"oda kell érnünk hajnalig"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 19. (681.) SZÁM – OKTÓBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Tamás Dénes
Két haza
Horváth Előd Benjámin
A dolgok zöme és az apacsok - beszélgetés Zemlényi Attila költővel, a Műút főszerkesztőjével
Fekete Vince
Versek
Bogdán László
Jelenések a Hagia Sophiában
Mózes Attila
Dicsekvés? A javából!
Dimény Lóránt
A Mester arcai
KULCSÁR ÁRPÁD
Versek
GOTHA RÓBERT MILÁN
Versek
Varga Sándor-György
OnertaKormany_OnaKormanye
Elena Vlădăreanu
Versek
Pomogáts Béla
Történelmi sors és történelmi feladat. Magyarok kisebbségben
Dimény H. Árpád
Versek
Nyilas Atilla
Málik Roland-emlékblokk
Szőcs István
Mihez van képünk?
Szántai János
A Likaskő, avagy a három­dimenziós székely ősrajzfilm
FISCHER BOTOND
Világ az egész színház
MOLNÁR ZSÓFIA
Magos-magvas történetek
Lakatos Artur
Az aranyember titka
Hány éjszaka egy élet?
László Noémi
Szövegkísérlet, fotográfiákra
Jakabffy Tamás
Bartók Zenekari concertója: a szintézis
Hírek
 
Elena Vlădăreanu
Versek
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 19. (681.) SZÁM – OKTÓBER 10.

élettér

nem szeretem a verset.
nem szeretem a disznóhúst.
nem vagyok elégedett munkahelyemmel
életemmel
szeretőmmel.
nincs életreményem
nincsenek jövőbeli terveim.
nem akarok házat
nem akarok autót
nem akarok gyerekeket
nem lelkesedem.
nem vágyom életre szóló barátokra
nem vágyom egzotikus utazásokra
nem akarok megmaradni az emlékezetetekben.
nem szeretem a verset.
nem teszek semmit abból amihez nincs kedvem.
nem érdekel ha és amikor megsértelek
nem támogatom a szociális programokat
nem megyek szavazni
nem félek a haláltól.
nem adok egy lyukas garast a csövesek életére.
nem adok egy lyukas garast életemre.
és általában nem szeretem
és nem vágyom semmire.
csak egy térre amiben halljam magam
ahogy belélegzem és kilélegzem. ennyi.


 

Give me cancer

a rádiónál ahol a második munkahelyem van,
kéthetente meghal valaki rákban.
a kapunál látom a fényképét, fekete szalag szeli át,
egy kis kávéasztalon van elhelyezve előtte némi virággal.
egy csokor sárga szalmavirág, ugyanaz minden fénykép előtt.
mindig ott van az a pár ember, aki egy halottra emlékezik.
elégtétellel mondogatják egymásnak, mint amikor valamely
sejtésed beigazolódik: „rák !” ezt halk felszisszenés
és fejcsóválás követi.
az elhunytak négyötöde rákos volt.
mell. prosztata. agydaganat. vastagbél. tüdő. gége. cirózis.
leukémia. ami nem egy indusztriális rockbanda neve.
minimalista masnikat gyűjtök, piros színűek,
megannyi alapítványtól
akik a megelőzéssel foglalkoznak. Give me cancer!
Úgy öt évvel ezelőtt megdagadt pár idegcsomóm.
Az orvos szerint választhattam rák és aids között.
AIDS. rövidített ADIDAS.
Nem jöttem rá melyik lehet rosszabb.
ötször láttam a philadelphia-t
és az AIDS kezdett nagyon stylish-nak tűnni.
de ez azt feltételezné, hogy bevalljam,
több partnerrel létesítettem szexuális kapcsolatot, védekezés nélkül.
visszatértem a rákhoz.
az amerikai kutatók éjt-nappallá téve dolgoznak
a lehetséges ellenszer megtalálásán.
a romániai tévécsatornák időnként televíziós adakozó műsorokat
szerveznek,
hogy pénzt gyűjtsenek valami kisebb vagy nagyobb celeb
megmentésére.
ez a végére összegyűlt pénzösszegből derül ki.
a glossy magazinok megtanítanak hogyan tapogassam a mellem
rögtön menstruáció után
és évente egyszer végezzek papanikolau tesztet az esetleges
méhnyakrák kimutatása érdekében.
„ hosszú és nehéz szenvedés után” – ez rákot jelent.
„borotvált fej” – ez kemoterápiát jelent és a kemoterápia
rákot jelent.
a rák nem verstéma, és úgy általában nem téma.
még ha delete-et is nyomok, ő mégis itt marad.


 

I need you, osama

meguntam brad pitt-et és angelina jolie-t és a zöldségnevű
gyermekeiket, háromszínű mint a csokoládékrém:
három szín egyetlen üvegben!
vágyom osama bin laden után. hol van osama?
miért nem látom már derékig érő hegyes szakállát
egy adón sem
a fejére tekert koszos fehér kendőjét?
hol vannak a netről vagy az al-jazzera-ról átvett képsorok
amiken osama beállítja a kamerát, allahra hivatkozik
és a kezükre jutott brit állampolgárért
mit tudom én mit kér?
életem legizgalmasabb pillanatai voltak, mikor
belerepültek az ikertornyokba és amikor elrabolták azt a
három szerencsétlen románt irakban.
szeptember 11-én a szerkesztőségben voltam egy plevnei utcai
épületben
ami ahányszor csak esett, úgy tűnt ránk omlik.
a tévé fejünk felett lógott, és mi
az egyetlen számítógépen amin net volt az irodában
nostradamus strófáit nyomtattuk ki amiben
valami tornyok felégetéséről hablatyolt.
amikor elrabolták azt a három román újságírót
akikről az ördög sem hallott
feldobtuk az érmét: ez komoly/vagy szívatás
egy másik szerkesztőségben, korszerű felszereléssel, központi helyen.
kollegáim azt mondták szívatás, én azt szerettem volna hinni
hogy komoly.
az egyetem térre is kimentem, ahol marie-jeanne megfakult arcát
ábrázoló posztert tartottam
amin azt írta „szabadítsátok ki!”
kegyetlen túsztartók variánsában reménykedtem, akik
lefilmezik lefejezésüket
aztán megosztják neten vagy elküldik a romániai
szerkesztőségeknek.
adjatok adrenalint!
mi olyan izgalmas angelina hasában
amiről kilenc hónapja tudjuk, hogy ikreket hord?
tiszta adrenalint akarok, nem marc jacobs vagy
vera wang-be csomagoltat.
erőtlen térdeket akarok és szaggatott lélegzést
hideg verítéket akarok & percenként 180 szívverést
osama I need you!

 

KIRÁLY ZOLTÁN fordításai

 

 

Elenena Vlădăreanu 1981-ben született a Konstanca megyei Medgidián. A bukaresti egyetem bölcsészkarának elvégzése után újságíróként dolgozott több bukaresti napilapnál, 2006 óta a Román Rádió Jelen idő (Timpul prezent) című kulturális műsorának szerkesztője. Napjainkig öt verseskötete jelent meg. Verseit angol, francia, német, albán, cseh, svéd, horvát, magyar és bolgár nyelvekre fordították.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében