leltár, ami vagy
kiflibe nyúlt kismacska
elguruló tabletta
hideg kalorifercső
szénné égett serpenyő
egy zsákot cipelő folt
kilós használtruha bolt
egy féltve őrzött titok
egy visszaszívott szitok
jól megszokott szorongás
csúcsidőben tolongás
vissza-visszatérő tikk
lekávézott újságcikk
keresztrejtély agytorna
lelkemre kötött forma
megettem egy hagymát
Cica verse
megettem egy hagymát
aztán megkönnyeztem
a rétegek tartalmát
mer előzetesben
lehámoztam azt a
pár érzékeny hártyát
és azt láttamozva
zúgó könnycsatornák
eredtek útnak innen
szemből látva mennyi
és mennyi mindent
kell bizony lenyelni
visszapillantó
szia! – mondtad és még láttam
ahogy szedtem a földről fel az állam,
csermelyként csorogtak az évek
a homlokodon és nézd meg,
hiába voltál refrénem; a dalom
mára elzsibbadt, régi fogadalom
csak. csurran-cseppen majd valami,
ha úgy tetszik. – tessék már haladni!
dudál a jármű, két lába
tán elvisz majd B-ből Á-ba.
folyamatos
egyről a kettőre
nap-mint-nap a héten
mindig csak előre
fél lábbal a féken.
olyan – de szakasztott! –
mint az ovis jelem:
másnapra halasztott
folyamatos jelen.
találós-kérdezted:
ki lesz a zsákon folt?
(tudom, hogy élvezted)
előre kiszámolt
működések révén
nagyra nőtt az állat.
nevethetsz a végén,
de takard el a szádat.
gyilkosság
csak egy kikopott szőnyegcsík
ahol a legtöbben járnak
kiszáradt díszgyep sík:
ott csúsznak-másznak
aztán dördül a pisztoly
az is ni! csupasz, hej!
és oldalra dől minden
szép, elhasznált közhely
majd tűzoltók jönnek
meg rendőr és mondják is,
hogy itten kérem lőttek
jól van, megyünk, máris
az nem lehet, hogy minket
szó nélkül hagyjanak el
és a kiürült közhelyek
az idővel tűnjenek el.
egy arckép
tragikus hős
félúton járok a veszteségben.
kér-kelletlen állok elejében
a jövőnek. csak az van, ami volt:
lyukas élet – tű benne sosem folt,
csak hiányos részek vészjelzője-
ként gyúl ki: ó, éjek útvesztője!
izgága ideg, rángó láb vagyok,
fröcsögő száj: én máma vért adok.
és bőröd alá bújva nyúzlak le
velem, magadról, mert nekem rossz
és neked se legyen jó. de nem megy.
csak az állandó nyugtalanság van.
betört állat vágja magát földhöz,
mint a gyermek. és felsírok halkan.
soványka
soványnak kéne lenni
csupa csontnak és bőrnek
más ne maradjon semmi
zsákmányként a tőrnek
csak szívizomra gyúrni
– mennyi erős ember! –
estig szemet hunyni
ha felkeltett a reggel
sorközi nagymosás (remix)
sorvégi levegővétel szusszanásnyi idő
csak az, ami befér in medias res-kető
rímlábak közé, ha kilométerhiányban
lefutottak jópár kört ebben az irányban,
akkor megnyomjuk a gombot
és már megy is
a forgó rendszerben mozgó testi pestis,
mert kettőn áll a vásár és nincsen
tuti nyerő
te a centrifugális, én a tehetetlenségi erő
légüres tél
át-
múlatott éj
kiült hely
légüres tél-
be váló hó-
nap-nap után
jön még tavaszra
nyár talán
de most tél van
és csend
és hó
és ha hálni
jár csak
belém
a lélek,
azért ott van.
hát, ott vagy.
mentés másként
beszorult abba a
töredék-időintervallumba,
amely a mentés és az elmentettség
között van. jó hely a makro-kétség
mikro-hullámzásának, mert most,
pontosan most fog
lefagyni.
a gép
forogna,
de az
alkotó
memóriája
betelik. mint a pohár.
indokolatlan kedv (lyukas élet)
valami indokolatlan kedv
leng be engem
e rendetlen reggelen.
ha beborul a homlok,
magamból kiborulok.
ráncba szedem a mimikám;
s míg oldalt beszegem, még látom
hogy szivárog át a gáton
messzeségbe nyúló nyálam.
Ozsváth Zsuzsa: 1992-ben született Nagyváradon, jelenleg is ott él. A Partiumi Keresztény Egyetemen szerzett grafikusi diplomát.