1
hanyattfekve gondolod a rum a víz szomjadnyi közelben
hogy te néha első néha második személyben
gondolsz az elmúlt időre próbálsz kulturáltan
lerészegedni záporoznak a mikrokozmosz meteorjai
később händel árkádjai óvnak a csuklás jégesőjétől
a tévét nem kapcsolod be van akivel nem lehet hitvitázni
de adornót lukácsot gorkijt s ha eléggé nagy betűvel
nyomták bárki nevét üvöltözöd még a sajátodat is
ha felütsz antológiákat és a dagadt händel
ahogy ébredsz mondod álomba ringat angol terrára
úsznak az álmos csónakok víz ott is van mormolod
akkor jelenik meg marlowe részeg álmaidban s hogy
hasonlít (majd? talán?) sorsod az övére
aztán az utazások a nyári erdélyi nemzetköziségbe
a hollandusnak angolul beach helyett bitch-et mondasz
másoknak kányádi versét szavalod a csukás-tóról
amíg összeborul a vonat fölött a fenyves
közben beletenyerelsz a családba nagyjából soha
nem vagy egészen eszednél még átutazóként se
a vízizenére gondolsz eldadogod hogy bánt téged
a kommunikációs zavar tudod mit sem mondtál
közben rájöttél a verset nem lehet szimulálni sem
asszimilálni közben a marosban szőnyeget mostál
közben borbélyszíjon csattogtattad a visszautasítás
arcait a borotvák még pihentek nem ölni értékelni
akartál egyszer betonoszlopnak zuhantál a barátod
sírni kezdett ezen a nyáron megokosodtál senki
sem segít fölállni esetleg a járdaszélen együtt
sír veled
2
öreg vagyok sűrű a szakállam
halottnak is lehet már igaza
de még félek de már félek
állatok érzik így kinek van szaga
ugye csodás színtelen ez a reggel
kék ködös a hegyeket távol intem
megyünk sziklás haraggal sétálunk
távol intett hegyeinkben
a vadállatok megszagolnak
szentképre illene ez a játék
ne búcsúzzunk ennyi csak ennyi
elkésett egű kék ajándék
3
félsz a családtól ott fekete és kék szemű
emberek tesznek-vesznek és rád mordulnak
hogy így tedd rá úgy tedd rá sötét előszobákban
lesnek rád kezükben porszívó vagy mosógép
és kérdeznek kérdeznek mértéktelenül
lennél tücsökzene vagy fától fáig esetleg
sárkányüvöltés és madárdal de ők húst kenyeret
tejet emlegetnek és csőre töltött ujjakkal fenyegetnek
és mutatják így görbülj meg úgy görbülj meg
nem lesz vége ennek felmutatod a hajnalt és a
szürkületet
4
egy szarvas a drótkerítésen belül
cukorért mazsoláért ide-oda menekül
automatizmus löki a testét ugyanoda lép
bűzös sáros gödrök jelzik megszabott helyét
mi is kívül a rácson körmünk egymás tenyerébe vág
sejtjük ennyi kállai kettős tegnaptól holnapig a világ
mi is érezzük az állat kínlódását jobbra vagy balra ugyanoda lép
jó hogy nem bűzös gödrök őrzik csak az ember szégyenét
a barátságot az ártatlan nagy szemeket
miközben eszünk és fölzabálunk marcipánt és szemetet
a tudatot kéne fölzabálni mit számít hogy hová lépünk
elfordulunk perecet rágunk fő hogy élünk
5
mikor is voltunk együtt temetésen
a göröngy a földi gaz
kinek a koporsóján döngte
hogy élünk és együtt s ez igaz
mikor is ébresztett engem józan álom
hogy élünk és éltünk is valaha
egymás fölött íveltek hídjaink
ha zuhantunk is de zuhantunk valahova
6
az én világom téged nem érdekelhet
itt más önmagam cipelhet történelmet
és aki elbukik halálosan elbukik
itt az eszmék gyerekes ködvárások
nem a szobrok váltják meg a világot
és aki sért az elbutít
itt magányos fény világítja meg a rendet
ember rendez be magának történelmet
és csak az sikít
aki lát e való világra térve
e kitalált történelemségbe
érkezésemről értesít
7
féltél ezen a nyáron nem összevissza
féltél csak mint mindég és azon kívül is
féltél mert társtalanul fordultál be
féltél mert zsákutca volt ahova befordultál
féltél mert a zsákutca végében kőkerítések álltak
féltél hiszen ott terméskő-szobrok bóbiskoltak
féltél csend volt és téged légy szárnya sem büntetett
féltél forrástól állatkerttől családtól
féltél a saját kötelességeid gumicsöveitől ólomcsöveitől és a bikacsöktől
féltél hogy nem tudod összeragasztani szétollózott életed amihez mégis ragaszkodsz
féltél a kegyvesztéstől és a kegynyeréstől is
féltél amikor hazudva dícsértek és amikor hazugon ócsároltak is
féltél hogy mit mondanak s ha mondanak te mit értenél mit tehetnél
féltél elgondolkozni ezen is és még sok máson is hiszen
félsz elvállalni azt ami vagy
félsz elhinni hogy valami úgy igaz ahogy hiszed
félsz arra gondolni hogy a történelem téged bizony itt-ott becsapott
félsz elhinni hogy a történelem nem az amit a képeskönyvekírnak
félsz már meghalni is lassan krisztusi korba érsz
halasztod a válaszaid te sokáig akarsz élni
halasztod pedig sokáig élni tudsz-e majd
halasztod a nyolcvanas nyár értelmét is
halasztod mert a vershez lírai befejezést akarsz
halasztod félsz és féltél ennyit tudsz biztosan
Sütő István: 1949, Marosvásárhely – 1987, Marosvásárhely. Költő, tanár, szerkesztő, hivatalnok, segédmunkás. Tragikus körülmények között hunyt el, kirobbanó tehetségű költészete torzóban maradt, versei egy része poszthumusz jelent meg.