gazdátlan múltban
ami nem történt meg
csak azt tartotta bűnnek
közelségre és életre áhítozott
a férfiakat hajnalban gyűlölte leginkább
mikor a gyomra korogni kezdett
a fal fele fordulva zárta keresztbe lábát
(kérte hogy ez a rész legyen zárójelben
vagy inkább törlődjön teljesen
csak történjen valami)
ne kelljen feszülő izmokkal
viselni az ismeretlen leheletet
hátán a másnapos horkolást
de az isten is férfi volt
a távolság köztük csak úgy enyhült
ha hajnalban újra magába engedte
dupla kávé
van hogy a dupla kávé sem segít
kettőt inni másfél szeretővel
magatartásában ma reggel nincsen tartás
nővérem
vérem
a kagylóra hull
morajlik egy dagályos éjszaka
dupla öblítéssel folynak le a cseppfolyós percek
tesztek
havonta egyszer riadt csak arra hogy
megkeményedett és kiszikkadt a teste
sötétben is tudta hol a vizes palack
hagyta hogy
a folyadék áthaladjon rajta
dolgozzon kiválasztó rendszere
közben szeretőket számolt
emlékfilmeket elemzett
kimerevített egy-egy képet
vagy átugrott részeket
majd hat óra múlva recés késsel
szétfűrészelte a műanyag flakont
másfél liter
épp ennyi magzatvíz férne belé
szérum
ki tudja
ki lettem volna
ha magamat el nem hagyom
egy átvérzett jelenben
szülök magamnak
apát
anyát
időt
ki voltam mielőtt megfogantak
ki lehetek ha elvetélek
nélkülük
ki vagyok én?
Horváth Veronika: 1990-ben született Győrben. Jelenleg gyógypedagógiát hallgat, foglalkozik színjátszással, drámapedagógiával, verseket és kritikákat ír. Budapesten, Győrben, illetve Ikrényben él.
