"éled a lassított zuhanás"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 20. (682.) SZÁM – OKTÓBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A képpé varázsolt idő
László Noémi - Papp Attila Zsolt
Az irodalom, a légpuska és a macska - beszélgetés Péterfy Gergellyel
Szebeni Zsuzsa
Szilvássy Carola és a Helikon
Báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola
Kendőzetlen feljegyzések Kolozsvárról*
Benő Attila
Versek
Varga Melinda
Versek
Sági Enikő
Versek
Bardo Madin
Apálysíkság
Hajós Eszter
Kisprózák
OZSVÁTH ZSUZSA
Versek
Gothár Tamás
Metszetek
ANDRÉ FERENC
Gothár Tamás verseiről
Szőcs István
A lét dadog? Vagy a szekér zörög?
Rose Ausländer
Vád
Erich Fried
Intézkedések
Ernst Jandl
a csemegeboltban
Tertullianus
A látványjátékokról
Tóth Mária
Porcika
FERENCZI SZILÁRD
Tettetett tettek tettesei
CSUSZNER FERENCZ
Csipkepipőke
Szántai János
Ahol megül a magány
Makkai Zsófia
Világosság támadt a nyomdokán
MOLNÁR ZSÓFIA
Arcot adni: napraforgók­nak, embereknek
Jakabffy Tamás
A „Negyedik”
Túros Eszter
Kettős kiállítás
Novemberi évfordulók
 
OZSVÁTH ZSUZSA
Versek
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 20. (682.) SZÁM – OKTÓBER 25.

leltár, ami vagy

kiflibe nyúlt kismacska
elguruló tabletta
hideg kalorifercső
szénné égett serpenyő

egy zsákot cipelő folt
kilós használtruha bolt
egy féltve őrzött titok
egy visszaszívott szitok

jól megszokott szorongás
csúcsidőben tolongás
vissza-visszatérő tikk
lekávézott újságcikk

keresztrejtély agytorna
lelkemre kötött forma


 

megettem egy hagymát

    Cica verse

megettem egy hagymát
aztán megkönnyeztem
a rétegek tartalmát
mer előzetesben

lehámoztam azt a
pár érzékeny hártyát
és azt láttamozva
zúgó könnycsatornák

eredtek útnak innen
szemből látva mennyi
és mennyi mindent
kell bizony lenyelni


 

visszapillantó

szia! – mondtad és még láttam
ahogy szedtem a földről fel az állam,
csermelyként csorogtak az évek
a homlokodon és nézd meg,
hiába voltál refrénem; a dalom
mára elzsibbadt, régi fogadalom
csak. csurran-cseppen majd valami,
ha úgy tetszik. – tessék már haladni!
dudál a jármű, két lába
tán elvisz majd B-ből Á-ba.


 

folyamatos

egyről a kettőre
nap-mint-nap a héten
mindig csak előre
fél lábbal a féken.

olyan – de szakasztott! –
mint az ovis jelem:
másnapra halasztott
folyamatos jelen.

találós-kérdezted:
ki lesz a zsákon folt?
(tudom, hogy élvezted)
előre kiszámolt

működések révén
nagyra nőtt az állat.
nevethetsz a végén,
de takard el a szádat.


 

gyilkosság

csak egy kikopott szőnyegcsík
ahol a legtöbben járnak
kiszáradt díszgyep sík:
ott csúsznak-másznak
aztán dördül a pisztoly
az is ni! csupasz, hej!
és oldalra dől minden
szép, elhasznált közhely

majd tűzoltók jönnek
meg rendőr és mondják is,
hogy itten kérem lőttek
jól van, megyünk, máris
az nem lehet, hogy minket
szó nélkül hagyjanak el
és a kiürült közhelyek
az idővel tűnjenek el.


 

egy arckép

    tragikus hős

félúton járok a veszteségben.
kér-kelletlen állok elejében
a jövőnek. csak az van, ami volt:
lyukas élet – tű benne sosem folt,

csak hiányos részek vészjelzője-
ként gyúl ki: ó, éjek útvesztője!
izgága ideg, rángó láb vagyok,
fröcsögő száj: én máma vért adok.

és bőröd alá bújva nyúzlak le
velem, magadról, mert nekem rossz
és neked se legyen jó. de nem megy.

csak az állandó nyugtalanság van.
betört állat vágja magát földhöz,
mint a gyermek. és felsírok halkan.


 

soványka

soványnak kéne lenni
csupa csontnak és bőrnek
más ne maradjon semmi
zsákmányként a tőrnek

csak szívizomra gyúrni
– mennyi erős ember! –
estig szemet hunyni
ha felkeltett a reggel

 

 

sorközi nagymosás (remix)

sorvégi levegővétel szusszanásnyi idő
csak az, ami befér in medias res-kető
rímlábak közé, ha kilométerhiányban
lefutottak jópár kört ebben az irányban,

akkor megnyomjuk a gombot
és már megy is
a forgó rendszerben mozgó testi pestis,
mert kettőn áll a vásár és nincsen
tuti nyerő
te a centrifugális, én a tehetetlenségi erő


 

légüres tél

át-
múlatott éj
kiült hely
légüres tél-
be váló hó-
nap-nap után
jön még tavaszra
nyár talán
de most tél van
és csend
és hó
és ha hálni
jár csak
belém
a lélek,
azért ott van.
hát, ott vagy.


 

mentés másként

beszorult abba a
töredék-időintervallumba,
amely a mentés és az elmentettség
között van. jó hely a makro-kétség
mikro-hullámzásának, mert most,
pontosan most fog
lefagyni.
a gép
forogna,
de az
alkotó
memóriája
betelik. mint a pohár.


 

indokolatlan kedv (lyukas élet)

valami indokolatlan kedv
leng be engem
e rendetlen reggelen.

ha beborul a homlok,
magamból kiborulok.
ráncba szedem a mimikám;

s míg oldalt beszegem, még látom
hogy szivárog át a gáton
messzeségbe nyúló nyálam.

 

 

Ozsváth Zsuzsa: 1992-ben született Nagyváradon, jelenleg is ott él. A Partiumi Keresztény Egyetemen szerzett grafikusi diplomát.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében