A székely 3D animáció őstörténetét egy még ősibb történet előzi meg. A Székelyföldi Legendáriumé. Egy maroknyi székely kapta magát, és a nagy elődök (Orbán Balázs, Benedek Elek, Ambrus Lajos stb.) gyűjtötte székely legendatermésből készített egy válogatást. Ebből született 2012-ben a fenti címet viselő szép, gazdagon illusztrált kötet. És nem csak! Lett térkép is, meg társasjáték (asztali is, óriás is), interaktív honlap, Zete baba és Rika baba, Legendárium-turizmus, és a sor, gondolom, hosszú. Olvasom, hogy angolul és rovásírással is ki akarják adni a könyvet. (Hogy az utóbbit ki fogja olvasni, fogalmam nincs. Talán Csaba királyfi.) Szóval igazi termékcsaláddá gyarapodott az ötlet. És az alkotók szemmel láthatólag brandet faragnak a legendákból. (Gyanítom, hogy a rovásírásos könyv inkább a branding része, mint használható tárgy.)
És ezzel kijutunk az őselőtti ködből, és máris ott vagyunk az első székely 3D-s rajzfilmnél. Mert hát a termékcsaládból a mozgókép sem maradhatott ki. Amint Fazekas Szabolcs, a film producere nyilatkozta: „Gábor Áron azt mondta: ha nincs ágyúnk, csinálunk. Mi is ezt vallottuk: ha nincs székely rajzfim, csinálunk.” És neki is álltak. Évekbe telt, de meglett: idén márciusban tartották a hivatalos bemutatót, és azóta járják vele a kerek világot. A producer amúgy igen dicséretes munkát végzett: ha megnézzük a vége főcím támogatói listáját (ami érdekes – és enyhén szólva nem illő – módon a stáblista előtt szerepel), láthatjuk, hogy igen gazdag. Respekt ezért a produceri szekciónak.
A Likaskő című, 15 perces darab valójában egy 12 részes rajzfilmsorozat pilot epizódja. És itt máris engedtessék meg egy kritikai megjegyzés. El kellene dönteni, hogy animációs filmet csinálunk vagy reklámfilmet. Mert a Székelyföldi Legendárium négy nyelven feliratozott és honlapcímet is tartalmazó logóját bedugni a filmbe, a 13. perc körül, amikor a narrátor még a történetet meséli, arra utal, hogy reklámfilmről beszélünk. Ha pedig mégsem ez a cél, akkor ciki.
A sztori Firtos várának legendáját dolgozza fel. Korond mellett emelkedett hajdanán, de ma már csupán néhány romos kőfalmaradvány látható. A legenda szerint élt a környéken két tündér: egy jó (Firtos) meg egy rossz (Tartod). A Jó szerette, segítette az ott élő székelyeket, mire azok szépen kérték, telepedjen le náluk. És így épült meg Firtos vára. A Rossz ilyen xenofób fajta volt, utálta a halandókat, de a testvérét is. Irigy volt, hogy ilyen szép vára van. Ami ráadásul varázsvár is, mert egy bűbájos kő tartotta benne a lelket. Az a bizonyos Likaskő. Amíg az ott van, addig a vár áll. No, a gonosz Tartod, akinek az ördögadta vára sehogy sem akar talpon maradni, kinyomozza a titkot, ellopatja a követ, hogy majd ő megmutatja. Igen ám, de a hálás székelyek ezt nem engedik, és egy Zete nevű székely fiúcska meg egy Kakas nevű székely kakas megmenti a helyzetet, visszaszerzi a követ. Tartod megy a pokolba le, Firtos meg marad. (Igaz, a történelem később ledöntötte a várat, de hát éppen ez a szép a mesében. Hogy marad.)
Az animáció valóban háromdimenziós, nagy munka lehetett benne, különös tekintettel arra, hogy ősfilm lévén, olyan nagy tapasztalattal nem rendelkezhetett a csapat. Viszont ha filmről van szó, figyelni kell a fránya dramaturgiára. Nem célom darabjaira szedni az opuszt, hiszen, első próbálkozásról lévén szó, drukkolok neki. Viszont ha már a producer azt nyilatkozta valahol (érdekes amúgy, az általam olvasott helyeken mindig a producer nyilatkozik, holott irtó kíváncsi lennék a rendező, Tóth Árpád, az animátorok, rajzolók, forgatókönyvírók nézeteire is), hogy amerikai stílusú rajzfilmet készítettek, akkor baj van, mert ha valakik varázslatosan értenek a filmdramaturgiához, hát az amerikaiak azok. Egy példa: a gonosszal való leszámolást Zete és Kakas intézi. De kérdem én: mi a jóistent csinál ezalatt egy hatalmas varázserővel bíró tündér? Ül otthon és tördeli a kezecskéit? Vagy a várat fogja, nehogy összedőljön? A dramaturgiára (is) nagyon oda kell figyelni.
Amúgy a producernek igaza van: az egész film amerikai mintákat követ. A karakterek (nem sorolom, kikre emlékeztetnek, de a Shrektől a Herkulesig, a Barbie-babákig és a Dreamstone-filmek mellékalakjaiig mindenki ott van), a stílus, a színek, a sztori, a zene használata. És ha itt tartunk: Orbán Ferenc zenéje tetszetős, szinte azonnal belopja magát az ember fülébe. Viszont itt is tanulni lehet az amerikaiaktól. Néha az volt az érzésem, hogy nem tudok a történetre figyelni, annyira agresszív a zene használata. Máskor meg, a történet csúcspontján (összedől Tartod ördögi vára) hirtelen süket csend lesz. Nem értem. Illetve sejtem, hogy a zene túlzott használatával igyekeztek kitakarni a környezetzajok helyenként fájdalmas és mindenféle logikát nélkülöző hiányát. Nézzük Csetlik figuráját: megérkezik Firtos várába, leesik a szélkakas, nagyot, fémeset koppan a fején. Aztán a várban beveri a fejét az asztalba. Síri csend. És ez így megy végig a filmen. Ha már nem lehetett környezetzajokat tenni a filmbe, akkor ki kellett volna venni az összest. A Magyar népmesékben sincs zaj (pontosabban azt a kevés környezetzajt zenei elemekként használják az alkotók), és milyen jól elvannak nélküle. Az olyan következetlenségekről, mint amikor Csetlikre ráesik egy fa, a gonosz tündérek viszont már egy vasrudat visznek tovább és dugnak át a kövön, nem is beszélek.
Úgy gondolom, érdemes odafigyelni a különböző szekciók munkájára, összehangolni őket, létrehozni egy kompakt, egy irányba ható koncepciót. A forgatókönyvtől kezdve a dramaturgián át a vágásig, ritmusig, a zene, a hangok használatáig. És akkor jó lesz ez. Egyelőre az identitárius öröm viszi a filmet. Szeretjük ezt A Likaskőt. De kicsit úgy, mint a magyar narancsot.