"oda kell érnünk hajnalig"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 19. (681.) SZÁM – OKTÓBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Tamás Dénes
Két haza
Horváth Előd Benjámin
A dolgok zöme és az apacsok - beszélgetés Zemlényi Attila költővel, a Műút főszerkesztőjével
Fekete Vince
Versek
Bogdán László
Jelenések a Hagia Sophiában
Mózes Attila
Dicsekvés? A javából!
Dimény Lóránt
A Mester arcai
KULCSÁR ÁRPÁD
Versek
GOTHA RÓBERT MILÁN
Versek
Varga Sándor-György
OnertaKormany_OnaKormanye
Elena Vlădăreanu
Versek
Pomogáts Béla
Történelmi sors és történelmi feladat. Magyarok kisebbségben
Dimény H. Árpád
Versek
Nyilas Atilla
Málik Roland-emlékblokk
Szőcs István
Mihez van képünk?
Szántai János
A Likaskő, avagy a három­dimenziós székely ősrajzfilm
FISCHER BOTOND
Világ az egész színház
MOLNÁR ZSÓFIA
Magos-magvas történetek
Lakatos Artur
Az aranyember titka
Hány éjszaka egy élet?
László Noémi
Szövegkísérlet, fotográfiákra
Jakabffy Tamás
Bartók Zenekari concertója: a szintézis
Hírek
 
KULCSÁR ÁRPÁD
Versek
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 19. (681.) SZÁM – OKTÓBER 10.

történelem

a történelem egy lefolyóarcú lotyó
elnőtt fekete hajával lőzöng a felhőkarcolók
árnyékában és a kukákba szüli porontyait

bőrébe savanyodottak jobb korok
parfümjei
hajnalonta befolyik a szájába
a szemfesték
úgy néz a felbukó napokba
elszáradnak tapasztalása csápjai

fetisiszták az udvartartása
vaginája öt méterre tartja őket
s a szagot mindenhová követik

ha elbaktat a talponállók mellett
a levesbe szállanak hajszálai
vagy eldugaszolják a lefolyót

a biztonsági kamerák
mint öreg állatok szempárjai
a sötétből


 

azt álmodtam

hogy egy
vasszéken ülök és magam alá a
betonpadlóra vizelek
az orvosok macskákat hoznak
belenyalnak egyet a pisibe és
aztán megdöglenek
a legfiatalabb orvos eztán egy
csontvágófűrésszel gyorsan
fölnyiszálja a gerincemet
kiszabadulnak a lidércek onnan
és gerincvelő- és ondószínűek.
az alumíniumablaknak csapódnak
s mindannyian félreugranak az orvosok
ahogy a lidércek egyre vicsorgóbban
pattannak vissza
ülök a vasszéken és néha
belém karmol az egyikük
jobb lenne – a picsába is – visszaengedni őket
a gerincbe


 

címtelen

ha az egész város
a 3-400 000
most mind üvöltene
mintha agyagra hullott
méhlepénybe kutyák
tépnének bele éppen
no ilyen női sikollyal
akkor meghallanád?
vagy megrezzenne egy sórög
a tordai bánya mélyén?
mindegy bárhogyan is
én lennék a karmestere
s nem venne akkor körül
gégemetszettek csendje


 

migráció

a gyűrűn amely más világ jegye
egyre vastagabb a szulfid-fekete
a fűbe hullott apró gyémántoknak
időtlen lesz a magánya

ez a tudás amitől szűnik az ismerős világ

szeretetünk rutin és
szerelmünk menekültkérelem

esténként iszunk
és éjfélre megbicsaklik a villany
és beáll a közöny
a pupillák betöltik a szemgödröket

ilyen ez a város perifériáin
az ammónia kicsapódik a bőrre
némák laknak itt szavak nélkül hagyottak
mondandó nélküliek

úgy hurcolják üszkös szerelmük
mint félig megellett döglött borjaikat
a szarvasok

nincs is rá hasonlat




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében