"az emlékezést kell megrohamozni"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 18. (680.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Horváth Előd Benjámin
Ezerkarátos nyár
Xantus Boróka
„Ingázok, magamban is” - beszélgetés András Sándor íróval, irodalomtörténésszel
Blason-szombat
Hajdú-Farkas Zoltán
Reggeli látvány
Zalán Tibor
Versei
Horváth Veronika
Versei
Sütő István
A nyolcvanas nyár
Borcsa Imola
A láthatatlan sorompó
Csete Soma
Versei
Ugron Nóra
Mindent vagy Semmit
Szőcs István
Ez is és az se
Mózes Attila
Bálint Lajosnak, odaátra
Dávid Gyula
Bálint Lajos is elment közülünk
Michael Krüger
Versei
Ferenczi Szilárd
Az ellenségek pajkos cimborasága
CSUSZNER FERENCZ
#színház
KÉSZ ORSOLYA
Bolyongás a ledrengetegben
MOLNÁR ZSÓFIA
Önfeledten reflektált történetek
Tornáztató publicisztika
Portik Blénessy Ágota
New York-i halló-halló-hallucináció
Jakabffy Tamás
Bartók román táncainak mondialitása
Októberi évfordulók
 
MOLNÁR ZSÓFIA
Önfeledten reflektált történetek
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 18. (680.) SZÁM – SZEPTEMBER 25.

Magyary Ágnes: Az ördög operába készül és más történetek. Lector, Maros­vásárhely, 2013.

Tényleg történeteket olvashat az érdeklődő a Méhes György debüt-díjas (2004) Magyary Ágnes kötetét forgatva, mely a fabula áldott helyreállításának megannyi izgalmas, magát kínáló példáját hozza. Ezeknek a gondosan szerkesztett, „nyelvtudatos” írásoknak a szüzséje is érdeklődésre tarthat számot – az irodalomkritikusok szemében is, akik „azért kapják a fizetésüket, hogy megjegyzéseket fűzzenek bármihez is.”
A kreatív történetalakítás, a szereplőkkel, színhelyekkel, de akár mondhatni: szférákkal („a valós élet bizonytalanul billeg képzelet és álom határán”) való invenciózus játék, helyenként markánsan anyagi „babrálás” öröme érződik az egyes szövegek hangvételén. Azon, ahogy történelmet és mitológiát, bürokráciát és irodalmat vagy akár különböző korokat elegyít a páratlanul aktív, nem egyszer diktatórikus hajlamú elbeszélő, ezen „mesterséget” a szakácsművészethez hasonlítva: „a háziasszony is olyan, mint az író. Azt tehet a konyhájában, amit csak akar... az író is kényúrként viselkedhet a saját történetével.” Így tesz az alkotás folyamatára következetesen reflektáló narrátor („a limonádé bűnrossz. Bár ezt az Ördög nem így fogalmazá meg, de most nem ő írja ezt a történetet”), aki háttérzenét rendel szövegéhez, „rögtön a történet elején kasztrálja a főszereplőt”, vagy éppen egy remekbekészült írásba odavetve vállalja, „a legnagyobb gyönyör mégiscsak az, amikor egy dilettáns elronthat egy remekművet.”
Az irodalmi előképekhez való visszanyúlás valójában izgalmas újraírásokat, más szemszöget, a kontextusok átfordítását hozza: Katona József, Borges vagy a spanyol barokk jelesei a Magyary-univerzumokban – a késleltetés kedvelt technikájának is köszönhetően – talán nem egyből ismernének magukra. Azért sem, mert itt antikos műveltségű verőlegény és szakácskönyv-tudor ezredes éppúgy el(ő)fordul, mint politikai elítélt vagy a zokniját húzó Odüsszeusz.
Apró eseményekből szőtt detektívtörténetnek ontológiaira fordul a csattanója; időutazásos kalandsorozatban tevődik fel a kérdés: „Mi az, hogy csak úgy kell tenni?”; montázsba ágyazódik a felismerés: „egy képzelt lény árnyéka vagyok.” A mesébe illő, „valósághű” és megtörténni vágyott események, melyekről Magyary Ágnes szól értőn, múltunkra, jelenünkre és ábrándjainkra nyitnak rálátást.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében