"éled a lassított zuhanás"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 20. (682.) SZÁM – OKTÓBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A képpé varázsolt idő
László Noémi - Papp Attila Zsolt
Az irodalom, a légpuska és a macska - beszélgetés Péterfy Gergellyel
Szebeni Zsuzsa
Szilvássy Carola és a Helikon
Báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola
Kendőzetlen feljegyzések Kolozsvárról*
Benő Attila
Versek
Varga Melinda
Versek
Sági Enikő
Versek
Bardo Madin
Apálysíkság
Hajós Eszter
Kisprózák
OZSVÁTH ZSUZSA
Versek
Gothár Tamás
Metszetek
ANDRÉ FERENC
Gothár Tamás verseiről
Szőcs István
A lét dadog? Vagy a szekér zörög?
Rose Ausländer
Vád
Erich Fried
Intézkedések
Ernst Jandl
a csemegeboltban
Tertullianus
A látványjátékokról
Tóth Mária
Porcika
FERENCZI SZILÁRD
Tettetett tettek tettesei
CSUSZNER FERENCZ
Csipkepipőke
Szántai János
Ahol megül a magány
Makkai Zsófia
Világosság támadt a nyomdokán
MOLNÁR ZSÓFIA
Arcot adni: napraforgók­nak, embereknek
Jakabffy Tamás
A „Negyedik”
Túros Eszter
Kettős kiállítás
Novemberi évfordulók
 
Varga Melinda
Versek
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 20. (682.) SZÁM – OKTÓBER 25.

Pillanatok

átlépek a zárójeles időn
hiányodat befoltozom
(megpuhít az idő talpa)
elhitetem magammal
csak a pillantok valósak
nélküled nem léteznek
a sivár hónapok


 

Istenkapu

szavakban keresem
a selyem-gondolatok érintését
légies sejtések oltalma az otthonom
Isten kapujához a vers is
egy járható ösvény
általa a pillanat
egy emberöltőnyi idő lehet


 

Időkötél

eső suttog
sötétzöld folt
az alkony
az idő kifeszített kötél
(most épp légtornász vagyok)
szerelem szárad
a fákon
minden versem
ölelésre
cserélhető
felettem vágyat
csiptető csillagok


 

Kiskutyám emlékére

esőszaga van a halálnak
vízcseppek koppannak az éjre
virrasztasz
folyékony tükör a szó
mágia minden
ami logikátlan


 

Magánmozi

az agy merevlemezén
megannyi emlék
magánmozi
öleléssel

 

 

Rubinvörös út

hócsipkét sző az ég
kék derekán aranycsattá
törik a fény
az álom és az ébrenlét
keskeny pallóján
áprilisi hajnal egyensúlyoz
idegen tüzek égnek
idebenn
poklok rubinvörösén
lépkedek
mennyek karavánja öled
talpam égeti az út
félek
amíg hozzád elérek
szétpattanak testemben
a vérerek


 

Kártyavár

monotóniától sebzett percek
egy ideje rettegsz
a hétvégéktől és az ünnepnapoktól
most is remeg a kezed
ahogy ezt leírod
nem akarsz mások
mosolyának árnya lenni
rágatlanul nyeled le
az ünnepi mámort
idővel illatosak és selymesek
lesznek azok az emlékek is
amelyekre most nem szívesen
gondolsz
a lényeges dolgokról csak
a kutyáddal beszélgetsz
neki legalább van ideje meghallgatni
kártyaváradnak magas
tornyot építettél
zárdd be magad oda
senki sem fog keresni


 

Álom

a sötétnek
fahéjíze volt
a vörös szemű
hold
láthatatlan oldalán
kurtaszoknyás
tündérek táncolták körül
a hajnal aranyfalloszát
bőrömre barnította
illatodat a szél
lélegzeted
ült mellem
párnái közé




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében