D. Tóth Kriszta: Húszezer éjszaka, Bookline könyvek, 2014.
D. Tóth Kriszta e könyvét kevésbé fogadta elragadtatással a kritika, mint a szintén relatíve új Jöttem, hadd lássak című Aranykönyv-díjat nyert munkáját, de az eladási számok vonatkozásában e kötet esetében sincs ok panaszra. Egyrészt, mert a Jöttem, hadd lássak-ot ugyanannak a szerzőnek nehéz felülmúlni, másrészt pedig valószínűleg azért, mert a kritika kevesebbet tud kezdeni a regény témájával, mint az átlagolvasó: egy negyvenes nő lelkivilágával, annak örömeivel, frusztrációival, depresszív pillanataival, életuntságával, hedonizmusával és bonyolult lelke egyéb összetevőinek summájával. Ugyanis a téma a szemünk előtt zajló magyarországi hétköznapok realitásai között nagyon is banális; hétköznapisága miatt ugyanakkor örökzöld, és nem lehet úgy hozzányúlni, hogy ne lehessen mindig kihozni belőle valamit. Ha nem is mindig újat, valami eladhatót minden bizonnyal.
A regény központi alakja egy negyvenedik születésnapjához közeledő nő, Szomjas Helga – aki sikeres nő, legalábbis látszólag. Egyetemet végzett, van jól fizető, megbecsült munkája, férje, aki testileg-lelkileg szereti, két lánya, szabadidejében hasonszőrű barátnőkkel szórakozik. Emancipált módon fogyaszt alkoholt, használ időnként vulgáris szavakat és flörtöl ártatlanul. Illetve, hogy ez utóbbi mennyire ártatlan, kérdéses. Helgát emiatt sokan irigyelhetnék, és biztosan irigylik is. Ezzel együtt ő maga sem maradéktalanul boldog. Lelkiállapotára rányomja bélyegét a mindennapok stressze, a traumatikus emlékek gyerek- és serdülőkorból. Ugyan ezek önmagukban véve nem tragédiák, mivel egy átlagos emberi életben elkerülhetetlenek.
Helga vívódásai az emberi kapcsolatok bonyolult rendszerén keresztül érthetők meg igazán. Ha egyetlen egy erősségét kellene kiemelnem a kötetnek, azt mondanám, hogy ez a kétoldalú és csoportos emberi kapcsolatokban fellelhető árnyaltságnak az érzékeltetése lehetne.
Húszezer éjszaka, ahogy a regény címében is foglaltatik, jóval több, mint az a negyven év, melynek küszöbére az események során Helga elérkezik. Valószínűleg azért, mert az emberi élet D. Tóth Kriszta víziójában sem korlátozódik magára az effektíve megélt időtartamra: vannak előzményei meg utóélete is. A regénynek van ugyan eleje és vége, sőt, az egész egy ciklust zár le, de a kapuk a végére nem záródnak be. De nem is ez a fontos, ezeknél sokkal fontosabb a szereplő belső vívódása, amely egy időben banális és különleges, jelentéktelen és tragikus.
Aki szeret a lelkiekről, emberközi kapcsolatokról elgondolkozni, annak kimondottan élvezhető.
