"éled a lassított zuhanás"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 20. (682.) SZÁM – OKTÓBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A képpé varázsolt idő
László Noémi - Papp Attila Zsolt
Az irodalom, a légpuska és a macska - beszélgetés Péterfy Gergellyel
Szebeni Zsuzsa
Szilvássy Carola és a Helikon
Báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola
Kendőzetlen feljegyzések Kolozsvárról*
Benő Attila
Versek
Varga Melinda
Versek
Sági Enikő
Versek
Bardo Madin
Apálysíkság
Hajós Eszter
Kisprózák
OZSVÁTH ZSUZSA
Versek
Gothár Tamás
Metszetek
ANDRÉ FERENC
Gothár Tamás verseiről
Szőcs István
A lét dadog? Vagy a szekér zörög?
Rose Ausländer
Vád
Erich Fried
Intézkedések
Ernst Jandl
a csemegeboltban
Tertullianus
A látványjátékokról
Tóth Mária
Porcika
FERENCZI SZILÁRD
Tettetett tettek tettesei
CSUSZNER FERENCZ
Csipkepipőke
Szántai János
Ahol megül a magány
Makkai Zsófia
Világosság támadt a nyomdokán
MOLNÁR ZSÓFIA
Arcot adni: napraforgók­nak, embereknek
Jakabffy Tamás
A „Negyedik”
Túros Eszter
Kettős kiállítás
Novemberi évfordulók
 
Benő Attila
Versek
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 20. (682.) SZÁM – OKTÓBER 25.

(zsebeidből kacatok)

Vinne a lábad, de nem látszik a túlsó part még.
A híd hosszát méred: éjszakákban, nappalokban.
Csak a felemelt tekintet szárnyalhat föléjük.
Szemmagasságban korlát feszül acélozottan.

Sietsz, és mintha a lépteiddel a híd nőne,
mintha előre nézve, egyre csak hosszabbodna.
Valahol az út felénél szapora lélegzés
zihálásra vált. Nő a tekinteted égszomja.

Fölötted hullámzó égbolt, omladozó partok.
A korlátok fölé hajolsz. Itt az újabb örvény.
Hullámokat borzol a szemed, ha zúg a távol.
Bizonyosság vagy talány: itt dadog minden törvény.

A zsebeidből kacatok hullanak a vízbe:
érmek, amulettek, morzsák, összegyűrt buszjegyek,
papír cetlik és zár nélkül maradt régi kulcsok;
a tested darabjaiként merülnek, süllyednek.

Kopott deszkák és széthullt szálkák a talpad alatt.
Teérted harangoznak este és reggel hatkor;
indulhatsz világutazásra önmagad körül:
csak akkor leszel távol, ha elsodródsz magadtól.

Ismeretlen út dereng: a függőleges irány.
Itt levetett és kinőtt helyzetek. Távlat-éhség.
Hiszel-e még a tekintet föltámadásában,
ha előtted nyílik a magasság és a mélység?

Ahol éled a lassított zuhanás bizonysága,
ahol a jelen íze a nyelveden: vörös és sós.
Mert csak kicsomagolt perced lehet ajándék,
és csak a függőleges sors lehet választott sors.

Félúton megérkeztél a körvonalaidhoz.
Sietni nem kell. Sejted: már nem igéz meg bármi.
Lépted könnyű; új nézőpontban tisztul a szemed.
Egyensúlyozol, mintha csak most tanulnál járni.


 

(fénykép)

Lehámlott rólunk a védtelen gyermekkor,
mint a kígyó bőre. Most a fájdalmakban
cserzett vastag védőrétegben járunk-kelünk.
Áttetsző páncél. Mögötte rejteni való:
a szégyenfoltok, a belső karcolások.
„Mosolyogni kérem!” Fényképen úgy illik.


 

(a Senki körvonala)

Hogyha lenne határa,
a Senki körvonala,
elénk kirajzolódva,
ember alakú volna.

Ő a mélyben, mielőtt
hullámmá formálódna,
hallja a keletkezőt,
ami még ébredő forma.

Ő a mindig névtelen,
bár róla szól a monda,
és előtte nem titok,
ami volt, vagy lett volna.

Jelbeszédben érkező
válaszait rád mérte,
bár talány és bizonyság
derengő jelenléte.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében